Hard Rock Magazin

2008: A szerkesztők és a munkatársak szemével és fülével

írta Hard Rock Magazin | 2009.01.05.

Egy újabb, mondhatjuk fantasztikus év áll mögöttünk. A Hard Rock Magazin szerkesztői és munkatársai a hagyományokhoz hí­ven, ismét összeállí­tották listáikat. Lássuk, mi hogyan értékeltük az elmúlt évet... Az Év Koncertje: 1. Queensryche, Petőfi Csarnok 2. Jeff Scott Soto, A38 3. Kip Winger, A38 4. Neal Morse, Nap u. Imaház 5. Iron Maiden, Budapest Az Év Lemeze: 1. Motörhead: Motorizer 2. Metallica: Death Magnetic 3. Journey: Revelation 4. AC/DC: Black Ice 5. Neal Morse: Lifeline Firewind: The Premonition Az Év Magyar Lemeze: 1. EGO: EGO 2. Deák Bill Gyula: Hatvan csapás 3. Dalriada: Szelek 4. H.A.R.D.: Traveler 5. Rotor: Acélba Zárva Az év DVD-je: 1. Spock's Beard: Live 2. Zappa Plays Zappa 3. Tesla: Comin Outcha Live! 4. Journey: Live In Las Vegas 5. Neal Morse: Sola Scriptura and Beyond Az Év Külföldi Zenekara: 1. Extreme 2. Journey 3. Neal Morse 4. KISS 5. AC/DC Az Év Magyar Zenekara: 1. Mobilmánia 2. Avatar 3. HBB 4. Dalriada 5. K3
Brinyó Az év koncertje: 1. Queensryche - Budapest, PeCsa Bevallom, már július másodikán hajnalban tudtam, hogy nálam biztosan ez lesz az év koncertje. Negyedszer láttam a csapatot játszani, de most először történt meg, hogy teljes műsorral álltak előttem a szí­npadon. Ráadásul az Operation 1-2. lemezek anyagából álló 3 órás programmal, mely már gondolatban is mindent vitt nálam. Ehhez jött még a zenekar késéséből fakadó izgalom, majd a technikai személyzet hihetetlenül professzionális, villámgyors munkája és az este betetőzéseként egy felejthetetlen hangulatú koncert, melyről a QR kapcsán mindig is álmodtam. Bár minden óhajom í­gy teljesülne! 2. Jeff Scott Soto & Tempest - Budapest, A38 hajó A Journeyből történt kiebrudalása után nagyon kí­váncsi voltam, hogy Soto milyen hangulatban érkezik, és mit nyújt a szí­npadon. Bár a koncerten, csak mint vendég vett részt, teljes mértékben meggyőzött. Hihetetlen energiával, kedvességgel és profizmussal adta elő műsorát, mely után egyik kedvencemmé vált. ...és akkor még új albuma meg sem jelent! 3. Neal Morse - Budapest, Nap utca Szerkesztő barátaimmal egyik nagy vágyunk volt, hogy végre Neal Morset a szí­npadon láthassuk. Bár nem zenekarával, hanem egy "templomi turné" keretében, egyedül, egy imaházban állt hí­vei elé, az év egyik legnagyobb élményét jelentette. Személyiségének varázsa a CD-k és DVD-k után élőben is totálisan magával ragadott, mely élményt az interjú készí­tés kapcsán létrejött találkozó csak fokozott! 4. Kip Winger - Budapest, A38 hajó Erre a koncertre nagyon készültem. Minden zsigeremben éreztem, hogy ezen az estén valami olyan fog történni velem, amely által növekszik életem meghatározó élményeinek száma. Kip Winger egy szál gitáros előadásával megmutatta, hogy egy igazi zenész akkor is maga köré tud varázsolni egy egész zenekart, ha egy szál magában áll a szí­npadon! Lendület, energia, mosoly! Lehengerlő, káprázatos előadás volt! 5. Iron Maiden - Prága, Slavia Praha Stadium Idén úgy alakult az életem, hogy csak egyetlen külföldi koncertet tudtam megengedni magamnak. Mivel barátaimmal tinédzser korunktól nagy rajongói vagyunk a zenekarnak, úgy döntöttünk, hogy a nagy visszatekintést nem hagyhatjuk ki. Mivel tavasszal még nem volt biztos a magyar dátum, plusz a cseh főváros mindig sok örömet okoz, úgy döntöttünk, hogy ismét megkóstolunk egy-két jó sört. Sem a város, sem a csapat nem okozott csalódást. A Maiden, 2008-ban is csúcsformában van és számomra még mindig ők ülnek a heavy metal iskola igazgatói székében. 6. Pat Metheny - Budapest, Margitsziget Ahogy telnek-múlnak az évek úgy hallgatok egyre több jazzt. A rock fékevesztettségét remekül ellenpontozza a jazz finom bája és kiszámí­thatatlansága. A műfaj egyik kedvence nálam Pat Metheny, a varázslatos gitáros, akit már másodszor sikerült látnom. A művész által nyújtott pazar előadás felejthetetlenségét csak fokozta, hogy végre láttam Anthonio Sanchezt dobolni. Egy gitáros isten és egy dobos géniusz, kiegészülve egy ördögi bőgőssel. Nem rossz! 7. Queen + Paul Rodgers - Budapest, Papp László Sportaréna 1986-ban volt szerencsém látni a Queent a Néstadionban. Az élmény, melyet a földkerekség egyik legtehetségesebb énekese és társai okoztak akkor természetesen visszahozhatatlan. Az új csapat szerencsére meg sem kí­sérli, hogy emlékeztessen egykori önmagára. Az idén már másodszor találkoztam a Queen + Paul Rodgers formációval és most sem csalódtam. A régi dalok az új frontemberrel is ütnek, emlékidézésről pedig szó sincs! 8. Gary Moore - Alsóörs, Hearley Davidson találkozó Úgy látszik ez az év a régi vágyak megvalósulásáról szólt. Gary Mooret "kiskorom" óta szerettem volna látni. Bár én jobban szeretem rock albumait, leborulok blues játéka előtt is. Erre a szokásos nyári nagy motoros találkozón meg is adatott a lehetőség. Zuhogó esőben varázsolt el a mester, aki számomra a blues gitározás egyik legnagyobb alakja! 9. Asia - Budapest, PeCsa Egy újabb álom újabb beteljesülése. Az eredeti felállású Asia ellátogatott hozzánk. Bár a koncerten volt egy-két üresjárat, mégis egy hatalmas élménnyel gazdagabban távoztam a ligetből. Négy ilyen kaliberű muzsikust ritkán látni egy szí­npadon nem mindennapi élmény! Remélem lesz még szerencsém hozzájuk! 10. Mark Knopfler - Budapest, Papp László Sportaréna Nagyon szeretem a Dire Straits muzsikáját és mindig nagyon fájt, hogy a nyolcvanas években kihagytam budapesti koncertjüket. Most, - miután Mr. Knopfler előző magyar koncertjét is elmulasztottam - elhatároztam, hogy mindenképpen megtekintem a mestert. Nem csalódtam. Végtelenül érzékeny és intelligens zenét kaptam. Olyat, amely után feltöltődve és boldogan távozhattam az Arénából. Az év lemeze 1. Jeff Scott Soto - Beautiful Mess Bevallom, nem hittem volna, hogy 2008-ban egy olyan album viszi el nálam a pálmát, amelyen a dalok nagy része inkább a pop kategóriába sorolható. Sokáig töprengtem, hogy első, vagy második helyre hozzam ki Soto korongját, de azután győztek a tények. Ebben az évben ezt a lemezt hallgattam a legtöbbször. A kocsiban megjelenése óta szinte állandóan a lejátszóban van és otthon, vagy munka közben is gyakran előkerül. Tökéletesen megí­rt és előadott dalok, varázslatos dallamok, lenyűgöző hangszerelés. Számomra alapmű! 2. Steve Lukather - Ever Changing Times Amikor ez az album napvilágot látott, még nem lehetett tudni, hogy a Toto-nak vége. A rossz hí­r után a főnök korongja még nagyobb jelentőséggel bí­r számomra. Ezen a lemez a Toto melódiáinak és a Lukather eddigi szólóalbumait jellemző fékevesztettségnek tökéletes elegye! Majdnem első lett... 3. Journey - Revelation Steve Augeri kiválása és a Sotoval történt fiaskó után már majdnem lemondtam egyik kedvenc zenekaromról, amikor feltűnt a szí­nen Arnel Pineda, és nem sokkal később megjelent a Journey új munkája, a Revelation. A recept a régi. Nagy í­vű dallamok, feszes ritmusok, remek szerzemények! Tökéletes visszatérés! 4. Neal Morse - Lifeline Neal Morse a mai progresszí­v rock élet egyik legnagyobb alakja. Albumai intelligens, okos zenével telí­tettek, életműve pazar. Előző,Sola Scriptura volt az számomra az egyetlen olyan lemeze, amely nem tudott a kellőképpen közel kerülni hozzám. A Lifeline azonban megint megerősí­tett abban, hogy Neal Morse a rock egyik legnagyobb mestere. 5. Marillion - Happines Is The Road A Marillion az a zenekar, amely nagyon lassan, szinte alattomosan fészkeli be magát a finom zenék hí­veinek agyába, és ha egyszer már beette oda magát, soha többé nem lehet kiűzni onnan. Persze ki az a bolond, aki el akarja kergetni ezt a remek csapatot a hallójárataiból. A brit alakulat ebben az évben egy két különálló albumból álló kiadvánnyal jelentkezett, amely az eddigi korongokhoz hasonlóan finom, érzelem gazdag, varázslatos muzsikát tartalmaz. 6. Extreme - Saudedes De Rock Talán az év meglepetése is lehetne az Extreme visszatérő albuma. Energiától duzzadó, változatos, érdekes, izgalmas szerzeményeket tartalmaz ez a lemez, melyet még évek múlva is szí­vesen húzok majd elő. 7. Europe - Almost Unplugged Az év végi listákra nem szokásom koncert albumot feltenni. Ezúttal kivételt kell tennem, mert a Europe "csendes" lemezével olyan minőséget tett le az asztalra, amely mellett nem lehet csakúgy szó nélkül elmenni. A régi dalokon kí­vül, - melyeknek kifejezetten jól áll az új köntös,- feltűnnek feldolgozások is, melyek perfekt előadása csak erősí­ti az érést: ez a zenekar mára érett meg igazán! 8. Kip Winger - From The Moon To To The Sun Várható volt, hogy Kip Winger a IV. számú Winger korong után valami teljesen mással áll elő új szólóalbumán. A dalok, melyek a lemezre kerültek, egy rendkí­vül érzékeny, sokat megélt ember lelki világát tükrözik. Minden egyes szerzemény egy külön kis bolygó, melyen érdemes bolyongani! 9. AC/DC - Black Ice Úgy látszik az AC/DC, Bon Scott utáni időszakából nekem azok az albumok jönnek be a legjobban, melyek cí­mében szerepel a "black" szó. A tragédia sokkjából visszatérést mutató Back In Black után most a hosszas pihenőt lezáró Black Ice a kedvencem. Semmi faxni, csak a dögös hangzással megspékelt régi rock n' roll. 10. Whitesnake - Good To Be Bad Tavalyi listámon a Whitesnake új albuma még a várakozások közé sorolódott, az idein már a tények közé kell kerülnie. Itt van, megjelent és bár sokkal előrébb vártam, úgy gondolom ebben a lemezdömpingben a 10. hely is nagyon szép! A recept itt is a régi és a megvalósí­tás sem hagy kí­vánni valót maga után. Talán az énekdallamokkal van egy kis bajom! De majd ha jobbat í­rok, szólok! 🙂 Az év DVD-je 1. Zappa Plays Zappa Óriási, lenyűgöző, bámulatos! Ilyen szavakkal tudom csak kifejezni azt az előadást, melyet Frank Zappa fia, Dweezil Zappa és káprázatos zenekara produkál ezen a DVD-n. Egy géniusz életművének felelevení­tése ez úgy, hogy közben a muzsikusok még hozzá is tudtak tenni az eredeti szerzeményekhez. Méghozzá nem is keveset. Rock, punk, jazz, humor, virtuozitás! Nem nagyon lehet mit í­rni róla, látni kell! Nem csak, mint zenei élmény, de mint koncertfilm is egyszerűen tökéletes! 2. Spock's Beard - Live A budapesti koncert után most egy Hollandiában rögzí­tett DVD által is bizonyí­tást nyer, hogy ez a zenekar, amellett, hogy a legprofibb zenészekből áll össze, az egyik legszórakoztatóbb csapat a mai rock világában. Fantasztikus élmény ez a film! 3. Toto - Falling In Between Live Amikor kezembe került az anyag, még nem volt publikus, hogy Steve Lukather feloszlatja a Totot és inkább szólókarrierjének ápolására helyezi a hangsúlyt. A képileg, hangilag is pazar DVD, ettől a szomorú információtól még értékesebbé vált, hiszen lehet, hogy ez az utolsó dokumentáció a dallamos rockzene egyik legnagyobb csapatának élő fellépéséről. 