Először játszott hazánkban Tom Morello, a nu metal éra legendás gitárvirtuóza. A csipogó-visító-DJ szkreccseléseket imitáló gitárszólóiról híres muzsikus számos világhírű kollaboráció zeneszerzője. Karrierjét a 90-es évek elején induló, die hard rap metal muzsikára felesküdő Rage Against The Machine-nel alapozta meg, melynek feloszlása után a Chris Cornell-lel közös Audioslave lett elsődleges projektje, nagyjából az ezredfordulótól kezdve. Mindkét együttes esetében leszögezhetjük, hogy a gitározás őskoncepciója önazonos, ugyanakkor rugalmas, s az adott zenésztársak, énekes, illetve ars poetica mentén alakult. A két nagyzenekar mellett Morello valamivel a 2010-es évek előtt indította szólóprojektjét, mely eleinte leánykori néven (The Nightwatchman) futott, végül megkapta a zenész saját nevét, s tegnap már eképp fémjelezve lépett színpadra a gitárhős.
A műsor felépítését tekintve alapvetően Morello saját szerzeményeire épült, melyek egyaránt utalnak a nu metal hullám hangzásvilágára, ugyanakkor nem kis inspirációt vesznek az amerikai folk-, country-, illetve blueszene hagyományaiból. 3-5 számonként rejtett el egy-egy bombát (az ő vonatkozásában mondhatjuk úgy is, hogy Bombtracket). Itt megemlíthetjük a fiatalok nagy kedvencével, a Måneskinnel közösen komponált Gossipot, a Nightwatchman-klasszikus The Road I Must Travelt, ide sorolnám a RATM-medley-ket, illetve egyértelműen érzelemrobbanást okozott a Like A Stone (sajnos) rövidített verziója, ami az Audioslave emblémájának tekinthető.
A korábbi nagy zenekarok (RATM, Audioslave) tekintetében szűken kapott a közönség. Egyedül a kihagyhatatlan Killing In The Name hangzott el terjedelmét tekintve hangversenyszerűen: első hangtól az utolsóig, ugyanakkor itt sem kapott éneket a dal, adottnak vették a zenészek, hogy ezt, mint világpolgárok, népdalként tudjuk fejből, s eképp is kell elrecitálni: közösen, együtt. A koncertre ez a közösségi élmény, illetve a tematikáját tekintve hozzá kapcsolódó Power To The People helyezte fel a koronát.
Az Audioslave Chris Cornell halálával sajnos végképp parkolópályára került, a RATM pedig csúnyán meghiúsult világ körüli turnéjától kezdve tette világossá mindenki számára, hogy fals álomba ringatja magát az, aki reménykedik egy jól működő reunionban. Úgy érzem, hogy ezt az egyértelmű markert észlelte Morello is, s döntött úgy, hogy ha máshogy nem, akkor egyedül kell mozgalmat indítani: éljen a ’One Man Revolution’!
Soldier In The Army / Vigilante Nocturno / RATM medley 1 / Gossip / One Man Revolution / Where It’s At / Secretariat / Mary Celeste / The Road I Must Travel / The Fable City / They Can’t Kill Us All / Keep Goin’ / Black Spartacus / Worldwide Rebel Songs / Party Started / Hold The Line / Kick Out The Jams / RATM medley 2 / Like A Stone / The Ghost Of Tom Joad / Killing In The Name / Power To The People
Szerző: Szűcs Antal Mór
Fotók: Mahunka Balázs
Köszönet a Live Nation Magyarországnak!
Legutóbbi hozzászólások