Greta Van Fleet: Anthem Of The Peaceful Army
írta Hard Rock Magazin | 2018.11.09.
Megjelenés: 2018
Kiadó: Lava Records
Weblap: http://www.gretavanfleet.com/music
Stílus: hard rock
Származás: USA
Zenészek
Joshua Kiszka – ének
Jacob Kiszka – gitár, vokál
Samuel Kiszka – basszusgitár, zongora, vokál
Daniel Wagner – dob, vokál
Dalcímek
01. Age Of Man
02. The Cold Wind
03. When The Curtain Falls
04. Watching Over
05. Lover, Leaver
06. You're The One
07. The New Day
08. Mountain Of The Sun
09. Brave New World
10. Anthem
11. Lover, Leaver (Taker, Believer) (digitális bónuszdal)
Értékelés
Történetünk a nem is olyan régmúltban gyökerezik, mikor szóban forgó zenekarunk alapítói, a három tinikorú Kiszka testvér unalmas kisvárosuk, Frankenmuth (Michigan) utcáin céltalanul bolyongott. Egyik fülledt nyári délután egy gyenge fuvallat a helyi hangszerbolt kirakatához sodorta őket, ahol egyből rácsodálkoztak a sok csillogó tárgyra. Ott, abban az ihletett pillanatban, derült égből villámként csapott le rájuk a felismerés, zenekart alapítunk! Némi szülői segédlettel hamar beszerezték a szükséges hangszereket és a családi „Chevi” eltávolításával birtokba vették a garázst. A szerepek leosztása és a stílus kialakítása nem kevés fejtörést okozott, de mivel ilyen kisvárosban még nem volt kiépítve az internet, így hát a felmenőik régi bakelit gyűjteményére támaszkodhattak. Belevetve magukat a csodák birodalmába, éjjel-nappal kutakodtak, és a fáradságos munka kifizetődni látszott, hiszen megtalálták, amit kerestek. Az egyik dobozt leporolva négy, csillogó ruhába öltözött fiatalember mosolygott vissza rájuk a lemezborítóról és nyomban felkeltette az érdeklődésüket. Ráadásul a zenekar neve kellemes emlékeket ébresztett bennük, hiszen őseik az „óperenciás” tengeren túlról, Bajorföldről vándoroltak ki az Újhazába.
Nem rabolnám tovább a nyájas olvasó idejét a titkolózással, a méltán híres Led Zeppelin zenekar remekműveit tartották kezükben, és VHS kazettán ráadásnak még vizuális élményben is részesültek. 2012-től gyorsultak fel igazán az események: felosztották a szerepeket, miközben dobosnak beszervezték egy sulis haverjukat, Kyle Hauckot, miközben a Großmutter iránti tiszteletből felvették a Greta Van Fleet nevet. Azt gondolván, hogy a kisváros népe nem veszi észre a turpisságot, elkezdték lekoppintani bálványaik számait, de mivel nem a sokadik tribute banda akartak lenni, új szövegeket írtak és tettek egy kis csavart a történetbe. Gondolták, egy kis füllentésért még nem szegték senki fejét, meg aztán a régi germán mondás lebegett szemük előtt: „Deutsche über alles”, mi bajuk is történhetne.
Beindult a koncertezés. A kezdeti sutaságok, félszeg mozdulatok mellett szembetűnő volt a hangszereik biztos kezelése, Josh még a cipőbámulás stádiumában is jól bánt a hangjával. Aztán, ahogy elindult a lavina, egyre bátrabban hozta bálványa jellegzetes csípő- és kézmozdulatait, színesebbek és feszesebbek lettek a ruhái, miközben társai mind biztosabb kézzel nyúltak hangszereikhez és felidézték a '70-es évek hamisítatlan hangulatát (szex, drog, R’N’R).
A befektetett energia megtérülni látszott, hiszen a „Z” generáció nem igazán ismerte az idolokat és a posványos popkultúra mocsarából üde szigetecske kezdett kinőni. Időközben három dalt felvettek Kyle haverjukkal, amit a zenekar külön kérésére kiépített internet szolgáltatáson keresztül iTunes-on 2016 januárjában kezdtek megosztani. Aztán következett két EP, amit már az új dobos, Daniel Wagner közreműködésével vettek fel a Detroit Rust Belt Stúdióiban. A két EP-n – a nyilvánvaló plagizálást feledve – egy kifejezetten friss és izgalmas mű képe bontakozott ki. Ezek a mai napig kellemes hallgatnivalók. A szemtelenül fiatal kölykök felnőttek a feladathoz, és felfokozott érdeklődés mellett megkapták az esélyt egy teljes értékű lemezanyag elkészítéséhez.
Stúdióba vonultak telve önbizalommal és kész ötletekkel, nekiálltak felvenni a dalokat jobbnál jobb és spéci eszközökkel, miközben árgus szemek követték minden mozdulatukat és rezdülésüket. Csak úgy szárnyalt a fantáziájuk, az ötletek tárháza kifogyhatatlannak tűnt, miközben saját arculatukat kezdték kialakítani. Egy tekintélyes dalcsokrot tettek le az asztalra és gyermeki naivitással szemükben várták a producer és az őt körülvevő slepp véleményét. „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”... Néma csönd töltötte be a teret, még a monitorok zúgását is hallani lehetett. „What the fuck is this?” – vonták kérdőre a fiatalokat. Kínosan feszengve, egymásra bambulva próbáltak meg magyarázkodni, de hamar megtört az ellenállás. Az öltönyös pénzügyi szakemberek hamar felállították a stratégiát: rádióbarát, a lázadást még nyomaiban is nélkülöző dalokat kell írni! A “Z” generációs, telefont nyomkodó nemzedéknek nem kell a kifinomult zene, az öregek meg hallgassák a Zeppelint!
Ezután eltűnt a huncut csillogás a szemükből, kelletlenül és távvezérelt droidokként tették a dolgukat. A kész anyagot kézhez véve úgy érezhették magukat, mint a szerencsétlen kismamák a kórházban, akiknek elcserélték az újszülötteit: babusgatják, szeretgetik, de tudat alatt érzik, valami nincs rendben.
(A fentiekben ismertetett történet jórészt fikción alapul, ezért ha az eredeti sztorival kapcsolatban hasonlóságot vél valaki felfedezni, az a véletlen műve.)
Szerző: Angus2
Szerkesztette: CsiGabiGa
Legutóbbi hozzászólások