Cool Head Klan: Pofa.Befogva! + Szép hazám útjain

írta Kotta | 2011.01.21.

Megjelenés: 2010 / 2009

Kiadó: 

Weblap: www.coolheadklan.com

Stílus: nemzeti rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Dalcímek
Pofa befogva Igazságot Magyarországnak! Bús Magyar éneke Ahány fűszál Lesz és ott A mi nyelvünk Ősapám Ha tudnám Szép hazám útjain Bujdosó Apám a Rock Rózsa Sándor népdal Dőljön a fal Magyar lányok Október 23 Ugye pajtás Fekete mély ví­zen Muszáj Herkules
Értékelés

Molics Zsolt, korábbi munkássága okán – Classica, Seneca, Sámán – megkerülhetetlen, amikor magyar metalról van szó. Őszinte leszek, ennek ellenére egy jó évtizede már nem követem igazán a munkásságát, a Cool Head Clan kezdeti lépései és közelmúltig tartó „híre” nem igazán csigázták fel az érdeklődésemet. Na nem mintha baj lenne az egyszerű, szókimondó szövegekkel, sem az ehhez passzoló punkos zenei irányvonallal, de a helyenkénti trágársággal és a túlságosan egyoldalú, gyakran leegyszerűsítő életszemlélettel és megfogalmazással, lássuk be, szándékosan a pálya szélére sodorták magukat. A térfél jobbik felén persze sokan vannak még a partvonal melletti sávban is, így a zenekar népszerűsége megkérdőjelezhetetlen, mindazonáltal – hogy legalább mi legyünk politikailag korrektek, mondjuk úgy – a CHC nem éppen a cizelláltságáról volt híres. Sem zenei, sem lírai értelemben, szóval nálam nem igazán jött be. Azt gondolom, a túlontúl direkt irányvonal - valószínűleg - legalább annyi zenerajongót elrémisztett a bandától, mint amennyit vonzott.

A néhány éve bekövetkezett re-boot irányította rá a figyelmemet újra a zenekarra. Elvileg a névváltoztatásnak (Clanról Klanra) ehhez semmi köze, mégis gyanús az egybeesés, hiszen vele párhuzamosan a zenei irányvonal is megváltozni látszik. Már eleve jó előjelként értékeltem, hogy a Mamutban is Zsolttal együtt dolgozó régi társ, Ángyán Tamás segített a tavalyi, 'Szép hazám útjain' című lemez megírásában és felvételeiben. Az album, amely az ideihez mintegy bónuszként most is hozzá lett csapva (sőt, a honlapjukról is letölthető ingyen és bérmentve) –, be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. A punkosabb zenei világot felváltotta egy kicsit komplexebb, a régi-sulis, rock 'n' roll alapú heavy metalra hajazó megközelítés, amely Ángyán hegedűjátékával és némi egészséges magyarságtudattal (melynek zenei leképezése többek között az itt-ott feltűnő népzenei motívumokban jelenik meg) tetézve amolyan honi Skyclad fílinget teremtett. Na jó, megfűszerezve egy csipetnyi lityi-lötyi, bohóckodós-politizálós Beatrice érzettel.

Az album mindazonáltal a hozzám hasonló, a középvonal közelében (vagy még inkább a pályán kívül) tanácstalanul őgyelgő zenebarátok figyelmére is érdemes: abszolút vállalható nem csak zeneileg, de szövegeiben is. Ahogy figyeltem, sem trágár szó nem hangzik el rajta, sem egyértelmű obszcenitás, az üzenet (többek között a haza és az őseink tiszteletének nemes szándékú propagálása) mégis tökéletesen átjön, sőt, talán még jobban is süt így, egy kicsit finomabban, áttételesebben (hadd ne mondjam, művészibben) megfogalmazva – pedig megtalálhatók itt is az október 23.-i „forradalom”, valamint a női nem éltetéséhez hasonló necces, sikamlós témák. Ugye-ugye, hogy lehet ezt így is? - gondoltam akkor.

Kíváncsian vártam tehát, hogy a Molics/Ángyán duó tovább halad-e az árnyaltabb megfogalmazás útján. Nos, ahogy az a címből is sejthető, jelentős előrelépés nem történt, sőt, mintha hidegháborús visszarendeződés szemtanúi lennénk. Két számban legalábbis (Pofa befogva, Ahány fűszál), de azért megijedni nem kell, egyrészt mert a többi szöveg kifejezetten igényes, másrészt, mert ez a kettő sem nagyon gáz. Azt gondolom, ennyi kell – nemcsak a CHK rajongóknak, de valószínűleg Zsoltnak is, hogy jól érezze magát. Zeneileg viszont nagyot léptek előre: ezúttal egy igen ütős, kompakt lemez született, melyen minden dal telitalálat. Egyszerű, lendületes riffek, fogós dallamok, ragadós refrének. Ősrégi recept, mégis nehéz a gyakorlatba tökéletesen átültetni. A Cool Head Klannak ezúttal sikerült megoldania a feladatot, a sokszínűbb, ezért viszont kicsit csapongó, kísérletező 'Szép hazám útjain' után rátaláltak arra a formulára, melyből még sokat ki lehet majd hozni. A záró Ha tudnám képében még egy olyan slágert is sikerült írniuk, ami Zorán és/vagy Charlie előadásában gyakori vendég lehetne a magyar rádiókban és a slágerlistán.

A kevesebb mint harminc perces anyag manapság természetesen már nemigen állja meg a helyét önmagában, gondolom ezért tették mellé az előzőt is, és ezért értékelem őket egyben én is. A „dupla” CD viszont így is nevetséges áron szerezhető be, melyet ezúton ajánlok azok figyelmébe is, akiket eleddig netán eltántorított a zenekar múltja és kevésbé „pedigrés” hírneve.

Pontszám: 7