Kid Rock: Sweet Southern Sugar

írta Kidlacee | 2017.11.07.

Megjelenés: 2017

Kiadó: BMG Rights Management

Weblap: https://kidrock.com/

Stílus: southern / hard rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Amikor Robert James Ritchie – vagy, ahogy a világ ismeri, Kid Rock - új lemezt jelentet meg, az számomra mindig különleges alkalom, egyfajta piros betűs ünnep. Különleges alkalom azért, mert újabb albummal ajándékozza meg a rajongótáborát – még ha manapság már nem is akkora biznisz a lemezkészítés – és mert jó látni, hogy a nagy öreg zenészeken kívül az eggyel fiatalabb generációból is akad egy olyen tehetség, mint ő. Piros betűs ünnep pedig azért, mert benne még sosem kellett csalódni, az albumai mindig is minőségi zenét rejtettek. Nincs ez másképp a most megjelent ’Sweet Southern Sugar’-ral sem. Hősünk az évek óta kitaposott ösvényen halad, azaz továbbra is a déli életérzés van terítéken – amúgy is Nashville-ben lett rögzítve az album – és emellé társul még egy laza „érezd jól magad” típusú fíling is. Nagyjából tíz éve jött az első nyugisabb lemeze, ami akkor kissé meglepő volt az addigi munkái után, most viszont figyelt arra, hogy egy csipetnyi jusson ezekbe a dalokba az az ezelőtti időszakból is, ami főleg szkreccselések, néhol torzabb hangzású gitárok és némi káromkodás képében érhető tetten.

Erről az albumot indító Greatest Show On Earth letaglózó indítása azonnal meg is győzi a hallgatót, ahogy a gitár belehasít a hallójáratainkba. Igazi indítónóta, szinte majdnem a 'Devil/Cocky' éráéhoz hasonló agresszívabb énekkel, a szövegben egy-két káromkodással, valamint néhány sor öntömjénezéssel, ami szintén azt az időszakot tükrözi. Ragyogó nyitány, amit a kicsit visszafogottabb, de ízig-vérig déli hangulatú Po-Dunk követ, hogy aztán egy elszabadult vidéki bulizásban érjük el a végkifejletet, nem beszélve a zseniális videoklipről, amit a dalhoz forgattak. Ezek után főleg lazább hangulatú, country stílusú nóták következnek, tipikus lazulós, autózós, barbecue-zós és iszogatós nóták képében.

A Tennessee Mountain Topban még Kid Rock nagy haverja, Billy Gibbons is beugrik a ZZ Topból egy kis háttérvokálozásra. Persze az ő whiskey-áztatta hangja csak még jobban fokozza a nóta vidéki hangulatát. Nagyon nagy erénye a lemeznek, hogy emberünk figyelt arra, hogy kiváló refrének színesítsék a dalokat, illetve sokat dob az összképen a női háttérkórus is. A számokat érzésekkel teli gitárszólók teszik még jobbá, arról nem is beszélve, hogy iszonyú jól énekli végig az albumot.

A hangszerelésre sem lehet panasz, a lemez nagyon szépen szól, sok helyen akusztikus gitárokat hallunk, de néhol felbukkan a mostanság nagyon népszerű country-pop is. Szerencsére csak pont annyira, hogy egyensúlyban legyen a mérleg. Ennek talán egyik legékesebb bizonyítéka az American Rock 'n Roll és a Back To The Otherside című dalok, melyeket bármelyik államokbeli country rádió műsorára tűzhetne. Az egyik legjobb refrén az utóbbié, még órák múlva sem megy ki az ember füléből, ugyanakkor a nóta az öngyilkosság témájával foglalkozik. A klasszikusabb countryt képviseli a Raining Whiskey című gyöngyszem, ami nyugis piálásokhoz első osztályú aláfestő muzsika lehet. Az elmúlt évek alapján igazából valami ilyesmit vártunk tőle, viszont country ide vagy oda, hősünk mégiscsak mert újítani, hogy beskatulyázni továbbra se lehessen. És milyen jól tette!

I wonder címmel szerepel a korongon egy tőle eddig nem nagyon hallott stílusú szám, ugyanis ezt a remekművet samplerrel, szintetizátorral, valamint dobgéppel fejelte meg, és a végeredmény egészen elképesztő. Kicsit olyan, mint amikor a ZZ Top a nyolcvanas évek első felében szintén ilyesmivel kísérletezett az ’Eliminator’ és ’Afterburner’ lemezeken, aminek egy kiváló zenei egyveleg lett a vége, még akkor is, ha kezdetben szokatlannak hatott. Itt is ugyanez történt, plusz Kid Rock is rendesen kiereszti a hangját a dalban, amit végigkísér egy nagyon jópofa női vokál is.

A Staind The Pain az egyik csúcspont, ugyanis annak ellenére, hogy ebben zeneileg semmi újítás nincs, szinte végigszáguldunk a nótával a tőle eddig nem nagyon hallott szomorú fájdalmakon. Remek refrénje van, a végén egy sírós gitárszólóval. A Grandpa's Jam akár a ’Cocky’ vagy a ’Devil’ albumokról is leugorhatott volna, tehát egy old school dallal zárja az albumot.

A leírtakból látszik tehát, hogy a vidéki zene továbbra is a fő csapásirány, de azért felbukkannak itt más stílusok, újítások, illetve kis múltidézgetések is. Akik szimplán csak szerelmesei az amerikai déli zenének, azok is nyugodtan tegyenek vele egy próbát. Még örömtelibb viszont, hogy Kid Rock bármelyik korszakának rajongói találhatnak maguknak kedvükre valót, és az összkép mégis egységes tud maradni. Ezt a hozzáállást csak üdvözölni lehet, mivel ő tényleg az a zenész, aki elég hosszú utat járt be, hogy eljusson oda, ahol most van, ráadásul a múltjában sincs semmi szégyellnivaló, sőt! Ha jobban belegondolunk, a legsikeresebb lemeze is a korai időszakában készült, ami jövőre már húszéves lesz.

Pontszám: 9