EDDA művek: Dalok a testnek, Dalok a léleknek

írta karpatisz | 2018.02.20.

Megjelenés: 2018

Kiadó: szerzői kiadás

Weblap: http://edda.hu/

Stílus: hard rock, dallamos rock, arénarock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Az EDDA rajongótábora közel sem olyan egységes, mint ahogy azt a koncerteken látni. Van, aki a bakancsos időszakot favorizálja, van olyan, aki a kilencvenes éveket és még sorolhatnám a különböző periódusokat a csapat több mint 40 éves történetéből. Egy biztos: Pataky Attila és zenekara hazánk egyik legnépszerűbb bandája. Persze könnyű azt mondani, hogy régen mi volt, milyen dögös zenét írtak, de bezzeg az utolsón már közel sincsenek olyan pillanatok. Én személy szerint örülök neki, hogy az EDDA nemcsak arról szól, hogy a jelenlegi felállás orrvérzésig tolja A kör, a Gyere őrült, vagy a Szellemvilág című dalokat. Öt olyan zenész van ebben a zenekarban, aki nap mint nap azért is dolgozik, hogy valami új szülessen. Új ötletek, új riffek, új témák és persze szövegek. Aki zenével vagy zenéléssel foglalkozik, az pontosan tudja, hogy három év alatt mennyi mindent lehet megírni, ezért engem nem ért meglepetésként, hogy a 2015-ös ’Sólyom népe’ után a csapat történetének második duplalemezes újdonságát készítette el. Az előző ilyen 1992-ben készült ’Az EDDA két arca’ címmel. A huszonkettő (21+1) friss szerzemény ezúttal ismét hasonló koncepcióban, a régi időket megidézve „két arccal” jelent meg, ezúttal külön a testnek és külön a léleknek szóló dalokkal készült az ötösfogat, ám én mégsem húznék olyan éles határvonalat a két lemez között...

A „testnek” szóló rész, azaz az igazi pörgős, kemény, tökös nótákból álló első korong igazi csemege. Mindent megtaláltam benne, amit egy új EDDA művek lemez adhat. Amitől mégis azt éreztem, hogy most más, mint amit az utóbbi lemezeken hallhattam, az a szűnni nem akaró lendület és a sok jó téma. Újak, de bizony a régebbi anyagokat idéző motívumokat is találtam. A nyitótétel, A 33. című dal zenei és szövegi oldalról az egész kiadványnak az ars poeticája: „Hogy kik vagyunk mi öten? A kérdés felmerülhet, de ha ránk nézel, láthatod: Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!” Ez a szöveg is mosolyt csalt az arcomra, ráadásul a tökéletes nyitótétel is megvan a márciusi Aréna-bulira!

Ahogy CsiGabiGa írta a ’40 év rock’ DVD kapcsán, a régi idők hard rock stílusa átment modern arénarockba. Nos, ezt a megállapítást én sem tudom megcáfolni, de ez az ötösfogat még nem felejtette el azt sem, hogy a tökös hard rock mi fán terem. Ennek bizonyítéka, hogy a ’Sziklaszív’ nyitótétele, a Hűség és árulás íze előkerült a Lazíts haverben. Hogy ez véletlen vagy szándékos hasonlóság, sejtésem sincs, de az tény, hogy engem az első pillanattól kezdve a székemhez szegezett a dal. A folytatásban az Elengedett kézzel volt még rám hasonló hatással. Persze a könnyedebb műfaji keretet is kiválóan sikerült megtölteni tartalommal, egyik személyes kedvencem a Csak játszunk lett, nemcsak zenei része végett, hanem a szövege miatt. „A nevünk EDDA művek, az idő tépi marja, de mi kifényezzük újra és újra!” Egy pár gondolat a fényezésről: A zenészek teljesítményére nem lehet panasz, mindenki hozza a tőle megszokott magas színvonalat. Kettőt közülük azonban szeretnék mégis kiemelni. Az első Alapi István, aki összesen tíz dal szerzője a két lemezt figyelembe véve. Kimondottan örülök annak, hogy a gitáros az utóbbi lemezeken több művet jegyzett, mint korábban, másrészről játékában is a kreativitás, az ötletelés a jellemző. Steve nem játszik biztonsági játékot egy pillanatra sem. A másik fél pedig a mikrofon mögött levő Pataky Attila. Róla is elmondható, hogy mindent megtett azért, hogy tényleg olyan anyag szülessen, ami a testnek bulira alkalmas.

Az első lemez zárása gyakorlatilag egy bónuszdal, amit azok az Eddások már ismerhetnek, akik a focit is favorizálják. A Piros-fehér-zöld új formában, a teljes lemezhez illeszkedő hangzással csatlakozott a többi pörgős szerzeményhez.

Az EDDA másik arca, a líra és a ballada mindig is része volt a csapat munkásságának. Ezek a dalok nem olyanok, mint a ’Lírák’ címmel kiadott válogatott balladák és lassú számok. A kép ettől sokkal árnyaltabb, mivel ezúttal elsődleges a mondanivaló, vagy úgy is mondhatom: a spirituális tartalom. Erről is árulkodnak a címek, például az Ima és a Karácsony. Érdekes egybeesés, hogy éppen ez az a két dal, amit teljes egészében megosztott a zenekar YouTube-oldalán.

Az 1999-es ’Nekem nem kell más’ dalait és hangulatát is sikerült megidézni számomra, például A kék madár vagy a Közös álmunk dalokkal. A kettes CD kivételes dala – ami stílusa alapján akár az elsőre felfért volna – a Mit kezdenél velem. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy egy gyors tempójú tétel, mégis itt kapott helyett, ahogy a bluesos hangulatot árasztó Addig szeretlek is. Ezek a téma, a koncepció miatt foglalnak itt helyet. Persze, ahogy kezdődött ez az oldal, úgy is fejeződik be: a mély érzelmeket közvetítő mondanivalóval. Ha az első lemez esetében említettem egy dalt, ami összefoglalja az aktuális korong lényegét, akkor itt is megteszem: számomra az Ima, ami megadta ezt a pluszt.

A lemez megjelenése kapcsán felkaptam a fejem arra az információra, hogy a ’Dalok a testnek, Dalok a léleknek’ a MOL töltőállomásokon lesz kapható. Gondolom, ezt a lépést is okkal tette a zenekar és a menedzsment. Remélem, a kiadványhoz tartozó baráti árnak köszönhetően egy szép elismerés – mondjuk egy többszörös platinalemezhez szükséges eladási szám – társul rövidesen az újdonsághoz. Van még egy apró kívánságom: most a harmincharmadik nagylemeznek örülünk, de van az EDDA művek lemezei között bizony több olyan, aminek a beszerzése bajos. Nagyon örülnék neki – és gondolom, nem vagyok ezzel egyedül –, ha a Tankcsapda újrakiadásokhoz hasonlóan érkezne a régi lemezekből is azokra a benzinkutas polcokra!

Pontszám: 7