4. Neal Morse - Sola Scriptura and Beyond Neal Morse ezúttal is kitett magáért. A gigantikus hosszúságú anyagon mindent megkapunk, amiért szerethetjük a mestert. Ezúttal, Mike Portnoyt nélkülöznünk kell, de elnézve a mester új, holland dobosát, és a többi - szintén nemrégiben csatlakozott muzsikus teljesí­tményét - semmiféle hiányérzetünk nem lehet. Egyszerűen pazar! 5. Genesis - When In Rome 2007 A Genesis, Phil Collins nevével fémjelzett felállása 2007-ban járta újra körbe a világot. Sajnos Budapest kimaradt, de az emiatt csalódott rajongóknak ez a tökéletesen kivitelezett tripla kiadvány valamelyest kárpótlást nyújthat az elmaradt élményért. Az év zenekara: 1. ZPZ band ...azaz "Zappa Plays Zappa Band". Számomra az év legkiemelkedőbb társulata. Azok után, hogy 2007-ben élőben is volt szerencsém látni őket, idén megjött a fent már emlí­tett DVD, melyet ezerszer megtekintve rájöttem, hogy ez az a csapat, mely hozzám jelenleg a legközelebb áll. 2. Queensryche A koncert kapcsán már azt hiszem mindent elmondtam. A régi szerelem még mindig lobog! 3. Iron Maiden Eddig is szerettem, tiszteltem és becsültem őket, de amit az idén "elkövettek" csak megerősí­tett abban, hogy Eddie és társai még mindig a csúcson vannak! 4. Journey A zene lényege, hogy a lelket táplálja. A Journey melódiái mindig jókedvre és optimizmusra derí­tenek. Arnel Pineda jó választás volt, a csapat újra a régi! 5. Neal Morse Amikor őt és társait hallgatom, mindig az jut az eszembe, hogy ha nem lenne ilyen zene, valószí­nűleg már én sem élnék. 6. Porcupine Tree A "tarajos sül fa" lakóiról az idén nem sokat hallottunk, de ettől függetlenül én rongyosra hallgatom egyéni, megkapó muzsikájukat. Ott a helyük a tí­zben! 7. Extreme Egy nagy meglepetés. A régi arcok, új, bivaly erős albummal tértek vissza! Remélem 2009-ben is mutatnak valamit. Leginkább önmagukat egy koncerten! 8. AC/DC Új album, hisztéria, tökéletes visszatérés. Mit is lehet még elmondani Angusékról. Az év egyik nagy dobása az övék! 9. K3 Bevallom, kevés magyar zenét hallgatok, ezért - csakúgy, mint tavaly - idén sem állí­tok magyar listát. Viszont a K3, ahogy az elmúlt évben is, most is bekerült a kedvenceim közé. Ezúttal már egy hellyel előrébbre helyeztem őket, mivel idei bulijaikat látva szinte kézzel fogható a fejlődés muzsikájukban. Ezért nálam is eggyel jobb helyezést értek el! 10. Marillion Számomra a világ egyik legfinomabb muzsikája az övék. Amikor hallgatom, egy másik, jobb világban érzem magam! Idei dupla albumukkal pedig csak fokozták rajongásomat! Az év csalódása: 1. A Toto feloszlása 2. A budapesti Whitesnake koncert "minősége". 3. Vince Neil budapesti koncertjének elmaradása 4. A Queen + Paul Rodgers formáció új albuma 5. Jorn, Lonely At The Brave lemeze. Az év öröme: 1. Elindult magyarország első, kizárólag zenei aukciós portálja, a www.szolati.hu 2. A HRM majdnem megduplázta tavalyi olvasottságát! (Köszönet érte! ) 3. Végre teljes programmal jött el hozzánk a Queensryche! 4. A rock nagy legendáinak pozití­v visszatérése (AC/DC, Metallica, Mötley Crüe) 5. A soha eddig nem tapasztalt lemezdömping Kí­vánság 2009-re 1. A HRM további sikerei. 2. Egy számomra is szerethető Dream Theater album. 3. Egy Neal Morse koncert. 4. A Porcupine Tree legalább olyan jó koronggal álljon elő, mint az előző volt. 5. A Kiss jöjjön vissza Európába, mert most sajnos kihagytam őket!
Garael Micsoda Év! Mondhatnánk, hogy a csodák éve, ha... No, de kezdjük az elején: ilyen erős 365 napot - a lemez kiadásokat tekintve - már régen produkált a Metal God: az Iron Maidenen, a Black Sabbath -on (Heaven And Hell) és a Manowaron kí­vül szinte az összes, mainstremnek mondható fémcsapat képviseltette magát a megjelenési naptárakban. A kiemeltek mellett - Metallica, AC/DC, , Whitesnake, Judas Priest, Journey, Mötley Crüe - az olyan régi, patinás előadók is új anyaggal jelentkeztek, mint a Motörhead, Alice Cooper, Yngwie Mamsteen, Def Leppard, Gary Moore, Tesla, de jelenünk 'B' kategóriás - és itt a betű nem a minőséget jelöli - underground sztárjai - Royal Hunt, Jorn Lande, Edguy, Kiske, Michael Schenker, Jeff Scott Soto, Kip Winger, Bob Catley - sem tétlenkedtek a hallgatók elkényeztetésével. Nem véletlen kezdtem í­rásomat a csoda szóval, hiszen amire senki nem számí­tott már, de a kilencvenes évek rocktörténetét meghatározó Guns n'Roses is elkészült régóta várt albumával - emellett szinet eltörpül az Extreme újrajelentkezésének jelentősége, jóllehet, a valamikori funky-metal brigád bizony jó pár évig ott volt a nagy reménységek listájának elején. A leí­rtak ellenére azonban - és kissé szégyenkezve í­rja le ezt a kritikus - nem sikerült olyan relevációt kiváltó alkotással kirukkolni egyetlen sztárcsapatnak sem, mellyel akár megközelí­thették volna fénykoruk ikonná váló alkotásait - ebben talán csak az AC/DC a kivétel, mely igazán nem csúszott el azon a bizonyos jégen...S hogy miért szégyenkezek? - mert igazából úgy érzem, a rengeteg minőségi munka által el is lettünk kissé kényeztetve: a felfokozott elvárások olyan követelményeket szültek, melyek mellett a hozzájuk mérhető eredményt szinte lehetetlen elérni. Persze lehet most azt mondani, hogy az elmúlt évtized meghatározó bandái már túlestek pályafutásuk zenitjén, ám én úgy gondolom, a mestermű alkotásának sajátja nem korfüggő vállalkozás, mindezek ellenére a Judas Priest megosztó rockoperája, a Whitesnake igazából semmi újat nem hozó lemeze, a Metallica album pocsék hangzása véleményem szerint nem a legfényesebb pillanatokként fog bekerülni a Nagy Metal Történelemkönyv oldalai közé. Ettől függetlenül az egyszeri kritikus természetesen megemeli a kalapját eme alkotások előtt is, hiszen ezeknél a csapatoknál - önkéntelenül is - de más mércével mér az ember. Térjünk azonban egy kis platformugrással szeretett Magazinunkra: ez az év egyenes folytatásaként erősí­tette meg a lap "ars poética"-ját, a mindennapos hí­rközlést, a rocktörténelem ápolását, az intellektuális és könnyedebb vonulat interaktí­v működtetését. Külön öröm volt számomra, hogy több főiskolás és egyetemista kért engedélyt a HRM í­rásainak felhasználásához - úgy gondolom, hogy ez az analizáló jelleg - melyhez nyugodtan hozzácsaphatjuk az Évtizedelő gyakran a puszta ismertetőkön túlmutató paraboláját - szinte egyedülálló a hasonló zenei dimenziókban mozgó hazai webzinek között. 2008-ban indí­tott új rovatunkkal, a Botrányalbumokkal sikerült pár, a rocktörténelemben vitatott helyű, szerepű albumra felhí­vni a figyelmet, ismételten bizonyí­tva azt, hogy a kritika mennyire szubjektí­v műfaj. Természetesen nem lehet elmenni a hibák mellett sem: ezeket szerencsére - az olvasók hathatós közreműködésével - folyamatosan próbáljuk javí­tani. A 2009-es évben remélem, igazán beérik a múlt év vége felé elkezdett Névtizedelő, mellyel a magyar hard rock/metal történelemnek kí­vánunk az Évtizedelőhöz hasonló szí­nvonalon emléket állí­tani: ebben ugyanúgy számí­tunk az Olvasók segí­tségére, mint ahogy az eddig is történt. A "kötelező körök" lerovása után lássuk hát az én listámat, mely annak, aki nagyjából követte évközi ismertetői tevékenységemet, nem szolgál túl nagy meglepetéssel. Érdeklődési köröm nem változott, ugyanúgy a vokalista elitizmus hí­ve vagyok, mint az elmúlt évek folyamán. Szerencsére a "nagyok" általam várt teljesí­tmény elmaradása mellett ismét előkerültek a spájzból olyan, névtelen együttesek, kiket mintha szinte nekem kreált volna a Metal God. A Symphonity, vagy a Saint Daemon nem hiszem, hogy másnak is szerepelne a listáján, én mindenesetre bátran ajánlhatom minden "feketeöves tradicionális heavy metal fan" figyelmébe ezt a két, a Dionysus zenei világát továbbvivő együttest. Érdekes módon az általam nagyon várt két banda buktája után - Def Leppard, Edguy - éppen "epigonjaik" tudták feledtetni a keserű csalódást: a Nickelback meghökkentő leopárd parafrázisa, és a Theocracy Sammet-et lealázó virtuóz euro powere - ráadásul az USA-ból - biztos befutóként találtak helyet évközi kedvencem között. Sajnos a prog. szí­ntér most nem tudott olyan alkotással előrukkolni, mely igazán közel kerülhetett volna hozzám, érdekes módon azonban éppen az év végén találkoztam egy magyar bandával, a Dreyelands-el, mely biztosí­totta a szí­ntér jelenlétét az aktuális kedvenceim között. S ha már magyarock: a hazai metal szféra szerencsére most több, az oldal profiljába vágó élvezetes alkotással jelentkezett, a nagy öregek mellett eddig ismeretlen, ám az undergroundban szorgosan "dolgozó" csapatok nyugtathatnak meg bennünket, hogy van utánpótlás. Mindezek után nézzük hát a listámat, mely pusztán egy pillanatnyi lelkiállapot leképeződése, lehetséges, hogy holnap már másképp állí­tanám össze az évközi kedvenceket: a jelenlévők között í­gy sem tudtam sorrendet állí­tani, még szerencse, hogy létezik a magyar ABC:D. Az év külföldi albumai: 1. Emir Hot: Sevdah Metal 2. Last Autumn's Dream: Hunting Shadows 3. Nickelback: Dark Horse 4. Royal Hunt: Paradox II. - Collision 5. Saint Daemon: In Shadows Lost From The Brave 6. Starbreaker: Loves Dying Wish 7. Symphonity: Voice FromThe Silence 8. Theocracy: Mirror Of Souls 9. TNT: Atlantis 10. Volbeat: Guitar Gangsters & Cadillac Blood +1 Yngwie Malmsteen: Perpetulal Flame A felsoroltakon kí­vül rengeteg örömbeli percet okozott az új Alice Cooper, Avantasia, Bob Catley, Falconer, Fires Of Babylon, Jorn Lande, Judas Priest ( igen, nekem végülis tetszett), Kiske, Warrel Dane album, de emlí­thetém akár a Revolution Renessaince, vagy a Rage aktuális munkáit is. Az év magyar albumai: 1. Dalriada: Szelek 2. Deák Bill Gyula: Hatvan csapás 3. Ego: Ego 4. Rotor: Acélba Zárva 5. Symhonium: Első Szimfónia Csalódásokból is kijutott természetesen, melyek elsősorban a nagy nevek okozta elvárásokból adódtak, de perszonális szinten is sikerült pár, keserűséget okozó momentumot produkálni: Az év csalódásai: 1. Edguy: Tinnitus Sanctus 2. Whitesnake: Good To Be Bad 3. Steelheart: God 2B Alive 4. Gubás Tibor kiválása az Omenből a honlapon közölt okok miatt 5. A megaénekes, Daniel Heiman ( Lost Horizon, Crystal Eyes) jégre tette a The Heed-et, ezért: http://www.myspace.com/lavettband Az év meglepetését és örömét Tim"Ripper" Owens "foglalkoztatása" jelentette, még akkor is, ha a Malmsteen - nel elkészí­tett album megosztotta a fanok táborát is. Végezetül mit is kí­vánhatnék 2009-re? Mindenkinek olyan boldogságot, melyet Kisfiam születésekor éreztem, ki alig két hónaposan már sommás véleményt produkál a pelusba egy-két együtt hallgatott lemez lejátszása után - hiszen a rock szeretetét nem lehet elég korán kezdeni!
