Eric Clapton’s Crossroads Guitar Festival 2019

Hatodik alkalommal rendezte meg nagyszabású házibuliját a Lassúkezű, ismét összejöttek blueszenész cimboráival, elsősorban gitárosokkal, hogy két napon keresztül öntsék ki lelkükből a fekete népzenét, melyen felnőttek, mely örök életre beléjük ivódott. A második, a 2004-ben rendezett fesztivál után visszatértek a texasi Dallasba.

Összesen negyvenhárom dalt hallunk, és nem az összes felvétel szól a blues műfaj jegyében. Valószínű, Clapton is szereti az állandóságot, hiszen sok olyan muzsikus lépett fel, akik az előző fesztiválokon is feltűntek, így például Sonny Landreth, Sheryl Crow, Doyle Bramhall II, Susan Tedeschi, Derek Trucks, Robert Cray vagy Jeff Beck számára ismerős volt a járás.

Tekintsünk át néhány felvételt ebből a dalözönből, melyből az első lemez nagyon változatos műsort kínál!

Sonny Landreth a tőle elvárt szinten indítja a lemezt: a Native Stepson slide gitáros instrumentális blues fantáziája után kapaszkodni kell az utánuk következőknek. Eric Clapton duettje a walesi Andy Fairweather Low-val – akivel hosszú évekre visszanyúlik közös munkájuk – profi, de jobban szeretem, amikor Clapton bluest játszik, a Wonderful Tonight szirupos slágere nem kedvencem. Sokkal karcosabb, amikor Bonnie Raitt, Keb’ Mo’ és Alan Darby nyomja Bob Dylan Million Miles dalát. Bonnie Raitt még egy Dylan-dallamot megidéz, az Everything is Brokent és ezt Sheryl Crow-val adja elő, és lám egy harmadik dalt is hallunk a rockpoétától, a Going Going Gone-t, ezt Doyle Bramhall II adja elő a Tedeschi Trucks Banddel. Jön a lemez igazi kakukktojása: Doyle Bramhall II az előbb említett családi vállalkozással az Iggy Pop-féle Stooges I Wanna Be Your Dog opuszát nyúzza. Egy kis őspunk, mondhatnánk. Két generáció találkozik: Buddy Guy Jonny Langgel tol el egy bluest, aztán az első lemez vége felé a dzsesszgitárosoké a terep: Daniel Santiago, Pedro Martins, Kurt Rosenwinkel, Tom Misch ezt erősítik, míg a filmzenék világából ismert zeneszerző, Gustavo Santaolalla misztikus akusztikus fantáziája megbújik, és jól ellensúlyozza az elsöprő blues zenét.

A második oldal funkosan indít, Robert Cray a Shiver All Overt nyomja, követi őt a The Marcus King Band, az ő produkciójuk engem a Sly And The Family Stone-ra emlékeztet, és valami hasonló energiával nyomják, mint Sly Stone Woodstockban. A következőben elérkeztünk a lemez csúcspontjához, ahogy az Eric Clapton-Peter Frampton duó George Harrison emlékére szívbe markolóan tálalja a Beatles While My Guitar Gently Wheepsét. El is nyújtják rendesen, de kiválóan kitöltik a dalt. Aztán az embert kiveri a jeges iszonyat a következő gitárhangzástól: Jeff Beck borzolja a kedélyeket három számon keresztül, még egy Beach Boys-nóta, a Caroline, No is belefér a repertoárjába, persze nem úgy szólal meg, ahogy Brian Wilsonék játszották anno, kap egy kis savas beütést. Már többször mondtam, most sem győzöm hangsúlyozni, le a kalappal Jeff Beck előtt, hogy ennyi idősen (hetvenhat éves) ennyire modern vonalat képvisel a gitározásban. A második fél a fiatalabb generációé, James Bay, Robert Randolph, John Mayer, és újra a Tedeschi Trucks Band produkcióját halljuk, jól megfér köztük Keb’ Mo’ és a Los Lobos, utóbbi káprázatos produkciót nyújt.

A harmadik felvonás szintén egy fiatal énekesnő produkciójával kezdődik, ahogy a jamaicai származású, különben brit születésű Lianne La Havas egy szál gitár kíséretével ad elő két dalt – ezeknek sincs túl sok köze a blueshoz, egy kicsit karibi zene, de inkább dzsessz. Gary Clarke Jr. zenéjében is sok minden hallható. Magas hangja inkább funkos, a dalok bluesosak, dzsesszesek, halkak, ugyanakkor pörgősek. Végül jönnek az öregek: Vince Gill, Bradley Walker, a legendás Albert Lee és Jerry Douglas countryt, rock and rollt, bluest is bemutat a három dalban. A Grand Finálé természetesen Claptoné, aki idecitálja a Cream búcsúját (Badge), egyik legismertebb saját dalát (Layla), valamit két elhunyt pályatársát is megidézi. Prince Purple Rainje mindig kiváló alkalmat teremt egy hosszabb közös zenélésre, és Joe Cocker 1972-es High Time We Went nótájának a címe is már önmagáért beszél, és a hangszeres részekkel ezt is jól elnyújtják.

