Europe: Walk The Earth

írta Bigfoot | 2017.11.30.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Hell Back Recordings

Weblap: http://europetheband.com/

Stílus: hard rock

Származás: Svédország

 

Zenészek

Joey Tempest – ének
John Norum – gitár
John Levén – basszusgitár
Mic Michaeli – billentyűsök
Ian Haugland  dob

Dalcímek

01. Walk The Earth
02. The Siege
03. Kingdom United
04. Pictures
05. Election Day
06. Wolves
07. GTO
08. Haze
09. Whenever You're Ready
10. Turn To Dust

Értékelés

Emlékszem, a nyolcvanas évek közepén a haverjaimmal mennyit húztuk a szánkat, amikor valahol felcsendült a Final Countdown, a Rock The Night vagy a Carrie. Mert csak ezt a három dalt ismételte folyamatosan a rádió. Igen, az az egy. Az biztos, hogy nagyhatású nóta volt, mert egy régi Lord-koncerten (erre is emlékszem) ez volt a zárónóta. Igen, Pohl Miska énekelte!  De maga a lemez sem lett a szívünk csücske. Nyálas, nem dögös – minden bajunk volt vele. A banda megjelenésétől, a szájfényektől, a tupírozott hajakktól, egyenesen hideglelést kaptunk. Most meg úgy vagyok, hogy nagyon kedvelem a Europe-ot.

Nem én változtam, hanem ők. Ugyanis egy jó ideje elindultak a klasszikus hard rock irányába, ami a tavalyelőtti ’War Of Kings’ albumon teljesedett ki igazán. Kiváló az a két évvel ezelőtt megjelent lemez a súlyos Hammond-témákkal, a klasszikus ihletésű gitárszólókkal.

Az új anyag is folytatja a megkezdett utat, ám akad néhány elágazás zenéjükben. Szerintem a hangzás még súlyosabb lett, a gitár és a billentyűs park rendesen odavág minden dalban. A hangsúlyosabb billentyű egyes esetekben progresszív rock jegyeket mutat. Érzésem szerint a megelőző album Purple-Zeppelin vonalát most egy kicsit háttérbe vonták, leginkább a David Byron-féle Uriah Heep kemény, dallamos szerzeményei köszönnek vissza. Mindjárt a kezdő dal, a címadó szimfonikus bevezetője, a gitár-orgona súlyos, brutális riffje mintha a Heep kezdeti korszakának a folytatása lenne. Hasonló a soron következő két dal, a The Siege és a Kingdom United esetében is a megvalósítás. A Pictures pár percre nyugalmat kínál, aztán az Election Daynél visszatér a sodrás, ám a dalépítkezésnél már használnak progresszív elemeket is. A Wolves nyomasztó, savas, lassú monotóniája újra progresszív irányba mutat, egy hosszú virgás, jól felépített gitárszólóval töltik fel a dal második részét. Aztán egy igazi hard rockos döngölés, a GTO jön, a gitár és a Hammond ismét hangsúlyos szerepet kap, John Norum kegyetlenül tépi a húrokat. A Haze lecsap lassú, könyörtelen riffjével, aztán a When You Are Ready újból tempósan húz. A zárás a Turn To Dust, megint progresszív címkés, ezúttal visszanyúlnak a Procol Harum vagy a Gentle Giant világába, bár szerintem a végét túljátsszák – rövidebben jobb lett volna.

Nem rádióbarát album, az biztos, végképp messzire kerültek a ’The Final Countdown’ világától. Hallottam olyan hangokat, hogy öreges a lemez, én inkább azt mondom: a Europe beérett. Most már értékalapúan alkotnak, nem feltétlenül a popularitás a fontos. A másik döntő tényező, hogy leginkább John Norum zenei elképzelései érvényesülnek, és az eredmények őt igazolják. Persze Joey Tempest is itt van, nyilvánvaló, hogy a Europe leginkább kettőjükről szól – de ez mindig így volt, már amikor mindketten a fedélzeten voltak.

Pontszám: 8.5