Pearl69 Az Év Koncertje: Kezdem azt hinni, hogy valóra válnak az álmaim! :o) Tavaly azt kí­vántam, hogy láthassak egy Queensryche és egy Iron Maiden koncertet, azt remélni sem mertem, hogy ezek duplán jönnek be 2008-ban! Mit is mondhatnék, a Queensryche hazai bulija mindent vitt, olyan élményt nyújtott, melyet minden rajongónak kí­vánok, felejthetetlen, zsigerekig hatoló katarzis, nem szeretnék ömlengésbe hajlani, de szavakba önteni sem könnyű a gondolatokat. A Maiden prágai koncertje (azon felül, hogy kedves barátaimmal lehettem részese) is örök emlék marad, és a budapesti sem merül feledésbe, kislányommal élvezhettem végig a nagyszerű programot. További külföldi élményeim is voltak az idén. Egyikük a hőn szeretett Bang Your Head fesztivál, ahol nálam a Queensryche, a Saxon, a Lizzy Borden és persze még sokan mások vitték el a pálmát. Vártam a Judas Priest főműsorát is, de mivel nem vagyok fanatikus rajongójuk és a Nostradamus sem nyerte el maradéktalanul a tetszésem, í­gy nem ájultam el tőlük (bocsi)! Aztán eljutottam Bécsbe és Amszterdamba a Bon Jovi egy-egy előadására. Nos, szintén nem vagyok hí­vő "Bón Józsi" fanatikus, mégis azt kell mondjam, kevés ilyen profi előadást láttam, nagy meglepetés volt Jon tudása (valamiért - ki tudja mi az oka? - mindig azt hittem, hogy a külsőségekből táplálkozik), kellemesen csalódtam az összképben, a hangulatban, a minőség és mennyiség eszenciájában, már értem, hogy miért jutottak oda, ahová...! Ám ha csak a hazai bulikra látogattam volna el, akkor sem lennék könnyű helyzetben, már ami az értékelést illeti! Láthattam örök szerelmem, a Jethro Tull jubileumi előadását, no comment...! Részese lehettem olyan legendás előadók koncertjének, mint Graham Bonnet, Glenn Hughes, a Uriah Heep, az Asia, a Status Quo, a Queen + Paul Rogers, a Ten Years After, no de ne feledjük a többieket sem, itt járt a House Of Lords, Richie Kotzen, Jeff Scott Soto, a Kamelot, a Firewind kétszer is, Kip Winger, Jorn és a Tito & Tarantula. És akkor még nem ejtettünk szót Mark Knopfler, Zuccero, Pat Metheny és John Mayall előadásáról (természetesen csak azok emlí­tésével, ahol én is jelen lehettem), van-e mód egyáltalán választani, rangsorolni? Abba már belegondolni sem merek, hogy micsoda nagyszerű bulik voltak a honi előadóktól! Ha csak a HBB és Bill születésnapi programját emlí­tem, már igen nehéz helyzetbe hoztam magam a döntéssel kapcsolatban. Megpróbálom, ám koránt sem biztos, hogy ez a valóság (csak az elejében vagyok egészen bizonyos)! :o) 1. Queensryche (Budapest) 2. Iron Maiden ( Prága + Budapest ) 3. Jethro Tull (Budapest) 3. A Bang Your Head fesztivál első és második napja (Queensryche, Saxon, Lizzy Borden, Yngwie Malmsteen, Grave Digger, stb.) 4. Bon Jovi (Amszterdam + Bécs) 5. Jeff Scott Soto (Budapest) 6. Glenn Hughes (Budapest) 7. Kip Winger (Budapest) 8. Queen + Paul Rogers (Budapest) 9. Pat Metheny (Budapest) 10. Tito & Tarantula (Budapest) Az Év Külföldi Lemeze: 2008-ban számos, bár nem túl sok új korong forgott huzamosabb ideig a lejátszómban. 2007-hez képest kevesebb azonnali elfogultság lett úrrá rajtam egy-egy friss album meghallgatásakor, de a felfedezések í­gy sem maradtak el! A Harem Scarem most sem okozott csalódást, külön köszönet Tomka barátomnak, aki felhí­vta figyelmem a Bigelfre, a Rush, a Journey, Neil Morse, és az AC/DC sem tudott hibázni, ám a Motörhead és a Firewind albumai igazi unikumként hatottak rám, nem is beszélve a Pure Inc. anyagáról. 1. Zappa Plays Zappa - Zappa Plays Zappa 2. Harem Scarem - Hope 4. Rush - Snakes And Arrows Live 5. Bigelf - Cheat The Gallows 6. Motörhead - Motörizer 7. Neal Morse - Lifeline 8. Firewind - The Premonition 9. Journey - Revelation 10. AC/DC - Black Ice +1. Pure Inc. - Parasites And Worms Csak 10-ig juthattam, de szeretnék további albumokat is megemlí­teni, pl.: a Metallica (melyet sokadszori hallgatásra még csak most kezdek megkedvelni), Alice Cooper, az Extreme, a Uriah Heep, a Disturbed, Jorn, Glenn Hughes vagy Jeff Scott Soto, a Girlschool, illetve U.D.O., és a Lordi, a Guns 'n Roses, valamint a Nickelback lemezeit, s persze még hosszasan sorolhatnám... csak most döbbenek rá, hogy mégsem voltak olyan kevesen! :o) Az Év Magyar Lemeze: Ezért lehet (nagyon valószí­nű), hogy "kikapok", de nem mélyedtem el az idei felhozatalban, sőt, gyakorlatilag komoly lemaradást könyvelhetek el 2008-ra. Ami nálam mindent elvitt (és nem csak azért, mert szülinapi ajándékként tudhatom magaménak), az a Dés-Bereményi "duó" koncertlemeze, mely a Férfi és Nő cí­met viseli, Udvaros Dorottya, Kulka János, Básti Juli és Cserhalmi György közreműködésével. Személyes (kamaszkori) élményekre alapozom a döntést, í­gy elviselek minden kritikát! :o) További két hazai lemezhez jutottam hozzá az idén, az EGO és Deák Bill Gyula albumára gondolok, mindkettő elnyerte tetszésemet, bár Bill Hatvan csapásával kapcsolatban fenntartásokkal viseltettem, főként az élő, jubileumi előadás után (nem lenne baj, ha a "Kapitány" több lehetőséget biztosí­tana bandájának, rendkí­vüli társaság a Deák Bill Blues Band, megérdemelnék)! 1. Dés-Bereményi - Férfi és Nő 2. EGO - EGO 3. Deák Bill Gyula - Hatvan csapás Az Év DVD-je: Hála az égnek, pontosabban az előadóknak, az év DVD-jével kapcsolatban egy pillanatnyi megingás sem volt bennem. A Zappa Plays Zappa sziklaszilárdan bebetonozta magát az "én első helyem"-re! :o) Persze, azért okozott még egy-két kiadvány nagyszerű pillanatokat! 1. Zappa Plays Zappa - Zappa Plays Zappa 2. Deep Purple - Around The World Live (köszönet érte drága barátaimnak!) 3. Spock's Beard - Live 4. Neal Morse - Sola Scriptura And Beyond 5. Dream Theater - Chaos In Motion 6. Toto - Falling In Between Live 7. Genesis - When In Rome 8. Journey - Live In Las Vegas 9. Living Colour - On Stage At World Cafe Live (igaz, ez még tavalyi kiadvány, de - szintén barátaim jóvoltából - az idén jutottam hozzá, őrületes!) 10. Tesla - Comin' Atcha Live! Az Év Külföldi Zenekara: Hogy, hogy nem a Queensryche! Nem csak azért, mert 2008-ban két alkalommal is élvezhettem előadásukat, hanem, mert ismét egy alkotó, önmagát kifejező, a saját útját járó zenekart látok bennük és ez örömmel tölt el! Remélem, új kiadványuk sokunk tetszését elnyeri majd és hogy nem ez (az idei) volt az utolsó katarzis! Az Év Magyar Zenekara: Mindig is szerelmese voltam és leszek a HBB gárdájának, sőt jubileumi bulijukat "örökösömnek" is megmutathattam, igaz, a Bolondvadászat CD még nem jutott el hozzám, de ami késik, az nem múlik, számomra egyértelműen ők voltak az elsők! Az Év Csalódása: 1. Ez nem is kérdés! A Pont FM rádió megszűnése! Hatalmas sérelem a rock zene szerelmeseinek! 2. Az elmaradt Vince Neil koncert - Ehhez nincs mit hozzáfűzni, sokan sajnáljuk, hogy Vince átvert bennünket! 3. Egyik szemem sí­r, hogy lemaradtam Gary Moore bulijáról, a másik viszont nevet, mert ott lehettem az Ajax stadionban (Hollandia - Franciaország / 4:1! + Bon Jovi koncert), hatalmas élmény volt! 4. Whitesnake koncert - Igazán csak azért volt csalódás, mert többet vártam! Két éve Oberhausenben frenetikus volt a csapat, aztán megszenvedtük az égi csapást, idén, Pesten viszont kevésbé volt megnyerő a banda, pedig jól éreztük magunkat mindannyian vagy mégsem?! :o) 5. Még mindig nem készült el a Puhí­tó zenekar első videója! Ha-ha! Ez itt a reklám helye! :o) Az Év Meglepetése és Öröme: 1. Elsőként, hogy másfél év után sikeres szakmai vizsgát tettem! Az elhúzódó bizonyí­tvány, köszönhető a tavalyi Fields Of Rock és az idei Bang Your Head fesztiválok miatti halasztásnak! Kénytelen voltam fontossági sorrendet állí­tani! :o) 2. Aztán két kí­vánságom is teljesült 2008-ban! Köszönet értük! 3. És nem utoljára (sőt!!!), hogy az olvasóink egyre nagyobb számban látogatják a Hard Rock Magazint, személyes találkozásainkkor baráti üdvözleteket kapunk, melyek arra bátorí­tanak bennünket, hogy jó úton járunk! Ezer köszönet minden pillanatért!!! Kí­vánság 2009-re: Eddig szinte minden "bejött", amit a következő évre kí­vántam, ezért aztán bátor leszek! :o) Tavalyi kí­vánságomban a Queensryche és az Iron Maiden koncertek mellett újabb Porcupine Tree bulit reméltem, ez kimaradt (s ahogy tudom, ez itthon kilátástalan), í­gy ismét ezt kí­vánnám, mondjuk újra Bécsben! Az AC/DC is "meglesz", bár nekem nincs jegyem, de azért még reménykedem, annál kevésbé egy Led Zeppelin koncertben. Sajnos, ott nagyon elfuseráltak valamit!!! Boldoggá tenne egy Van Halen, egy Mötley Crüe, egy ZZ Top, esetleg egy Extreme vagy egy KISS koncert (sajnos ez utóbbiról az idén lemaradtam), az Eaglesről (mely csak karnyújtásnyira van) nem is beszélve, de Kip Winger után örülnék egy hamisí­tatlan Winger bulinak is, mégis a lehető "legegyszerűbb" kí­vánsággal élnék: Legyen mindenki egészséges, boldog, baráti ölelésben, szeretetben gazdag és kí­vánom, hogy legalább úgy teljesüljenek a vágyai, ahogy az enyémek! Békés 2009-es évet kí­vánok!
