My Dying Bride: The Manuscript (EP)

írta Mike | 2013.05.29.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Peaceville Records

Weblap: http://www.mydyingbride.net/

Stílus: Doom/death/gothic metal

Származás: Anglia

 

Zenészek
Aaron Stainthorpe - ének Andrew Craighan - gitár Shaun Taylor-Steels - dobok Hamish Hamilton Glencross - gitár Lena Abé - basszusgitár Shaun Macgowan - billentyűk, hegedű
Dalcímek
01. The Manuscript 02. VíĽr Gud Over Er 03. A Pale Shroud Of Longing 04. Only Tears To Replace Her With
Értékelés

Jó dolog mostanában My Dying Bride-rajongónak lenni. El vagyunk kényeztetve újabb és újabb siratódalokkal: 2011-ben egy háromlemezes, 130 perces monstrummal öntötték sötét szimfóniába néhány korábbi klasszikusukat – ez volt az ’Evinta’. Még annak az évnek a végén egy majd’ félórás doom/death eposzba ágyazott rémtörténettel álltak elő (’The Barghest O’ Whitby’), 2012-ben pedig megalkották egyik legfenségesebben ragyogó mesterművüket az ’A Map Of All Our Failures’ képében. A minőségen tehát nem esett csorba, mert e búsongó brit urak nem a futószalag mellett gyártják portékáikat…

A tavalyi alkotói etap során születtek olyan szerzemények, amelyek végül nem kerültek fel a ’Map…’-re, most azonban ezek közül négyet is korongra préseltek egy bő 27 perces EP formájában. Aaronék előre szóltak, senki ne számítson meglepetésre, hiszen a nagylemez tételeivel egy időben készültek és kerültek rögzítésre. És valóban: jellegzetes My Dying Bride-os gyászdalok drámai hangvételben és a megszokott stainthorpe-i mély világfájdalommal súlyosbítva. Ez utóbbi sok esetben megint csak suttogásokban, szavalásban nyilvánul meg, és ha engem kérdezel, szerintem Aaron mostanában túlzásba viszi az efféle hatásvadász narrációt, ehelyett szívesebben hallanám elégikus, érzékeny énekdallamait. Vagy szintén elsőrangú hörgését. Ugyan az elmúlt tíz-tizenöt év My Dying Bride-korongjain már ritkábban veszi morgósra a figurát, mint annak előtte, ám például az itt szereplő, közel 9 perces Vår Gud Over Er-ben nem fogja vissza magát: ezzel a csatába hívó, középkori hangulatú, pusztító epikus doom/death szörnyeteggel egészen a ’Turn Loose The Swans’-hez, azaz a talán legjobban sikerült  anyaguk világához kanyarodnak vissza.

A hegedűjátékkal kísért címadó szerzemény voltaképpen a The Poorest Waltz ikertestvére, már ami a könnyen memorizálható, fülbekúszó dallamokat illeti; kiváló darab, színvonalában semmivel sem marad le a ’Map…’ számaitól. Ellenben a komor-szép című A Pale Shroud Of Longing-nak irgalmatlan húzása van azzal a kíméletlen ritmusgitár zakatolással, amelynek szorításán csupán egy röpke pillanatra enyhít a halálváró, lírai akusztikus betét, s a zenei alap ugyan hiba nélküli, Aaron énektémáit azonban itt nem találom kellőképp fogósnak. Az EP-t záró Only Tears To Replace Her With a banda leglassabb, legnyomasztóbb dalainak sorát gyarapítja – és bizony a szürkébbekét is: nem rossz egyébként, ám nekem némileg kidolgozatlannak, „elvarratlannak”, amolyan vázlatfélének tűnik. Ahogy a kissé dobozszerű, tompán kopogó dobhangzás sem győzött meg…

„A kézirat” összességében nem okoz meglepetéseket, elvégre ott veszi fel a fonalat, ahol tavaly az „anyalemez” letette, ez pedig mindenképpen elismerése méltó tény, lévén az ’A Map Of All Our Failures’ életművük egyik legfényesebb ékköve. S meglehet, az utóbbi időben kicsit jóllakott lettem ’Bride-muzsikával, és ezért érzem kevésbé izgalmasnak az EP-t. Jó dolog tehát mostanság My Dying Bride-rajongónak lenni. Viszont a hab a tortán egy régóta esedékes hazai klubkoncert volna. Az életre szóló érnyiszálós élményért…

Pontszám: 8