Amint halljuk, ez a fesztivál korántsem csak a bluesról szól és nemcsak a nagy időkről, hiszen más zenészgenerációk is bebocsátást kaptak az eseményre és ez a sokszínűség csak jót tett a koncertfelhozatalnak. A fellépőknél végig a gitár a fő hangszer, de nem kizárólagosan, hallunk nagyon komoly énekteljesítményeket, valamint kiváló zenekari teljesítményt is.

Összegzés:

Nagyon színes ez a fesztivál, hasonlít Eric Clapton pályafutásához, hiszen ő is számtalan stílust kipróbált élete során, bár őt mindenki az egyik legnagyobb bluesgitárosként aposztrofálja. Személy szerint nem minden Clapton-lemezzel vagyok megelégedve, azonban ez a tripla CD végig egyenletes színvonalat hoz, és ha bármelyik előadót kihagynák róla, az hiba volna.

Pontszám: 9,5

Megjelenés: 2020
Kiadó: Rhino Records
Stílus: blues, rhythm & blues, rock and roll, country
Származás: Nagy-Britannia, Egyesült Államok

Zenészek:

Eric Clapton – gitár, ének
és sokan mások

Dalcímek, előadók:

CD1

1. Native Stepson – Sonny Landreth
2. Wonderful Tonight – Andy Fairweather-Low, Eric Clapton
3. Lay Down Sally – Andy Fairweather-Low, Eric Clapton
4. Million Miles – Alan Darby, Bonnie Raitt, Keb’ Mo’
5. Son’s Gonna Rise – Citizen Cope, Gary Clark Jr.
6. Lait / De Ushuaia A La Quiaca – Gustavo Santaolalla
7. I Wanna Be Your Dog – Tedeschi Trucks Band – Doyle Bramhall II
8. That’s How Strong My Love Is – Tedeschi Trucks Band, Doyle Bramhall II
9. Going Going Gone – Tedeschi Trucks Band, Doyle Bramhall II
10. Lift Off – Tom Misch
11. Cognac – Buddy Guy, Jonny Lang
12. Everything Is Broken – Sheryl Crow, Bonnie Raitt
13. Every Day Is A Winding Road – Sheryl Crow, James Bay
14. Retrato – Daniel Santiago, Pedro Martins
15. B Side – Kurt Rosenwinkel, Pedro Martins
16. Baby, Please Come Home – Bonnie Raitt, Jimmie Vaughan

CD2

1. I Shiver – Robert Cray
2. How Long – The Marcus King Band
3. Goodbye Carolina – The Marcus King Band
4. While My Guitar Gently Weeps – Eric Clapton, Peter Frampton
5. Space For The Papa – Jeff Beck
6. Big Block – Jeff Beck
7. Caroline, No – Jeff Beck
8. Cut Em Loose – Robert Randolph
9. Hold Back The River – James Bay
10. When We Were On Fire – James Bay
11. Mas Y Mas – Los Lobos
12. Am I Wrong? – Keb’ Mo’
13. Slow Dancing In A Burning Room – John Mayer
14. How Blue Can You Get? – Tedeschi Trucks Band
15. Shame – Tedeschi Trucks Band

CD3

1. Is Your Love Big Enough? – Lianne La Havas
2. Say A Little Prayer – Lianne La Havas
3. Feed The Babies – Gary Clark Jr.
4. I Got My Eyes On You (Locked & Loaded) – Gary Clark Jr.
5. Pearl Cadillac – Gary Clark Jr.
6. Tonight The Bottle Let Me Down – Bradley Walker, Vince Gill, Albert Lee, Jerry Douglas
7. Tulsa Time – Bradley Walker, Vince Gill, Albert Lee, Jerry Douglas
8. Drifting Too Far From The Shore – Bradley Walker, Vince Gill, Albert Lee, Jerry Douglas
9. Badge – Eric Clapton
10. Layla – Doyle Bramhall II, Eric Clapton, John Mayer
11. Purple Rain – Eric Clapton & Ensemble
12. High Time We Went – Eric Clapton & Esemble