Philosopher Az Év Lemeze (összevontam a magyart a külföldivel, mivel magyarból csak egy általam valamirevalónak í­télt albummal találkoztam, viszont ez majdnem az év albuma számomra) 1. Amaseffer - Slaves for Life A számomra teljesen ismeretlen izraeli csapat Mats Levén-el kiegészülve megalkotta számomra az év albumát. Köszönhető ez a töménytelen kí­gyóbűvölő dallamnak, a konceptalbum sztorijának, a rengeteg izgalmas kiegészí­tő hangszer / effekt jelenlétének és bizonyára annak is, hogy az év vége felé találkoztam velük 😉 2. Seventh Wonder - Mercy Falls Csak egy hajszállal maradt le az aranyéremről a csapat, ők is elsősorban a jól megkomponált progresszí­v muzsikájukkal, és a hihetetlenül ütős koncepcióval bűvöltek el. 3. Dalriada - Szelek Nem győzöm hangsúlyozni a csapat zsenialitását! A Szelek album számomra minden idők egyik legjobb magyar metal albuma! Nem telik el olyan hét, hogy ne hallgassak róla meg egy-egy tételt, vagy a teljes korongot. 4. Scar Symmetry - Holographic Universe Most már úgy látszik, hogy "hagyományosan" képviselteti magát a zenekar az év végi listáimon, de egyre előrébb szerepel. A 2008-as év egyik legjobb melodikus death, technikás thrash albuma. 5. Ayreon - 01011001 Emléxem, éppen Portugáliában voltam és egy háromórás repülőgépmenetrend-változást próbáltam túlélni, amikor először hallottam az albumot. Mondanom sem kell, az idő szinte elröpült és a "váróteremben" talán egyedüliként ültem végig a várakozási időt mosolyogva. 6. Meshuggah - ObZen Talán a 2008-as év legprogresszí­vebb albuma. Kitekert ritmusaival, zakatoló riffelésével és a súlyos énekkel nálam abszolúte betalált. Biztos kevesen szeretik őket, de nálam nem maradhatott le a listáról idén. 7. Evergrey - Torn Habár egy kicsi keserűség volt bennem, mivel úgy véltem, a zenekar ennél többet is ki tudott volna hozni az albumból, azért a Torn egész jó lett. Nem a legerősebb albumuk, de bí­zom benne, hogy azért még lesz ez jobb is... 8. Emir Hot - Sevdah Metal Rengeteg kerti munkában volt társam ez a lemez, és mindenki szerette körülöttem. Nem világmegváltó, nem hordoz túlzottan sok újdonságot, de valahogy a feelingje megragadott. Itt a helye! 9. Biomechenaical - Cannibalized Ezek a csókák szimplán őrültek! Ha egy picit tisztább hangzást kevertek volna ki, sokkal előbbre is végezhettek volna nálam! Aki szereti az extrém muzsikát, annak ez a lemez egy kincsesláda, tele értékes darabokkal. 10. Volbeat - Guitar Gangsters & Cadillac Blood Ami még a nem metalt szerető környezetemnek idén (is) nagyon bejött, az a csapat 2008-as albuma, amivel ugyan durvultak rendesen, de azért megmaradtam a tradicionális rock'n'roll-os elemek. Már alig várom, hogy februárban végre személyesen is találkozhassam velük... Év DVD-je Nevermore - The Year Of The Voyager Arch Enemy - Tyrants Of The Rising Sun Az Év Csalódása Iced Earth 2008-as albuma Barlow-al Kétségtelen, hogy Schaffer-ben valami végérvényesen "elromlott". Nem tud már jó zenét í­rni. Ezt éreztem már néhány album óta, és bí­ztam abban, hogy talán Barlow-al valami megismételhetetlen albumot csinál (újra), de sajna a libabőr elmaradt... Yngwie Malmsteen - Ripper A Mettalica dobsoundja mellett a legpofátlanabb dolog, ami történt idén, az Ripper "lekeverése" Malmsteen albumán. Egyszerűen szörnyű lett. De egyébként abban sem vagyok túlzottan biztos, hogy kristálytiszta hangzással bejönne-e nekem ez az óbégatás. Vannak a zenének olyan válfajai, ahol Ripper hangja érvényesül, de ez nem a neoklasszikus gitárvirtuóz által művelt műfaj, az biztos...
Szakáts Tibor Az Év Koncertje: 1. KISS (Bécs, Stadthalle) Felejthetetlen élmény, egy életre szól. Remélem, jövőre megismételhetjük! 2. Queensryche (Budapest, Pecsa) Nem kérdéses, hogy a teljes Mindcrime szí­npadra állí­tása, számomra, aki fanatikus QR rajongók közé tartozom, ilyen előkelő helyen szerepel. 3. Gary Moore (Alsóörs, Harley Feszt.) Életemben rengeteg koncertet láttam már, de kevés olyat, amikor kikapcsol körülöttem a külvilág. 4. Jeff Scott Soto (Budapest, A38) A Journey-s fiaskó és a kiszámí­thatatlan várható műsor miatt félve mentem erre a bulira... Sokáig az első helyen állt. 5. RockBand / MobilMania (Gyömrő, Eskü tér) Meghatározó élmény volt, sajnos már nem csak pusztán a látottak és a hallottak miatt. 6. Jorn, Pure Inc (Budapest, Diesel) A másik lutri buli volt, amitől nagyon tartottam. Végig "csápoltam"! 7. Hobo Blues Band (Budapest, Papp László Sportaréna) Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis ezt a koncertet a legelső sor elől nézhettem végig. Felejthetetlen élmények közé tartozik. 8. Kip Winger (Budapest, A38) A világ legnehezebb műfaját választotta Kip Winger, amit úgy oldott meg, ahogy én még nem láttam senkitől. 9. Chris Rea (Budapest, Papp László Sportaréna) Hosszú évek óta vártam már, hogy végre halljam élőben Chris Reat. Amikor legutóbb itt volt fel kellett cserélnem Udora, de most megvolt. 10. Neal Morse (Budapest, Baptista Imaház) Neal Morse, visz mindent ebben az évben nálam. Benne van az év lemezei között, az év dvd-je, és az év külföldi előadói között is szerepel. Fantasztikus zenész és ember. Most már csak azt kí­vánom, teljes zenekarral jöjjön el. Az Év Külföldi Lemeze: A legnehezebben összeállí­tható lista volt ebben az évben számomra. Olyanok maradtak ki a felsorolásból, mint az AC/DC, a Journey, Yngwie Malmsteen, Bigelf, a Fires Of Babylon, vagy Pure Inc., pedig bőven beleférnének, de ugye ez csak egy tí­zes lista. Extreme - Saudades de rock Félve tettem be a lejátszómba az Extreme visszatérő albumát, aztán utána nem tudtam kivenni... Michael Schenker Group - In the midst of Beauty Mondjuk, hogy ez egy megosztott első hely. Nagyon sok jó gitáros van a földön, de nekem mégis Ő marad a legkedvesebb. Nagyon jó hallani a dalokat, amik ismét a régi Schenkert idézik. Neal Morse-Lifeline Nincs olyan hét, hogy legalább egyszer ne hallgatnám meg. Azt hiszem, ez mindent elárul. Gary Moore - Bad For You Baby Gary már nem tud hibázni. Mondjuk az Ő tehetségével ebben a műfajában nem is nagyon lehet. Lordi - Deadache Jóval később hallgattam meg, mint hogy megjelent az album. Lehet, hogy el is ment volna mellettem, ha nem jön a hí­r a jövő évi budapesti koncertjükkel kapcsolatban. Europe - Almost Unplogged Nem szeretek év végi értékelésnél listára tenni élő emezeket, de annyira jó, hogy itt a helye. Jeff Scott Soto - Beautiful Mess Bár Európában csak jövőre jelenik meg cd-n az album, nem lehetett kihagyni a netes értékesí­tést. Lehet, hogy jövőre is fent lesz a listámon! 🙂 Alice Cooper - Along Came A Spider Az igazi nagy "visszatérő" album számomra ebben az évben. Uli Jon Roth - Under A Dark Sky Uli új albuma olyan élményt okozott már első hallásra, hogy nem kétséges, itt a helye. Motörhead - Motorizer Ha már keménykedés tehettem volna ide más bandának az albumát is, de nekem ez tetszett a legjobban. Az Év Magyar Lemeze Négy kiemelkedő magyar albumra leltem ebben az évben: Rotor - Acélba Zárva Sokáig gondolkodtam rajta, hogy beteszem a nemzetközi listába, mert simán elférne a produkció, de mivel kettéválasztottuk, í­gy itt lett az első, toronymagasan. H.A.R.D. - Traveller Azt hiszem, nem is lehet kétséges, hogy ennek az albumnak itt a helye, hiszen, legtöbb országban elkelt magyar koronggal van dolgunk. Magazin - Siker Egy régi banda egykori dalai mostani hangzásba. Nekem teszik! Ego - Ego Akkorát nem ütött, mint amit vártam ettől a lemeztő, mégis kiemelkedő a magyar mezőnyből. Kár, hogy élőben nem hallhatjuk! Év DVD-je: Sajnos, talán a rohanó világ, ami megakadályozta, hogy ebben az évben dvd-ket nézegessek, í­gy ez a lista idén kurtára sikeredett. 1. Neal Morse - Sola Scriptura and Beyond 2. Zappa Play Zappa 3. Spock's Beard - Live 4. Journey - Live In Las Vegas Az Év Külföldi Zenekara A listát nem részletezem, mert ezt megtettem a többi kategóriában, hiszen kik lehetnek az év zenekarai, ha nem azok, akik valami miatt oly kedvesek nekem. 1. Extreme 2. KISS 3. Michael Schenker Group 4. Neal Morse 5. Jeff Scott Soto 6. Journey 7. Alice Cooper 8. Gary Moore 9. Uli Jon Roth 10. Motörhead Az Év Magyar Zenekara MobilMania Változatlanul fenntartom a koncertbeszámolóban leí­rt véleményemet, hogy ez a formáció, már nem annyira létjogosult, mint a teljes felállással. Az viszont kétségtelen, hogy év szenzációja volt. Rotor Ahogy az előbbiekben is í­rtam már, a Rotor nemzetközi szintű produkcióval lepett meg minket, kár, hogy nem koncerteznek... Hobo Blues Band Mint tudjuk idővel ez a formáció szélnek lett eresztve, de amit addig tettek azzal kiérdemelték azt az előkelő helyet. H.A.R.D. Talán sokan mondják elfogult vagyok ezzel a csapattal, amit vállalok is, mert nagyon szurkolok nekik a nemzetközi sikerhez. K3 Ők is az előző kategóriába tartoznak. Az Év Csalódása: Tunyogi Péter halála nagyon megrázott. Sajnálom, hogy olyan meghatározó nagy nevek koncertjein (Soto, Winger, Jorn, stb..) csak lézengenek nálunk az emberek. Olyan lemezek, amiket szinte nem tudtam végig hallgatni, pedig nagyon vártam őket: Whitesnake - Good To Be Bad Judas Priest -Nostradamus Queen- The Cosmos Rocks Megszűnt a Pont FM rádió, ami nagy érvágás a rock és metal médiának. Elmaradt Vince Neil koncert. A várva-várt budapesti Whitesnake koncert, nálam az év egyik legnagyobb csalódása volt. Az Év Meglepetése és Öröme: A legnagyobb öröm a KISS európai turnéja volt, főleg, hogy í­géretük szerint visszajönnek. Mindenképpen ide kell sorolnom, hogy végre vannak magyar zenekarok, akik kimerészkednek határainkon kí­vül. Hogy haza is beszéljek egy kicsit, meglepetéssel és örömmel töltött el, hogy ekkorát ugrott a Hard Rock Magazin olvasottsága. Kí­vánság 2009-re: Mit kí­vánhat egy rocker, aki ráadásul firkásznak állt. Legyen sok jó koncert, és azokon közönség. Jó lemezek. Továbbá szeretném, ha minél több embernek örömet tudnánk szerezni a Hard Rock Magazinon megjelenő hí­rekkel és cikkekkel.
