Witchcraft: Legend

írta Edeneye | 2012.10.27.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.witchcrafthome.com

Stílus: Pszichedelikus rock, doom-rock

Származás: Svédország

 

Zenészek
Magnus Pelander ‒ ének Tom Jondelius ‒ gitár Simon Solomon ‒ gitár Ola Henriksson ‒ basszusgitár Oscar Johansson ‒ dob
Dalcímek
01. Deconstruction 02. Flag of Fate 03. It's Not Because Of You 04. An Alternative To Freedom 05. Ghosts House 06. White Light Suicide 07. Democracy 08. Dystopia 09. Dead End
Értékelés

Azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy a 70-es évek pszichedelikus hard rockját idéző retro hullám mostanra érett meg annyira, hogy némi eredetiséget is fel tudjon mutatni. A 2000-es évek elejétől számos ilyen jellegű banda tünedezett fel, főleg Európa északi felében (hogy csak a leghíresebbeket említsem: The Devil's Blood, a Graveyard vagy a Ghost), amelyek kifejezetten preferálták az analóg hangzást, kiegészítve mindezt egyfajta okkult (vagy pontosabban inkább „ál-okkult”) érdeklődéssel. Hasonlóan, mint ahogyan ez olyan zenekarok esetében is megjelent, mint a korai Black Sabbath, a Led Zeppelin, a Doors, vagy olyan kevésbé ismerteknél, mint a Coven vagy a Pentagram és side-projektjei. Ezek a „retro” zenekarok többségükben megpróbáltak úgy is kinézni, ahogyan egy valódi lovecrafti tartományokba tévedt sátánista „vérhippi” öltözhetett a 70-es években: trapéznadrág, valamilyen „pszichedelikus” mintázatú (vagy esetleg kockás) inggel, mindehhez hosszú, arcba fésült hajzuhatag, nem egy esetben még egy rendkívül idejét múlt „texasi” bajusszal is megspékelve. És természetesen a zenekari fotónak is legalább annyira modern és digitális hatásúnak kellett lennie, mintha legalábbis Woodstockban készült volna egy Jimi Hendrix koncerten.

A svéd Witchcraft ennek a vonalnak az egyik legfontosabb zászlóvivője, egészen 2000-es megalakulásától kezdve. Sokatmondó tény, hogy eredetileg mint Pentagram tribute alakultak meg - ettől kezdve pedig körülbelül el lehet képzelni az irányt. Az első három lemezük azonban nem tett rám különösen megrázó hatást: profi munkák voltak ezek is, de messze nem jött át az a feneketlen cinizmus, gonoszság és őrültség, amelyet a betegesen zseniális (és minden bizonnyal az ördöggel cimboráló) Bobby Liebling és vidám drogos-alkoholista cimborái prezentáltak a 70-es évek elejétől kezdve a Pentagramban. Hozzájuk képest a Witchcraft inkább néhány érzékeny lelkű északi fiatalember bánatos múltidézésének tűnt, mintsem valami olyan dolognak, amelyhez „Ő Pokoli Fenségének” esetleg valami komolyabb köze is lehet (nem is beszélve a Nagy Cthulhuról!).

A tagcseréknek köszönhetően 2007-ben le is álltak, és egy ideig nem is tűnt túlságosan biztosnak a zenekar jövője. Már éppen el is felejtkeztem volna róluk, amikor nemrégiben váratlanul visszatértek a 'Legend'-del. Semmi különöset nem vártam, és ehhez képest most ott tartok, hogy ez idáig nálam az év lemeze (márpedig az évből már nem túl sok van hátra.) És hogy miért? Mert végre sikerült megütniük valamiféle egyéni hangot. Persze a hatások nyilvánvalóak, de most először tudom azt mondani: tessék, ez itt a Witchcraft. Nem valami „olyasmi, mint a korai ez meg az, tudod olyan 70-es évek féle rockzene…” Most talán először vannak itt olyan témák, amelyek lehet hogy még Bobby Lieblingben is heveny irigységi rohamot váltanának ki.

Kezdve a nyitó Deconstructionnel – amely egyébként egy vérbeli (azaz kellőképpen vontatott és nyomorult) doom riffel kezd, hogy aztán átmenjen egy zakatoló, laza hard rock témába, végül pszichedelikus-drámai váltással átcsapjon balladába  a záró By Your Definitionig, a mű végig gyönyörködtet. Lehet, hogy furcsán hangzik, de azt mondhatnám rá, hogy egyszerre nagyon direkt és nagyon „elvont”. A lemezen sorjáznak a kiemelkedő témák, mint például az It’s Not Because of You-nak a Zeppelin legjobb pillanatait idéző riffje (mindez persze messze nem koppintás, ami hasonlít, az tényleg inkább csak a hangulat). És persze a „zúzás” mellett vannak remek lírai pillanatok is, mint például a Dystopia vágyakozással telt akusztikus melankóliája. Nem is beszélve a felettébb intelligens, néhol meglepően politikus, igényesen megfogalmazott szövegekről.

Pontszám: 9