Ghost: Prequelle

írta Adamwarlock | 2018.06.13.

Megjelenés: 2018

Kiadó: Loma Vista

Weblap: http://ghost-official.com

Stílus: alternatív rock

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Na mármost, a Ghost az a banda, amelyiknél minden új kiadványánál arról vagyunk kötelesek beszámolni, hogy mennyire népszerűbbé és nagyobbá váltak az előző anyag óta. Valójában ez hálás feladat, ugyanis e szellemes név a minőség védjegyévé vált az évek során. Az utóbbi egy esztendő jogi problémáinak sem sikerült megtépáznia a legújabb sátánista pápa és névtelen élőhalottainak „jó hírét”, ugyanis e horda jelenleg popularitása csúcsán tanyázik. Az új lemez még két hete sincs kint, de már 12 országban top10-es az eladási listákon, amiből négy nemzet listájának csúcsára is elért, bár a legnagyobb dobás mégiscsak a Billboard 200 harmadik helyezés, ami egy svéd maszkos gárdától minimum a hihetetlen számba megy.

Minek az oka ez a hallatlan népszerűség? Ugye sértődöttebb arcok egyből a külsőségekre fogják a sikert, de természetesen tévednek, mert egyetlen, ennyire banális faktorra redukálni egy lassan már világméretűvé váló őrületet elég tufa érvelés lenne, bár kár tagadni, hogy a Ghost arculatának óriási szerepe van e futótűzként való terjedésben. Szóba kerülhet a popularitás felé való nyitás, ami kétségtelenül érezhető minden kiadványukon, ami alól talán az első lemez képez egyedül kivételt. Lehet ez a titok nyitja? A Ghost egy közérthető zenét futószalagon gyártó gagyi lenne?

A kérdés eldöntéséhez térjünk is rá rögtön eme írás tárgyára, azaz a Ghost 2018-as, ’Prequelle’ címre keresztelt albumára. A tíz, de valójában kilenc teljes értékű dalt felsorakoztató lemez valóban nem szűkölködik, amikor a popos ízt kell mérni, ugyanis az ’Opus Eponymous’ alter hangulata és a ’Meliora’ keménysége csak nyomokban fedezhető fel az albumon, cserébe az új főszereplő, Cardinal Copia nyakon öntött minket több hektónyi szintetizátor kiállással – csak úgy a fiatalosság jegyében –, aminek a gitárok lecsavarintása volt az ára. Élőben a csapat már 2, azaz kettő billentyűssel áll ki, úgyhogy a váltást nevezhetnénk akár erősnek is, de nem tesszük, ugyanis a Ghost alapkoncepcióját az ilyen jellegű fordulatok nem írják felül.

Egyébként pedig hiába bólogat széles vigyorral Kirk Hammett a Dance Macabre Insta-videókból összeollózott klipjében, attól még a nóta egy Abbával vegyített diszkószám marad, még ha a maga nemében zseniális is. Ugyanígy a néhol megdörrenő gitár sem veszi el a Witch Image popos élét, továbbá a Pro Memoria refrénje is inkább a musicalben gyökerezik, mint a rockban. Viszont érdekel ez bárkit is egyáltalán, amikor ezek is rohadt jó darabok? Mert külsőségek és kommerszbe hajló dallamok ide vagy oda, a Ghost végig kitartó maradt saját stílusa mellett, és a ’Prequelle’ azt bizonyítja, hogy ennek a sajátos világnak még a hangszerelés sem szabhat gátat. Néhány tétel valóban rádióbarát, de a Ghost zenéje alapvetően mindig is arról szólt, hogy rendkívül szórakoztató legyen, és az új nótákat a közönség első hallás után teli torokból üvöltötte a bemutató koncerteken. Ez azért csak jelent valamit.

Ezek mellett pedig olyan tételek kerültek fel a lemezre, mint a Ghosttól nem igazán várt Miasma, ami egy billentyű-orientált, néhol progos zakatolás, ami tempós gitárorgiába csap át (egy ügyes Michael Jackson nyúlással), hogy szaxofon szólóba torkollva érjen véget. Ja, és a dal full instrumentális. A nyitó Rats - Faith páros tipikus Ghost-tételek, amik leginkább az előző két albumot idézik. Ezekkel együtt már fel is került a garantált sikerhez elegendő sláger a lemezre, úgyhogy be is zárhat a bazár. Sajnos nem így történt, ezért a teljesen töltelék See The Light is helyet kapott, továbbá az ismételten instrumentális – és egyébként gyönyörűen meghangszerelt – Helvetesfönster, valamint a mély dalszöveggel bíró Life Eternal kettőse kissé keserédes, de legalábbis furcsa zárása a lemeznek, ami némi kötekedésre ad okot.

Viszont, hogy visszatérjünk az eredeti kérdésre, hogy mitől is sikeres a Ghost: nos, arra a ’Prequelle’ megadja a tökéletes választ. Érződik a nagybetűs koncepció, a tudatosság. Mert ugye a jogi viták lezárulása óta nem titok, hogy a Ghost mindig is egyetlen emberről, Tobias Forgéról szólt, aki már nemcsak pápa, hanem püspök is, és egyedül szerzi a dalok szövegét, valamint írja a hangszeres témáit is. Amíg Tobiasunk kreatív tartalékai kitartanak, addig ez a banda – vagy inkább egyszemélyes projekt – bizony hasítani fog. Továbbra is a ’Meliora’-t tartom minden idők legjobb Ghost-anyagának, de Forge úgy tudott a ’Prequelle’-n ismét nagyot alkotni, hogy új távlatokat nyitott groteszk fekete humorból élő csapatának.

Pontszám: 8