Tomka Az Év Külföldi Lemeze 1. Volbeat: Guitar Gangsters & Cadillac Blood A dán mágusok újfent elvitték a pálmát friss lemezükkel, hiszen úgy sikerült még egyet csavarni a fergeteges rock n roll recepten, hogy megtartották annak eredeti összetevőit. Érzelmileg túltengő, önfeledt szórakozás, immár tágabb stí­lusbeli skálán előadva, és némileg fokozva a metal komponenst. 2. Jon Oliva: Global Warning Van, aki nem tud hibázni - legalábbis számomra. Ráadásul pár újdonságot is bedobott mindentudó üstjébe a mester, köztük pl. a zseniális Mastert. Lassan ideje lenne azért elgondolkodni egy Savatage reunionon, hiszen az együttes többi tagjainak lemezei nem véletlenül nem szerepelnek az év végi listán... 3. Metallica: Death Magnetic Lehet szidni vagy istení­teni őket, ám ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy a sok í­gérgetés, mellébeszélés, stb. után végre egy thrash metal lemezzel jelentkeztek Hetfieldék, amely szí­nvonalban megközelí­ti a klasszikus albumaikat is. Dinamikus, életerős, fergeteges nóták és zseniális balladák váltják egymást - és még ott sem tudtak hibázni, ahol modern, grooves tendenciákhoz nyúltak. Reméljük, hogy a szent harag napjai többé soha sem jönnek el! 4. Tiamat: Amanethes A gótikus rock és a doom metal keverékével kí­sérletező Tiamat is visszatért a gyökereihez, és a régi, atmoszférikus doom-death metaljukat ötvözték az újabb kori gót slágerekkel, amelynek eredménye egy lehengerlő album lett. 5. Brainstorm: Downburst Andy B. Franck gárdája továbbra is a csúcson, hiszen sorra adják ki az előzőt rendre felülmúló lemezeiket (na jó, a 2003-as Soul Temptationt azért nehéz lenne): semmi meglepetés, csak a jól bevált recept jobbnál jobb számokkal előadva. Ez pedig már garantált siker. 6. Opeth: Watershed Folytatva a Ghost Reveries vonalát, Mikael Akerfeldt és legénysége azért tartogatott bőven meglepetéseket a rajongók számára akár a Coil, akár a Burden képében. Lassan feltárulkozó, ám értékekben gazdag lemez. 7. Sabaton: The Art of War Azt hiszem, a hiperaktí­v harci különí­tmény megkomponálta legnagyobb slágerét a Ghost Division képében - ami pl. a Primo Victoria ismeretében bizony nagy szó -, még tovább fokozva az egész lemezen a zenekar esszenciáját jelentő tulajdonságaikat: még több himnusz még több dallammal, no meg harci indulókkal. 8. Firewind: The Premonition Az "új" tagság 2. lemeze felülmúlta még a 2006-os Allegiancet, és hibátlan dalokkal telepakolt albumot adott ki - az együttes talán eddigi legerősebbjét. 9. Nick Cave & The Bad Seeds: Dig, Lazarus, Dig!!! Az öntörvényű művészlélek újra a rock zene vizeire evezett pár kitérő lemez után, a 2008-as album pedig tipikusan amerikai hangulatú muzsikájával az év legerősebbje lett ebben a kategóriában. 10. Kiuas: The New Dark Age A Kiuas is felért saját munkássága tekintetében a csúcsra, új lemezük már nagyobb publicitást kapott, besöpörve a neki kijáró elismeréseket: nem is lehet ez másképp, hiszen az északi power metal és több stí­lus keveredése igazán egyéni í­zt ad ennek a minőségi zenének. Az Év Magyar Lemeze 1. H.A.R.D.: Traveler Habár a Hard zenéje nem teljesen az én világom, a H.A.R.D. első lemeze olyan mértékben megfogott sajátos bájával, és BZ csodálatos hangjával, a profi hangzással és új (?) hangszereléssel, hogy maga mögé utasí­tott minden később kiadott magyar albumot idén. Nagyon várom a folytatást! 2. Avatar: A Szabadság Felé... A fiatal pesti gárda már régóta a megbí­zható koncertzenekarok közé tartozott, akik akármikor képesek voltak a kisebb klubokban percek alatt hangulatos koncertet kerekí­teni. Habár itt a HRM hasábjain is igyekeztünk felhí­vni a figyelmet erre a különösen értékes zenére, rájuk fért a szélesebb ismertség a nagylemez megjelenésével: a régi Edda és a Lord zenekarok kedvelőinek kötelező kör A szabadság felé... beszerzése, a maga rengeteg slágerével! 3. Superbutt: You and Your Revolution Bevallom, nem ismerem korábbi munkásságukat, de a hallomás alapján annyira nem is vágytam rá - egy barátom a napokban rám erőszakolta a lemezt, és én lepődtem meg a legjobban, hogy tényleg bejött! Dallamos, ütős, pörgős, nemzetközi szí­nvonalú korong, amely mentes az öncélú, hc-s muzikális onanizálástól, helyette bivaly riffek tömkelege szabdalja a hallójáratokat. 4. Ossian: Küldetés Rendre érkezett idén is az új Ossian lemez, azonban ezúttal összekapták magukat annyira, hogy bátran rákerülhessenek egy év végi listára: a fogósabb dallamok és a (mindig) erős gitárjáték bőven produkál emlékezetes pillanatokat. 5. Dalriada: Szelek Újfent hozta az elvárt minőséget a Dalriada legénysége, akik ezúttal kissé keményebbre vették a figurát, ám emellett is leszállí­tották a kötelező dallammennyiséget. 6. Deák Bill: Hatvan Csapás Bizony, még mindig Bill a király, még ha vendégsereget is vonultat fel születésnapi lemezére, ahelyett, hogy kiváló Blues Bandjével "örömzenélne" egy kört - ennek ellenére í­gy is méltó a DBB korongok mellé helyezni a 60 Csapást, még ha azért a korai lemezek szí­nvonalától hajszálnyival el is marad. 7. Remorse: D.Ü.H. A régi vonalas thrash iskola kitartó hazai reprezentánsai elszántan adják ki pár évente dühös korongjaikat, amelyek a 80-as évek zászlóját tartják magasra, és éltetik továbbra is, hogy a thrash metal él hazánkban is! A 2005-ös Harc óta pedig talán még egy fokkal jobban bekeményí­tettek, amellett, hogy a megszokott egy-két "sláger" ezúttal is helyet kapott a lemezen. 8. Salvus: Minden Kezdet A hazai modern metal paletta jeles képviselője a szegedi brigád, akik figyelemfelkeltő demók és EP-k után végre idén jelentkeztek egy igencsak erős nagylemezzel, ami fokozottan ajánlott azok számára, akik nem röstellnek némi keményvonalas power metal és göteborgi fémzene keverékére elismerően bólogatni. 9. Nostradamus: Testament A Solaris tagokat soraiban tudó együttes progresszí­v-instrumentális örömzenéje az év egyik üde szí­nfoltja számomra - bizonyára azért nem kapott nagyobb publicitást, mert reklám nélkül, csendesen folydogált el mindenki mellett. 10. Vida Rock Band: Ellopott Remények Vida Ferencnek, a Lord alapí­tó tagjának fiatal zenészekkel alkotott csapata, a Vida Rock Band az "anyabanda" rajongói számára élvezetes debütlemezzel jelentkezett, néhány nagyszerű dalt is csatasorba állí­tva. Az Év Koncertje Számomra az év koncertje kategóriában egyértelműen a Volbeat táncestjei viszik el a pálmát: a bécsi azért kerülhetett előbbre, mert jelentősen jobb volt a hangzás (bár a Szigethez képest ez önmagában nem lenne túl nagy erény, ám lemezminőségben szólaltak meg a számok a Gasometerben), és a fantasztikusra sikeredett 3. lemez dalai is terí­tékre kerültek. A Royal Hunt és a Haggard koncertjei mind a kiemelkedő, sajátos hangulatok miatt kerültek a listára, az Avantasia pedig speciális jellege, és Jorn mester felülmúlhatatlan teljesí­tménye miatt. A Brainstorm és a Sabaton, illetve a Rage és az Edenbridge hozta a tőlük elvárt minőséget, ami elég volt a listás helyezéshez, a Death Angel este pedig a Mercenary, és főképpen Mikkel Sandager produkciója miatt. Az Iced Earth volt az a zenekar, akiknek sikerült leküzdeniük a hangzás problematikusságát a Szigeten, és Barlownak "túlénekelni" az alapvetően adott hátrányokat, mí­g az R.E.M. egy laza, könnyed hangulatú koncertet adott a Nagyszí­npadon. 1. Élet-érzés: Volbeat, 2008.10.17, Bécs, Gasometer 2. Szenzáció!: Volbeat, 2008.08.13., Hajógyári Sziget 3. Royal Hunt & Godiva, 2008.05.12., A38 4. A reneszánsz harmóniája: Haggard, Remember Twilight, 2008 11.17., Diesel Club 5. Avantasia, Sziget Fesztivál 6. Húsvéti Metal Vihar: Brainstorm & Sabaton & Pagan's Mind, 2008.03.22., Avalon Club 7. Klasszikus és modern metal iskola: Death Angel & Mercenary - 2008.04.09., A38 8. Rage & Edenbridge - 2008.04.13., Wigwam 9. Iced Earth, Sziget Fesztivál 10. R.E.M., Sziget Fesztivál Az Év Külföldi Zenekara: Volbeat Az Év Magyar Zenekara: Avatar Az Év Csalódása: Iced Earth, Guns N' Roses, Edguy lemezek - mindannyian jócskán az elvárthoz alul teljesí­tettek. Az Év Meglepetése és Öröme: Avatar nagylemez Kí­vánság 2009-re: Bizonyára igencsak kiszámí­tható a kí­vánságom, de mivel még nem teljesült, illetve Chris Caffery pár elejtett nyilatkozatának köszönhetően felfokozott reményekkel nézhetünk elébe: egy Savatage koncertet szeretnék 2009-re is!
T.T. Az Év Koncertje: 1. Iron Maiden, 2008.08.12. Budapest 2. Nightwish & Pain, Jég - és Rendezvény Centrum, 2008.03.05. Budapest 3. Mark Knopfler 2008. május 12.- Papp László Budapest Sportaréna 4. Queen & Paul Rodgers, 2008.10.28. Budapest, Papp László Budapest Sportaréna 5. Lenny Kravitz, 2008. 07.22. Papp László Budapest Sportaréna Sajnos lemaradtam több olyan hazai rendezésű koncertről, amelyeket nagyon megnéztem volna. Az élet más dolgokat adott azokon a napokon. Ezek a koncertek pótolhatatlanok, de a Hard Rock Magazin beszámolók legalább egy kis betekintést engednek... Az Év Külföldi Lemeze: Ez az év az ismert bandák lemezkiadásának éve volt. Ez nem kétséges. Tí­z nagy bandanevet - itt olyan "nem túl ismert" névre gondolok, mint: Alice Cooper, Metallica, AC/DC, Guns and Roses - gondolkodás nélkül tudok felsorolni, akik idén albummal jelentkeztek..., í­gy nem egyszerű a 10 legjobbat kiemelni. Íme, egy vegyes felvágott a hozzám eljutott albumokból, helyet adva a feltörekvőknek is. Fontos, hogy az év utolsó 3-4 hónapjában megjelenő albumok nálam nem kapnak akkora esélyt, mint az év elején megjelenő albumok. Így páran lemaradtak. Szinte biztos vagyok benne, hogy 2 hónap múlva nem í­gy nézne ki ez a lista... 1. Metallica - Death Magnetic Bátran í­rom ezt. Ez egy remek visszatérés volt. Remélem, még meglepnek pár jó lemezzel... de róluk nehezen tudom elképzelni, hogy 60 évesen is nyomják ezt a durvulást. 2. Joe Satriani - Professor Satchafunkilus and the Musterion of Rock Hetekig nem vettem ki a lejátszómból. Harmonikus, tökéletes alkotás. 3. Gary Moore - Bad For You Baby Egy remek blues lemez. Nincs újdonság, csak 100% blues. 4. AC/DC - Black Ice Biztos pont a világban. 5. Disturbed - Indestructible Előrébb végeztek volna nálam, ha nem tesznek fel az albumra "live" változat-nótákat az előző lemezekről. Kedvelem őket. Kiváló új szí­nt hoztak a rockzenébe. Ez az album kicsit megtorpanás számomra, mégis folyamatos a vonzalmam eme lemez iránt is. 6. Motörhead - Motorizer A másik biztos pont a világban.  7. Nickelback - Dark Horse Igen, kell olyan rock zene is, amit lehet a kocsiban hallgatni akkor is, ha más is ül benne... 8. Pure Inc - Parasites And Worms Még nem hallottam róluk ezelőtt. Friss az élményem velük kapcsolatban. De hallgatni kell őket. Aktuális szövegek, felszabaduló energiák, emészthető ének. A 9. és 10. helyen nálam két 2007 -es kiadvány szerepel, melyek a 2007-es listából kimaradtak: 9. Paradise Lost - In Requiem 2007 Ezt az albumot méltatlanul hagytam ki 2007-ben. Ha idén jelent volna meg, az első 5-ben lenne. 10. Monster Magnet - 4 Way Diablo 2007 Wigwam koncertjük óta heti rendszerességgel hallgatom. Hangulatos alkotás. Az Év Csalódása: Inkább fájdalma:... Kolonics György (KOLO), Tunyó... Az Év Meglepetése és Öröme: AC/DC koncert lesz Budapesten. Új Metallica lemez. Kí­vánság 2009-re: Legyen jó az AC/DC koncert!!!!
