Peter Gabriel: Scratch My Back

írta Adamwarlock | 2010.03.16.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Real World/Virgin

Weblap: http://www.petergabriel.com

Stílus: szimfonikus

Származás: UK

 

Zenészek
Peter Gabriel - ének, zongora a "Flume"-ben John Metcalfe - karmester The London Scratch Orchestra - vonós, fúvós hangszerek, zongora Melanie Gabriel - ének a "The Book of Love"-ban Jason Rebello - zongora a "The Power of the Heart"-ban The Choir of Christ Church Cathedral, Oxford - kórus a "My Body Is a Cage"-ben
Dalcímek
01. Heroes - David Bowie 02. The Boy In The Bubble - Paul Simon 03. Mirrorball - Elbow 04. Flume- Bon Iver 05. Listening Wind - Talking Heads 06. The Power Of The Heart - Lou Reed 07. My Body Is A Cage- Arcade Fire 08. The Book Of Lov - Magnetic Fields 09. I Think It's Going to Rain Today - Randy Newman 10. Aprí¨s Moi - Regina Spektor or Eartha Kitt 11. Philadelphia- Neil Young 12. Street Spirit (Fade Out) - Radiohead
Értékelés

Peter Gabriel nevével ritkán találkozhat ennek a weblapnak az olvasója. Mi, rockerek, leginkább a Genesis első énekeseként tartjuk számon, ami az angol együttes életében is inkább a progresszí­vebb, alternatí­vabb vonalat képviselte. Gabriel szóló karrierje inkább a pop világának gyermeke, de ez egy percre se vegye el a kedves olvasó kedvét néhány lemeze végigpörgetésétől, mert barátunk bizony olyan átütő slágereket tett le az asztalra, mint a Sledgehammer, a Solsburry Hill, Red Rain, Biko, stb. Legsikeresebb albuma a So volt, ami ötszörös platinalemez lett, és Gabriel életművének legnépszerűbb számait tartalmazta. Kiadott kislemezei nem egy alkalommal az első helyig meneteltek több ország slágerlistáján, világszerte kialakí­tva a művész elismertségét és rajongói bázisát. Munkásságában keverednek a pop, rock, klasszikus és világzenei elemek egyaránt. Legutóbbi, 2002-es Up cí­met viselő lemeze vegyes fogadtatásban részesült, megosztotta mind a kritikusokat, mind a rajongókat, í­gy "mindössze" ezüst fokozatot tudott elérni. Nem mehetünk el szó nélkül Peter Gabriel szí­npadi teljesí­tménye mellett sem. Barátunk még a Genesis-es időkben szeretett teljesen agyament kosztümökben és kisminkelve porondra állni, sőt, sokszor nekilátott a szí­npadon verselni. Még manapság, öregkorára is nekiáll egy gyerekbiciklivel körbe-körbe kerekezni a szí­npadon. Koncertjeit óriási érdeklődés kí­séri, főleg a gyengébbik nem képviselteti magát szép számmal (ahogy azt az új kor szentí­rásában, a South Park-ban is megmondták). A 2010-es, nyolc év hallgatás után megjelent, Scratch My Back egy kétrészes project első darabja, folytatása I'll Scratch Yours cí­men, az év második felében fog napvilágot látni. A mostani lemez kizárólag feldolgozásokat tartalmaz, méghozzá mindössze zongorával, esetenként szimfonikusokkal kí­sérve Gabriel énekét. Második részében majd az itt megidézett zenészek fognak egy-egy Peter Gabriel számot a saját modorukban interpretálni. Mindenképpen egy nagyon különleges albumról van szó esetünkben. Kezdve a borí­tóval, ahol két vértest ütközik egymásnak, elég sok teret ad az értelmezésnek, rengeteg dolgot lehet beleképzelni (tudom, hogy mit látna Garael kolléga a kép közepén... Igen, Garikám, én is látom!). A számok kifejezetten minimalisták, ami remek táptalajt ad Gabriel önkifejezésének. A Genesis egykori frontembere kedvenc előadóitól válogatott ide dalokat és alakí­totta őket a saját í­zléséhez, ami, valljuk be töredelmesen, a pop világához szokott hallgatóságnak meglehetősen unalmassá válhat, akár már az első taktusok felhangzása után is. Nem egy könnyen emészthető mű, de kétségtelen, hogy megvan a maga hangulata. Sokszor a lágy zongorafutamokból és Gabriel melankolikus énekéből katartikusan tör föl a nagyzenekari betét. A számok nagyon hasonló modorban í­ródtak, mindegyikük rendkí­vül szép, esztétikus élményt nyújt. Szerencsére nem változik az album egy nagy homogén masszává, mivel a művész nem esett abba a hibába, hogy a végtelenségig elnyújtsa a dalokat. Néhol azonban még én is találtam olyan perceket, amire azt mondom, hogy jobb lett volna más dalt választani (gondolok itt főleg a Neil Young és a Radiohead számokra). Összességében egy nagyon összetett és mélyenszántó lemez lett a Scratch My Back, ami igazából nem is számí­t könnyűzenének, hanem inkább a mai, modern komolyzenék sorába illik, annak minden pozití­vumával és negatí­vumával nyakon öntve (a külföldi kritikusokat is rendesen megosztotta, volt aki nagyon szépnek tartotta, mí­g mások azt sem tudták, hogy az ereiket vágják föl, vagy nagy mennyiségű altatótablettáért nyúljanak hallgatása közben). Nem szeretnék igazi verdiktet mondani az albumra, de Peter Gabriel hangja még mindig fantasztikus, igazi atmoszférát varázsol ennek a nem mindennapi lemeznek az egészébe.

Pontszám: 0