Ossian: Küldetés

írta garael | 2008.12.03.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Hammer Records

Weblap: www.ossian.hu

Stílus: heavy metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Paksi Endre - ének Wéber Attila - gitár Rubcsics Richárd - gitár Erdélyi Krisztián - basszus Hornyák Péter - dobok Közreműködött: Nachladal István, Répássy Gábor, Duna Róbert - kórus Küronya Miklós - fretless bass, billentyűk
Dalcímek
1. Ébredés (intro) 2. A Száműzött visszatér 3. A Véletlen 4. Új Aranykor 5. Asszony feketében 6. Mondd ki! 7. A kőszikla 8. Az ördögök mennyországa 9. Az Életvonal 10. A Küldetés 11. A Nagybetűs Szavak 12. Jó időben, jó helyen 13. Útközben
Értékelés

Vannak állandó dolgok az életben, mint például a nappalok és éjszakák változása, a madarak őszi vándorlása, a születés és halál, no és a periodikusan megjelenő Ossian album. Természetesen ennek a markáns rajongói bázis örül a legjobban, mely a több mint húszévnyi pályafutás alatt termelődött ki, magába olvasztva vagy három generációt, koncert emlékek garmadáját és persze a megjelent lemezekkel kapcsolatos rajongói attitűdöt. Paksi Endrét és csapatát én a magyar UDO-nak tartom, ugyanaz az állandósult zenei világ, és tapasztalt szí­nvonal, a kialakí­tott sablonok - ezt tessék jó értelembe venni - közti mozgás általi változatosság, melyeket a koncertek "átverekedett" pillanatai generálnak, állandó visszacsatolási metódust teremtve közönség és zenekar között. Az újkori Ossian muzikális dimenziójában nem igazán találok túl nagy változást, jellegzetes, germán-angolszász heavy riffelésre ráültetett dallamosság jellemzi a szerzeményeket, melyben békésen megfér egymás mellett a német "marschier metal" a Tony Martin féle Black Sabbath epikus vonulatával. A szövegvilágot tekintve az együttes fokozatosan mozdult el a szokásos "tinivilág problémáktól" egyfajta "nemzeti - romantika" felé - jóllehet én már több lemez óta érzek egyhelyben toporgást a témakialakí­tást illetően, ami nem feltétlenül baj: a konzekvens muzikális értékeket magába foglaló zeneiség szerintem nem igényli az állandó szövegi megújulást, bár mondjuk a poén kedvéért azért én csak el-elsütnék egy-két korai Ossianos strófa-panelt. Az új lemez szerzeményei azon a kialakí­tott úton haladnak, melyet az utóbbi években megszokhattunk, talán egy picivel visszafogtak a fiúk a szigorból, hogy több dallamos téma kerülhessen elő a tarsolyból: néha szinte a heavy rock határát súrolva engednek utat a melódiáknak, remekül kihangsúlyozva a háttérkórusból eredő potenciális lehetőségeket. Külön öröm, hogy ismét született egy olyan meghatározó lí­ra, mely szinte már hagyományként jelent csúcspontot minden Ossian lemezen, az Asszony feketében a Tél Hercegnőjének méltó párja, a női rajongók szí­véhez minden bizonnyal ügyes kulcsot kreál. Érdekes, hogy szemmel láthatólag - izé, füllel hallhatóan - visszafogtak a tempóból, igazi fekete öves speedelős vágtát talán csak az utolsó, Útközben c. szerzemény képvisel. A lemez gerincét azok az epikus hatású dalok adják, melyek amolyan csendes szemlélődéssel fogalmazzák meg a megszokott gondolatokat: a Jó Időben, Jó Helyen, A Küldetés, a Kőszikla megfontolt középtempóban alakí­tják a jellegzetes, és azonnal fülbemászó dallamokat. A power-oldalt a lemez nagy slágereként aposztrofálható Véletlen, a speedelősebb ÚjAranykor, a málházós Mondd ki, a súlyos Ördögök Mennyországa, és az újkori Megadeth Kill The King-es riffelését felidéző Az Életvonal képviseli.

Pontszám: 7.5