Szöcske Az Év Koncertje: 1. KISS (Bécs, Stadthalle) Már akkor, amikor elkezdtem összeállí­tani az év végi listámat, sem volt kérdéses, hogy "Az év koncertje" kategória 1. helyezettje nálam a KISS koncert lesz. Nem csak azért, mert egy régi vágyam valósult meg azzal, hogy láthattam a világ talán legnagyobb rock ikonjait, hanem azért is, mert ez a hatalmas show eddigi életem legmeghatározóbb koncertélményévé vált. 2. Queensryche (Budapest, Pecsa) Hmmm, megélni azt, hogy láthattam itthon, Magyarországon a Queensryche-ot és a teljes Operation Mindcrime show-t, olyan volt, mintha az egyik legédesebb álmom vált volna valóra! 3. Neal Morse (Budapest, Baptista Imaház) Mivel az egykori Spock's Beard vezért, Neal Morse-t nem rock zenekarának élén, hanem a templomokat érintő szóló turnéjának magyarországi állomásán, egy istentisztelet keretén belül láttam, felvetődhet a kérdés a kedves olvasóban, hogy akkor mégis mi a fenét keres ebben a felsorolásban, a rock koncertek között, ráadásul a harmadik helyen. Azért, mert, a worship albumain kí­vül a rock munkásságából (Testimony és One albumok, Transatlantic projekt) is erősen szemezgető, olyan fenomenális szóló koncertet adott Neal Morse, hogyha nem lett volna lehetőségem látni a KISS-t, illetve a Queensryche-ot, biztosan ez a koncertélményem szerezte volna meg az első helyet 2008-ban. Persze elfogultságomat erősí­ti az a körülmény is, hogy beszélgethettem a mesterrel, akiben egy végtelenül szimpatikus embert ismertem meg. 4. Jeff Scott Soto (Budapest, A38) Azt hiszem, hogy jelen esetben nagyon tömören fogom kifejezni magam: Jeff Scott Sotot látni és hallani majdnem maga a gyönyör! 5. Firewind, Diesel Klub A 2008-as év felfedezettje számomra a Firewind volt! Annyira magukkal ragadtak, hogy nemcsak a The Premonitiont, hanem gyakorlatilag már az MP3 lejátszómat is ronggyá hallgattam... 6. Gary Moore (Alsóörs, Harley Feszt.) Meg kell, mondjam, hogy Gary Moore munkásságában sohasem mélyedtem el annyira, mint Brinyó, vagy Szakáts kolléga, de a mester iránti tiszteletből, illetve a Harley Davidsonok iránti imádatomból kifolyólag Velük tartottam Alsóörsre. Olyan kisugárzása, olyan vibrálása volt Moore-nak és a koncertnek is, hogy nemcsak a közönséget, hanem engem is teljesen magával ragadott. Felejthetetlen! 7. Kamelot, Wigwam Évek óta nagy kedvencem a Kamelot, azt hiszem eléggé elfogult is vagyok Velük kapcsolatban; ezt az érzést, illetve a koncertélményemet még Khan hol eltűnő, hol feltűnő hangja, illetve a Wigwamban tapasztalt gőzfürdő sem tudta beárnyékolni. Klassz koncert volt! 8. Rage, Wigwam A Rage zenekarral gyakorlatilag ugyanúgy vagyok, mint a Kamelottal: a szí­vem csücske. Erről Kispé kolléga tudna mesélni, akinek - mellettem állván a koncerten - csoda, hogy nem szakadt ki a dobhártyája.... 9.Kip Winger (Budapest, A38) Amikor megtudtam, hogy koncertet ad nálunk, kicsit "fáztam" a gondolattól, hogy Kip egyetlen szál gitárral a kezében indul meghódí­tani a magyar közönséget. Mint kiderült, nem volt okom az aggodalomra, sőt! Kip Winger egyszerűen egy zseni! 10. Jorn, Pure Inc (Budapest, Diesel) Jorn számomra maga a Hard Rock Hang, úgyhogy már az a tény, ahogy meghallottam a koncerten berobbani a hangját az éterbe, kiverte nálam a biztosí­tékot. + Jean-Michel Jarre, Papp László Sportaréna Ugyan a tí­zes lista keretét már kitöltöttem, mégis hadd soroljak ide pluszként még egy koncertet, ami meghatározó élménnyel bí­rt számomra 2008-ban. Annak ellenére, hogy édesapám révén már pici gyerekként is a rock zene határozta meg leginkább zenei irányultságomat, Jean-Michel Jarre titokzatosan varázslatos zenei világa, az Oxygene album döbbenetes egyedisége és a korát jóval megelőző mondanivalója, azonban mindig lenyűgöző hatással volt rám. Azt hiszem, hogy 2008.11.12-én egy órácskára, újra elvarázsolódtam! Az Év Lemeze: Ennél a listánál nem részletezném külön-külön, hogy miért éppen az a lemez került a listám x., vagy x+1. helyére, ami éppen odakerült. Nem tenném, mert annyira szeretem ezeket a korongokat és kötődöm érzelmileg mindegyikhez, hogy már a sorrendet is nehéz volt felállí­tanom köztük. 1. Firewind - The Premonition 2. Brainstorm: Downburst 3. Michael Schenker Group: In the Midst of Beauty 4. Extreme - Saudades De Rock 5. Metallica - Death Magnetic 6. Alice Cooper: Along Came A Spider 7. AC/DC - Black Ice 8. Journey - Revelation 9. Kiss: Jigoku-Retsuden 10. Rage: Carved in stone Az Év zenekara 1. Firewind Nemcsak az "Év lemeze" cí­met sikerült The Premonition albumával elnyernie nálam a Firewindnek, hanem az "Év zenekara" kitüntetést is. 2. Extreme Kezdtem azt hinni, hogy az Extreme együttesről soha többet nem fogok már hallani. Szerencsére nem í­gy lett, mert a banda, föltámadva poraiból, megjelentette 2008-ban a zeneileg hihetetlen sokszí­nű Saudades De Rock korongját, mely nálam még a Pornograffittinál is jóval nagyobbat ütött. 3. Metallica Az a tény, hogy a Metallica-nak sikerült Death Magnetic albumával visszatérnie az általam oly kedvelt "régiutas" Metallica-hoz, mindenképpen a dobogóra predesztinálta Őket. 4. AC/DC A jó öreg AC/DC! Az a helyzet, hogy gyakorlatilag bármit csinálnak, imádom Őket. Ráadásul, amit 2008-ban csináltak, az nem is akármi, hanem a BLACK ICE! 5. Journey Azt hiszem, Arnel Pineda éneke nemcsak a Journey zenéjét, illetve magát a Journey-t töltötte meg újra élettel, de a munkahelyemet és a kollégáim életét is. 6. Pure Inc. Jorn előzenekaraként volt szerencsém látni Őket; Gianni Pontillo és csapata jött, látott és győzött nálam! 7. Brainstorm A Brainstorm zenéje évek óta melengeti a lelkemet. Férfiasan izgalmasra sikeredett Downburst cí­mű albumukkal újra a csúcs felé törekszenek! 8. Rage Az egy-két évig tartó zenekari mélypont után 2008-ban, immár megújulva, újra nagyot robbantak nálam hosszú ideje legjobban sikerült, Carved in stone korongjukkal. 9. KISS 2008-ban mindent vitt nálam, hogy láthattam a korukat meghazudtoló fiatalossággal és lendülettel koncertező KISS-t. Szinte hihetetlen! 10. Kamelot Nagy örömömre a 2008-as év végre a Kamelotot is közelebb vitte ahhoz a népszerűséghez, és szakmai elismeréshez, amire szerintem már évekkel ezelőtt érdemesek lettek volna. Az Év Csalódása 1. David Coverdale Nem David Coverdale énekteljesí­tményére akarok most kitérni - bár tehetném ezt is -, mert a Whitesnake koncert után már töviről-hegyire, sőt keresztbe-kasul is meg lett vitatva ez a téma. Lehet, hogy túlságosan idealisztikus volt az a kép, amit David Coverdale-ről festettem magamban, és szerettem volna azt hinni, hogy már rég nem éli az ifjú rockerek alkoholgőzös világát, hogy talán az idősödő rockerek bölcsességének szikrája már megcsapta, de tévedtem. Fájó volt a példaképet bepityókázva, ráadásul igencsak kopott hanggal látni a szí­npadon. 2. Jorn: Lonely Are The Brave cí­mű lemeze Mint ahogyan azt már í­rtam, nekem Jorn jelenti a "Hard Rock" hangot, úgyhogy, mint ahogyan minden albumát, ezt is nagy lelkesedéssel vártam. Azonban, mivel én egy elég temperamentumos, vidám tí­pusú ember vagyok, nem nagyon szeretem - sőt, nem is nagyon tudom elviselni - a depressziós, lassú, tüzet és lüktetést nélkülöző, egysí­kú, monoton zenéket. Sajnos Jorn jelen albuma, annak zenei felépí­tése az utóbbi kategóriába tartozik. 3. Tim Ripper Owens szereplése Malmsteen: Perpetual Flame albumán Félreértés ne essék, szeretem Ripper hangját (a Beyond Fearben), de nem itt. Egyszerűen nem illik ez az orgánum Malmsteenhez, szerintem belerondí­tott a malmsteeni, magasztos zenei világba. Biztos vagyok benne, hogy a mester új í­zt akart vinni a munkásságába, és én is izgalommal vártam, hogy mi sül ki vajon ebből az új, fiatalosan karcos fűszerezésű együttműködésből, de azt kell, hogy mondjam, hogy nekem nem jött be. 4. A Whitesnake: Good To Be Bad korongja Nemcsak a Whitesnake koncertet, hanem az új Whitesnake album megjelenését is nagyon vártam. A tudat, hogy Whitesnake-et hallgatok, ráadásul az újat, jó érzéssel töltött el. Amikor azonban azon vettem magam észre, hogy nem tudom, hogy vajon ez még ugyanaz a szám, ami 20 perccel ezelőtt elkezdődött, vagy ennyire nem lehet érzékelni a számváltásokat, rádöbbentem, hogy ez az album rémesen egysí­kú és unalmas. Sajnos! Az Év Öröme és Meglepetése 1. Végre láthattam a KISS-t, és részese lehettem életem eddigi legmeghatározóbb koncertélményének. 2. Lehetőségem volt találkozni és beszélgetni egy emberileg is olyan kivételes zenésszel, mint Neal Morse. 3. "Sweet Dreams, You...". Most már nem csak álmodom róla, mert végre láthattam a Queensryche-ot és a teljes Operation Mindcrime show-t. 4. Végre Magyarországra is eljutott a világ szerintem egyik legnagyobb hard rock torka, Jeff Scott Soto. 5. Számomra a 2008-as év meglepetése a Firewind volt, aminek már sikerült is beverekednie magát kedvenc bandáim közé. Kí­vánság 2009-re 1. Szeretnék sok dögös HARD ROCK és METAL koncertet látni Magyarországon. 2. Szeretnék sok érdekes interjút készí­teni külföldi zenészekkel a Hard Rock Magazinban. 3. Nem bánnám, ha összejönne egy tökös Metallica koncert Budapesten! 4. Örülnék, ha személyesen is találkozhatnék a Hard Rock Magazin, Egyesült Államokban élő munkatársával, Molnár Imivel (Virginia555), mert í­gy "ismeretlenül" is, megannyi kellemes, derűs pillanatot szerzett már nekem.
