Lezárulni látszik egy korszak az EDDA művek életében, ez pedig a fizikai hanghordozóké. Nemrég még annak örülhettünk, hogy benzinkutaknál is kaphatók voltak a legújabb EDDA-lemezek, a ’Dalok a testnek, dalok a léleknek’ és a ’44 év’ után azonban más irányt vesz a terjesztés, és ez az utolsó olyan zenei anyaguk, amely fizikai formátumban is megjelenik.
Az elmúlt időszak az EDDA művek életében is csendesebb volt a szokásosnál, de a dalok írásával nem álltak le egy pillanatra sem. A zenekarnak köszönhetően tudhattuk, hogy célegyeneseben járnak, stúdióznak, de ’A hírvivő’ mondhatjuk, hogy derült égből villámcsapásként érkezett meg a lemezboltok polcaira karácsony előtt. A szemfülesek már ekkor lecsaphattak a korongra, de az eddások többségének tudatába csak a december 28-i ’Retro II’ arénakoncerten került ez az újdonság. A december végi megjelenés csendes volt, nem kísérte ágyútűz, ennek ellenére 2022 januárjában a MAHASZ TOP 40-es listájának élmezőnyében szerepel, a dobogóhoz közel.
A 2018-as dupla CD után most megjelent tizenkét új szerzeményen jól érezhető a régi időket idéző angolszász dallamos rock és a modern kor amerikás, arénarockos irányvonalának ötvöződése. Talán a tavalyi ’Retro’ koncert hangulata ivódott bele az új számokba, ahogy a Dirkschneider-bulik által visszahozott Accept-nóták áthatották az azt követő U.D.O.-lemezt, a ’Steelfactory’-t. De az is lehet, hogy csak Alapi István térnyerése tükröződik a dalokban. Régebben Gömöry Zsolt volt a fő dalszerző Pataky Attila mellett, mostanában egyre jobban előretör Alapi, akinek nevéhez hét, míg Gömöryéhez öt dal köthető az új anyagon. Elsőként A hírvivő csendül fel, amely már 3 éve ismert és csak egy hajszállal ugyan, de lemaradt az előző albumról. Minden megtalálható benne, ami a zenekar védjegyének tudható be: jó dallamok, virtuóz játék, dögös hangzás. A folytatásban inkább régi vágású muzsika érkezik, elsőként az Újra együtt. Nem is tudom, hogy hallottam-e már ettől a felállástól ennyire igazi, veretes, old school hard rockot! A Rainbow-áthallásos gitártémát Alapi Doug Aldrich Whitesnake-korszakának megfelelően hozza, ám egy csavar mégis van ebben a történetben, mégpedig a dalszerző személye. Ezt az igazán gitáros gondolkodásra valló dalt Gömöry Zsolt szállította le. A folytatásban is akadt több különlegesség, a Kétségből az egységbe című dalban a Büszke sas motívumait véltem felfedezni, míg a lírai oldalon a Magyarnak születniben a Lelkünkből verzéjének dallamfordulata ugrott be. Számomra ez egyértelmű utalás arra, hogy a zenekar tudatosan próbálta a kilencvenes éveket megidézni az új dalaiban.
A modern EDDA stílusa is élvezetes nótákat hozott. Elsősorban a Kitörni és az Akámit kérhetsz című dalokra gondolok. Bár ezek is közönségkedvencek lehetnek, de koncertfavoritnak egyértelműen az albumot záró Magyarokat prognosztizálom. Jól érthető szándékkal került a korong végére az a tétel, extra energiákat mozgósít vele a banda, és az embernek kedve támad újraindítani a lemezt. Bár nem idegen terep a blues műfaja a csapat történetében, de zeneileg ennyire érdekes művel, mint az Egyik lábam a másik után, rég nem találkoztam. A Toto zenei világára hajazó szerzeményt talán Alapi Jeff Porcaro Tribute Bandben eltöltött évei inspirálták.
A legnagyobb változás, amit a zenészek teljesítményében véltem felfedezni, az most Kicska Lacihoz köthető. A basszusgitár hangzása sokkal intenzívebb, és Kicska játéka sokkal változatosabb, mint a korábbi kiadványokon. Alapi és Gömöry a tőlük megszokott kimagasló formában muzsikál, egyedül Hetényi Zoli dobsoundjának erejét érzem kicsit kevésnek. A frontember is hozza az elvárhatót, de jól hallható a zeneszerzők hangnemválasztásain, hogy a mélyebb tónusok felé mozdultak el, erre is tökéletes példa az Újra együtt. A dalszövegekben a globálpolitika is megjelent, a nemzeti hitvallás pedig továbbra is fontos szerepet kapott, ez két olyan érzékeny téma, amely megosztóvá teheti az egyébként zeneileg jól sikerült műveket.
Összegzés:
Egy szerethető dalcsokrot állított össze Pataky Attila és zenekara az utolsó, fizikai formában megjelenő nagylemezükre (remélem, nem igaz!), amelynek néhány dala kifejezetten remekül fog illeszkedni az EDDA művek koncertműsorába.
Pontszám: 7,5
Megjelenés: 2021
Kiadó: szerzői kiadás
Stílus: dallamos rock, hard rock, aréna rock
Származás: Magyarország
Zenészek:
Pataky Attila – ének, vokál, dalszövegek
Gömöry Zsolt – billentyűs hangszerek, vokál, zeneszerző
Alapi István – gitár, zeneszerző
Kicska László – basszusgitár
Hetényi Zoltán – dobok
Közreműködik:
Pataky Gergely – vokál
Dalcímek:
01. A hírvivő
02. Újra együtt
03. Nem vagy egyedül
04. Magyarnak születni
05. Akármit kérhetsz
06. Mondd, mi legyen!
07. 21 gramm
08. Kétségből az egységbe
09. Amikor a holnap
10. Kitörni
11. Egyik lábam a másik után
12. Magyarok
Nekem nagyon tetszik. Pár napig pörgött az mp3 a winampban – hogy teljes képzavarral éljek. Egy szám van ami igazából idegesít ez a 21 gramm. De azt egy huszárvágással töröltem. A többi bejövős. Nagyon színvonalasak a gitárszólók! Élvezet hallgatni.
Szerintem is nagyon jó lett. Nekem az első dal, a Hírvivő nem annyira szívügyem és a vallásos témáktól sem szoktam túl boldog lenni, de mivel a nóták remekül sikerültek ezért elnézem kivételesen. 😀 Tényleg hallgattatja magát a lemez, fiatalodott a csapat. Változatosak a dalok, Attila is remekül énekel. Ezt külön kiemelném. Én ezen a lemezen a 80-as évek végi, 90-es évek elejei Attist hallom és látom a lelki szemeimmel, ami szerintem elég nagy szám az életkorát figyelembe véve. Ugyanez igaz az egész csapatra. Kifejezetten friss az egész. Ez nem egy öreg csapat lemeze. Biztosan bevetettek valami vérmágiát. 😀