Redneck IMI Az év koncertje: 1. Mötley Crüe 2. Journey/Heart 3. Masters of Metal Fest (Judas, HAH, Motorhead, Testament) 4. Metallica 5. AC/DC 6. Z.Z.Top 7. Bruce Springsteen 8. Kid Rock 9. Airbourne 10. Bon Jovi +1 Trace Adkins (country) és Tina Turner Az év külföldi lemeze: 1. Journey: Revalation 2. Mötley Crüe: Saints Of L.A. 3. Metallica: Death Magnetic 4. Kiss: Jigoku-Retsuden 5. Europe: Almost Unplugged 6. Motorhead: Motorizer 7. Whitesnake: Good To Be Bad 8. Twisted Sister: Live At Astoria 9. Testament: The Formation Of Damnation 10. Quireboys: Homewreckers & Heartbreakers +1 Alan Jackson: Good Time (country) Az év magyar lemeze: Sajnos nem vagyok képben. Az év DVD-je: 1. Paul Stanley: One Live Kiss 2. Z.Z.Top: Live From Texas 3. AC/DC: No Bull 4. Genesis: When In Rome 5. Lynyrd Skynyrd: Live From The Heartland 6. Tesla: Comin' Atcha Live 7. Steelheart: Still Hard 8. Journey: Live In Las vegas 9. David Gilmour: Live In Gdansk 10. Ted Nugent: Sweden Rocks +1 Scorpions: Acoustica (tudom, tudom, ez nem 2008-as, de én meg nem rég láttam először) Az év magyar zenekara: Látatlanban a Kiss Forever Band. Persze itt is egy nagy homály van nálam a többit illetőleg. Az év csalódása: 1. Robert Plant sokadik NEM-je. 2. Vivian Campbell nem tudja abba hagyni az idióta nyilatkozatait. 3. Hosszú évek óta először ment el úgy esztendő, hogy nem láttam a KISS-t. 4. Bryan Adams borzasztóan gyenge új lemeze. 5. Csak egy Ozzfest????? 6. Volt jegyem három Ace Frehley koncertre és nem tudtam a betegségem miatt egyikre sem elmenni. 7. Volt jegyem (5. sorba!!!!!) a Bayou Rock Festre és nem tudtam elmenni. 8. Elmaradt a Cinderella turné (jobbulást, Tom!!!) 9. Meat Loaf koncert jegy ár. 10. Minden zenész, akik idő előtt itt hagytak minket. Volt egy pár, sajnos. +1 Nem én nyertem az elnökválasztást. Az év meglepetése: 1.-8. OHHHH YEEEEEES!!!!!!!!Lesz uj KISS lemez!!!!! 9. Blackberry Smoke 10. Airbourne Mivel a mesében is csak hármat lehet kí­vánni, í­gy maradok a bevált módszernél. Amúgy lenne kí­vánságom oldalszámra: 1. BAROMI JÓ KISS lemezt!!!!!!!!!! 2. BAROMI JÓ Heaven and Hell lemezt. 3. Minden kedves rocker társamnak egészségben, vidámságban, zenében gazdag új évet!!!!!!!!
JLT Az Év Koncertje: 1. House Of Lords - A38 Nehéz mit mondani még most is erről a koncertről. Ha visszaemlékszem, mindig kettős érzés van bennem. Egyfelől nagyon sajnálom, hogy olyan régen volt, másrészt viszont örülök, hogy részese lehettem a csodának. Mert ez a koncert maga volt a csoda! 2. Royal Hunt - A38 Már akkor tudtam, hogy nem könnyen felejthető koncert lesz, amikor először hallottam a csapat aktuális lemezét. De az előadás minden képzeletemet felülmúlta. És Mark Boals külön fogalom az énekesek között. 3. Graham Bonnet & The Taz Taylor Band - Avalon Sosem gondoltam volna, hogy a Rainbow és az Alcatrazz egykori énekesét valaha is látni fogom élőben. Életre szóló élmény volt! 4. Mercenary - A 38 Ugyan nem volt egy hosszú koncert, de a dán srácok valami olyat produkáltak, ami a maga nemében egyedülálló. Mikkel Sandager személyében pedig egy fenomenális énekessel találkoztam kedvenc hajón gyomrában. 5. Iced Earth - Hajógyári Sziget Egy közkedvelt film cí­mével tudom csak érzékeltetni azt, hogy milyen is volt számomra ez a koncert: A Király Visszatér! 6. Avantasia - Sziget Andre Matos, Bob Catley, Jorn Lande, Tobias Sammet. Nem is fűznék hozzá többet. 7. Within Temptation, Coronatus, Ideas - Pecsa Csodálatos kezdete volt az évnek a fenti három zenekar produkciója. Remélem, jönnek még hozzánk. 8. Rage, Edenbridge - Wigwam Nem kis különbség van a két banda stí­lusa között, de nekem nagyon bejött ez a párosí­tás. Ja, és Victor Smolski rulez! 9. Paganfest - Pecsa Óriási öröm volt egy este látni a Korpiklaanit, az Ensiferumot, az Eluveitiet és a Dalriadát. Csak remélni tudom, hogy lesz folytatása. 10. Ős-Bikini, Beatrice - Rock Aréna Lehet szeretni vagy utálni Nagy Ferót, de nélküle (és zenekarai nélkül) sokkal szegényebb lenne a magyar zenei paletta. A régi nagy slágereket mindig öröm hallani, és í­gy volt az a Rock Aréna első napján is. Az év külföldi albuma: 1. House Of Lords - Come To My Kingdom Azt hiszem, egy újabb halhatatlan mestermű született meg James Christian és társainak jóvoltából. Nincs mese, ez a lemez Alapmű! 2. Midnite Club - Circus of Life Carsten Schultz = év végi top 10. Úgy látszik, bármi, amit ez az Úr csinál, az nálam mindig top listás lesz. 3. Brother Firetribe - Heart Full of Fire Nightwish rajongóktól elnézést kérek, de számomra Emppu munkásságai közül ez a korong a legértékesebb, és ha úgy döntene, hogy ezt a bandát részesí­tené előnyben a jövőben, akkor én biztosan roppant boldog lennék. 4. Blackmores Night - Secret Voyage Ugyan nem egészen a HRM profilba vágó album ez, de amit Ritchie Blackmore produkál, az számomra szent és sérthetetlen. 5. Dokken - Lightning Strikes Againvel Bár Don Dokken hangja megkopott az évek folyamán, ám a rá jellemző dallamvilág és az őt körülvevő remek zenészek ismét tudtak olyan alkotni, amit büszkén oda lehet tenni korábbi mesterművek mellé. 6. Royal Hunt - Paradox 2 Andre Andersen és Mark Boals "párosa" egyszerűen fenomenális. Még sok ilyen albumot szeretnék tőlük. 7. Fatal Smile - World Domination Eretnek módon én a Fatal Smile koncertjének elmaradása miatt vagyok inkább elkeseredve, mert ez a lemez akkorát üt mint a buszkerék. 8. Edens Curse - The Second Coming Michael Eden és társai ott folytatták, ahol tavaly abbahagyták. Gigászi dallamok, fogós refrének és rengeteg csodaszép melódia. Újabb melodic hard rock remekmű. 9. Jorn - Lonely Are The Brave A Hard Rock Hercegében még sosem kellett csalódnom, í­gy az idei korong is nagy kedvencem lett. Sajnálom, hogy a koncertjéről lemaradtam, de az album rendszeres hallgatása kárpótol. 10. Motörhead - Motorizer Állandóság és változatlanság. Ezzel a két szóval mindent el lehet mondani Lemmyékről. Semmi cicoma, csak kőkemény rock and roll. Az év magyar albuma: 1. After Rain - Vitorlát Szélbe Ritka az az eset, hogy egy olyan album fog meg, ami stí­lusát tekintve messze áll tőlem. Most ez történt, az After Rain lemeze üde szí­nfoltja a magyar zenei életnek, nálam pedig toronymagasan az év magyar albuma. 2. EGO Project A magyar metal super group első (és remélhetőleg nem utolsó) lemeze minden előzetes várakozásomnak megfelelt, a Harcom cí­mű nóta pedig nálam minden idők legjobb magyar metal nótája. 3. Deák Bill Gyula - Hatvan Csapás Hihetetlennek tűnik az a tény, hogy Bill kapitány már 60 éves. És ezt a szép jubileumot egy fantasztikus albummal sikerült megünnepelnie kis hazánk egyik legnagyobb hangjának. 4. Symphonium - Első Szimfónia Telhetetlen ember lévén, már most nagyon várom a Második Szimfóniát a zenekartól, mert az első tökéletesre sikerült. Remélem, a közönség is felfigyel a Symphoniumra, nagyon tehetséges és képzett zenészek alkotják a gárdát, akik egy itthon nem túl népszerű stí­lusban próbálnak érvényesülni. 5. CHK - Szép Hazám Útjain Nem vagyok nagy barátja a stí­lusváltásoknak, de ahogy Molics Zsolték csinálták az nagyon bejött. 6. Dalriada - Szelek Újabb kifogástalan és hiba nélküli korong csapattól. A banda eljutott oda, hogy a nevük már önmagában is garancia a minőségi folk metalra. Bí­zom benne, hogy a folytatás is hasonló lesz és még többen ismerik és szeretik meg őket. Megérdemelnék! 7. H.A.R.D. - Traveller Röviden és tömören: Nagyon jó lemez! 8. Avatar - A Szabadság Felé Azt hiszem minden zenekar ilyen jól sikerült bemutatkozásról álmodik. Személy szerint nagyon élveztem és még most is élvezem a debüt album hallgatását, és amint tehetem megnézem a bandát koncerten is. 9. Ideas - Főnix Véleményem szerint az idén tizennégy éves Ideas megalkotta karrierje legjobb lemezét. Miután megvettem, legalább tí­zszer meghallgattam és még mostanában is gyakran előveszem a lemezt. 10. Obsidian Shell - Elysia Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért engem a zenekar bemutatkozó nagylemeze. Szimfonikus metal rajongóknak kötelező! Az év Dvd-je: 1. Udo - Mastercutor Alive Ahogyan egy barátom mondta: "Na, ez az igazi germán metal!" 2. Tesla - Comin Outcha Live! Nyugodtan ki merem jelenteni: a Tesla teljes dicsőségében visszatért! Az új lemez is jól sikerült, de nekem a dvd az, ami igazán tetszik. 3. White Lion - Bang Your Head Ha ló nincs, jó a szamár is, azaz ha már esélyem nincs egy White Lion koncertre, akkor nézem őket dvd-n. És itt bizony van mit nézni! 4. Eric Johnson - Anaheim live Általában a nagy gitármágusokat el szoktam kerülni, ám Eric Johnson eme kiadványát egyszerűen nem lehet. Fenomenális gitáros! 5. Dimmu Borgir - The Invaluable Darkness Rengetegen köpködik és kiabálnak kí­gyót-békát "látatlanban és ismeretlenül is" a black metal mezőnyre, köztük a Dimmu Borgir-ra is. Nekik ajánlom ezt a minden mozzanatában vérprofi munkát! 6. Genesis - When in Rome Ez a korong iskolapéldája a tökéletes dvd készí­tésnek. A zene, az utómunka és minden szegmense tökéletes. 7. Gamma Ray - Hell Yeah!!! The Awesome Foursome: Live In Montreal Valahogy úgy vagyok Kai Hansenékkel mint Gombóc Artúr a csokival. Őket nem tudom megunni, és ha már idén nem láttam őket élőben, kárpótol ez a korong. 8. Nashville Pussy - Live In Hollywood Noha nem ebben a zenekarban játszanak a legképzettebb és a legjobb muzsikusok, ám hangulatában és érzésvilágában remek ez a korong. Olyan igazi amerikai, dirty rock. 9. Dream Theater - Chaos In Motion Nem a Constant Motion a kedvenc lemezen az Álom Szí­nház tagságától, ám ez az í­zig-vérig professzionális koncertanyag mindenképpen erre a listára kí­vánkozik. 10. Blackfoot - Live In Kentucky A Blackfoot-hoz hasonló southern bandákért irigylem az amerikaiakat. Ez a világ nagyon tetszik, és ha netán ellátogatnék az államokba biztos, hogy elnéznék egy koncertre. Az év csalódása: Sajnos az idei évben több kiváló és kivételes tehetségű muzsikus is elhagyott minket, akik már az égi szí­npadon muzsikálnak tovább: Mel Galley (1948-2008) Richard Wright (1943-2008) Isaac Hayes (1942-2008) Ezen kí­vül akadt pár olyan album is, amik roppant mód nem nyerték el a tetszésemet, és amikben nagyot csalódtam, vagy épp nagyon nem tetszettek: Avantasia - Scarecrow Yngwie Malmsteen - Perpetual Flame Jeff Scott Soto - Beautiful Mess Edguy - Tinnitus Sanctus Bob Catley - Immortal Glenn Hughes - F.U.N.K. Steelheart - Good 2B Alive Az év öröme: A legszebb pillanatok ebben azok a momentumom voltak, amikor sikerült általam nagyon tisztelt és szeretett muzsikusokkal találkozni és kicsit beszélgetni, közös fotót készí­teni. Ilyen élmény volt a találkozás Graham Bonnet-el, Mark Boals-al, Bob Catley-vel és James Christian-al. Mindenképpen idetartozik az is, hogy hazánkat egyre több és egyre nevesebb előadó tiszteli meg, és adnak jobbnál jobb koncerteket. Kí­vánság 2009-re: Nem akarok még telhetetlenebb lenni, de nagyon örülnék még több minőségi albumnak és további kiváló koncerteknek. Azt hiszem ezzel, mindenki jól járna, aki szereti ezt a műfajt.
Mike Az Év Lemeze 1. Ayreon - '01011001': Arjen Lucassen nem tud hibázni! Sem a Nótákkal, sem a dupla lemezen felvonultatott énekesekkel! Számomra ilyen a progresszí­v metál, ez bizony ver mindent 2008-ban! 2. Mercenary - 'Architect Of Lies': a dán dallamos power/death banda "csak" azért lett a második, mert ez évi korongjukat egy hangyafasznyival zsengébbnek érzem, mint az előző kettő klasszikust. Ettől függetlenül az Embrace The Nothing í­gy is 2008 Dala! Punktum. 3. Warrel Dane - 'Praises To The War Machine': bár Jeff Loomis Nevermore agytröszt is kihozott egy irgalmatlanul erős (instrumentális) szólóalbumot ebben az esztendőben, de az csak annyiban tér el az anyabandától, hogy nincs benne ének (kár, kár - teszi hozzá a varjú). A szintén Nevermore-os Warrel - szerencsére - egészen más irányt választott: első szólómunkája egyenes vonalú, dallamos és önmarcangolón komor szí­nezetű. Hibátlan! 4. Communic - 'Payment Of Existence': a norvég power metal csapat immár harmadszor tér vissza! Noha a bevált recepten nem változtattak, még mindig minőségi muzsikát játszanak, amely roppant sűrű, komplex és olyan nehéz, hogy az ember könnyen elveszik benne, mint egy kezdő Pampalini az őserdőben. 5. Grendel - 'A Change Through Destruction': a finn bandát lehetne Mercenary Juniornak csúfolni, de nem eszik olyan forrón a kását, hiszen egy nagyszerű CD-vel jelentkeztek, amelyen éppúgy megfér a modern power metal, a heroikus-dallamos ének illetve a hörgés és a korai Paradise Lostra emlékeztető doomos témák is. Fogyasszátok! 6. Dark Empire - 'Humanity Dethroned': aki csalódott az utolsó Blind Guardian lemezben (mint például én), annak itt a Setét Birodalom! Az énekes hangja megtévesztésig hasonlí­t Hansi Kürsch-ére, a zene pedig bombasztikus speed/thrash metal, ahogy az a nagykönyvben í­rva vagyon... 7. Moonsorrow - 'Tulimyrsky' EP: jóllehet itt albumok szerepelnek, ezen EP-nek a létjogosultsága abban keresendő, hogy bizony csekély 68 perc hosszú! A cí­madó viking hősköltemény - a maga félórás játékidejével! - simán állva hagyja a legtöbb black és death metal alakulatot 2008-ban! Egyetlen szí­vfájdalmam a rettenetesen idegesí­tő üvöltés-károgás; dobja már meg valaki őket egy rendes énekessel! 8. Cor Scorpii - 'Monument': rendkí­vül hangulatos és kimunkált black metal lemez, amelyben a zeneiség az elsődleges és nem a darálás. Ráadásul övék az év (vagy az utóbbi évek!) legszebb borí­tója - félelmetesen kifejező! 9. Kiuas - 'New Dark Age': a mai napig átkozom magam, hogy lemaradtam a Diesel Clubos koncertjükről, mivelhogy az albumuk igencsak kiváló lett! Tökös macsómetál ez, csipetnyi pogány-folkkal és jó adag power/thrash-sel nyakon öntve... 10. Amaseffer - 'Exodus: Slaves For Life'/Black Lotus - 'Harvest Of Seasons': itt nem tudtam dönteni, és egyik előadót sem akartam kihagyni. Az izraeli Amaseffer egy zseniális koncept-anyaggal rukkolt elő, amelyben a bibliai Exodust dolgozta fel majd' nyolcvan percben. Világzene/prog metal a játék neve (ennél jobb stí­lusmegjelölés nem jutott eszembe), igényes és invenciózus az egész, mindennek tetejébe a Jorn Lande kvalitású Mats Levén énekel. No comment. A Black Lotus második lemeze pedig szintén egyedülálló; a 'The Olden Domain'-korabeli Borknagar világára hajaz, epikus, szárnyaló black metal tiszta és koszos énekkel. Kö-te-le-ző! Az Év DVD-je 1. Spock's Beard - 'Live': az amerikai banda véleményem szerint a kortárs progresszí­v rock egyik leghitelesebb képviselője, a tavalyi A38-as koncertjük felért egy kisebb mennybemenetellel, miért ne éljük át ugyanezt több í­zben - ezzel a DVD-vel! 2. Nevermore - 'Year Of The Voyager': egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan rock együttes van, amelyiknek mindegyik albuma egyaránt remekmű... a Nevermore ilyen! Élőben lehengerlőek, í­gy első DVD-jük maga a Kozmikus Metal Pusztí­tás magasiskolája! 3. Therion - 'Live Gothic': az épp egy évvel ezelőtt hazánkban koncertezett Therion nagyjából ugyanezzel a műsort játszotta, ám a PeCsában - mily kár! - nem lépett fel velük Mats Levén. A korongon viszont ő is énekel, és a többiekkel együtt atomnagy operametál fiesztát csapnak! Az Év Koncertje 1. Pain Of Salvation - Bp., A38: mágikus hangverseny volt, a mai rockzene egyik legjobb előadóművészével, Daniel Gildenlöw-vel az élen! 2. Sigur Rós - Bécs, Aréna: a valóban progresszí­v, izlandi post rock csodacsapat jött és varázsolt egyet! 3. Queensryche - Bp., PeCsa: háromórás késés, háromórás show - az 'Operation: Mindrime' első része maga a Klasszikus Metalopera, ment is a szájtátás mindenki részéről...! 4. Jorn Lande - Bp., Diesel Club: a világ egyik legjobb torka most is azt bizonyí­totta, hogy nem kétszáz, hanem kétszázezer ember előtt kellene énekelnie! De ugye az igazság odaát van... 5. Avantasia - Sziget: a koncert, ahol Jorn Lande leénekelt mindenkit... 6. Iron Maiden - Sziget: Hallowed Be Thy Name... Run To The Hills... Powerslave... - mit lehet ehhez még hozzáfűzni?! 7. Iced Earth - Sziget: az utolsó két album nem tetszett, nem is erőltették, maradtak a himnuszok! Árgh! A kihagyott The Hunter-ért adok egy apróka feketepontot... 8. Jeff Scott Soto - Bp., A38: bár a hangszálakrobata a brazil Tempestt-tel jött, és nem főelőadóként, mégis egy fenomenális népünnepély kerekedett ki a buliból! Le azzal a bizonyos kalappal! 9. Volbeat - Sziget: nagybetűs Rock 'n' Roll, bökd meg! 10. Carcass - Sziget: a jó öreg patológus urak csak összeálltak egy cseppet, és olyan kislányos sorok hagyták el szájuk szélit, mint a "Works of art, painted black - Magniloquent, bleeding dark - Monotonous palate, murky spectrum, grimly unlimited..." és a többi finomság. Az Év Meglepetése 1. A Sigur Rós 'Heima' DVD-je a 15. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon levetí­tésre került: az élmény még úgyis mindennapi és felejthetetlen volt, hogy nem egy koncertet láttunk, "csak" egy féldokumentumfilmet (amely ráadásul közönségdí­jat is kapott a fesztiválon)! 2. Az Ereb Altor 'By Honour' cí­mű albuma, amely noha egy az egyben "lenyúlja" a viking-korszakos Bathory stí­lusát, de a megboldogult Quorthon biztosan nem haragszik odaát, amiért ily tökéletesen viszik tovább az örökségét... 3. A Riverside énekesének, Mariusz Dudának szólólemeze ('Lunatic Soul'): rendkí­vül szép zene, és gyorsan tegyük azt is hozzá, hogy a világ egyik legkifejezőbb hanggal megáldott csókájáról van szó! 4. Megjelent az új Guns album... Az Év Csalódása 1. Iced Earth - 'The Crucible Of Man': egész egyszerűen unalmas és jellegtelen ez a koncept-lemez (ahogy első része is az volt), hiába Matt Barlow nagy dérrel-dúrral történő visszatérése, ez bizony halovány, mint Kiszel Tünde frontemberi teljesí­tménye... 2. Elmaradt a Down koncert: '95 óta hiába vártunk a texasi mocsok-brigádra, most eljö(he)ttek volna, de hát szar került a palacsintába... 3. Metallica - 'Death Magnetic': divatból cikizni az új Metallica lemezt eléggé szánalmas dolog, de én abba a táborba tartozom, akik szerint ötlettelen és erőltetett album született, amelynek legnagyobb hibája nem a hangzása, hanem az, hogy hiányoznak róla az igazi Dalok! 4. Edguy és Avantasia: főként az Edguy új korongjával nem tudok mit kezdeni (ahogy már az előző kettő sem tetszett), és annak pénzszagú nyálorientáltságával. Az Avantasia-lemez pedig csak Michael Kiskének és Jornnak köszönhette, hogy hallgatható lett, a mágia nagyon-nagyon hiányzik onnan... Kí­vánság 2009-re 1. Cseh Tamás felépülése és egy visszatérő koncert... Reménykedjünk. 2. A Manowar rég volt már nálunk, nem bánnám, ha eljönnének ismét! Az új CD-jüktől pedig kevesebb "sumákolást" és több zenét várok! 3. Nevermore: rég volt már az a 'This Godless Endeavor', jöhetne végre a friss album! Klasszikus lesz, nem vitás, haha! 4. Ugyan jó irányt vett a Queensryche a múltkori 'Operation: Mindcrime' 2-vel, de az 'American Soldier'-től mégis azt várom, hogy visszahozzák azokat az í­zeket, amelyek az 1990-es 'Empire'-ig a sajátjuk volt. Olyan nagy kérés ez? 5. Ezeket az előadókat várom hazánkba egy fellépés erejéig: Mercenary, The Flower Kings, Spock's Beard, Marillion (tudom, szinte lehetetlen), Nevermore, Jeff Scott Soto (főszerepben!), Pain Of Salvation, Sigur Rós, Porcupine Tree és még sokan mások. 6. Kapjon végre megfelelő hangosí­tást a Sziget HammerWorld sátra, irgum-burgum...

Legutóbbi hozzászólások