
Az elmúlt huszonegynéhány évben, amióta hellyel-közzel részt veszek, ilyen-olyan módón a magyar rock és metal életben, mindig szerettem ott lenni valami újnak a születésénél. Szerencsémre ez többször is megadatott nekem, de anélkül, hogy felsorolnám most ezeket, inkább a tegnap történtekre koncentrálnék... Pár héttel ezelőtt
Szatai Gábor azzal hívott fel engem, hogy valami készülőben van. Kíváncsiságomra annyit árult csak el, hogy összejött egy igen érdekes formáció, amit már ki is próbálták két vidéki előadáson, most pedig eljött egy budapesti bemutatkozó bulinak is az ideje. Nagyon vártam ezt az estét, mert tényleg izgalmasnak tűnt a
Donászi Tibivel és
Vilmányi Gabival felálló banda.

Viszonylag korán odaértem a Rocktogonba, így el tudtam csípni a csapat beállását, ami már önmagában is meggyőző volt. Egy rövid beszélgetést is kezdeményeztem a tagokkal a zenekar jövőjét illetően (igen biztató) és már kezdődött is a buli, amire még számomra is meglepő nézősereg gyűlt össze. Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy az
Icon műsorának gerincét nem a négy új színpadképes nóta, hanem a No dalok alkották, hiszen csak néhány hónapja alakult a banda. Ahogy észrevettem ez a tény azonban nem nagyon zavarta a zsűrit, sőt.
Szatai Gábor elmondása szerint, nem kizárólag egykori zenekarának dalaiból fog állni a műsor a jövőben, hanem a többi zenész is szemezget majd az életművéből, persze olyan munkákból, ami belefér az
Icon profiljába.

A
Zepp Moby Dickjének egy részletével kezdett a csapat, ami sokkal jobb ötlet volt, mint egy előre elkészített intró. Elképesztő vehemenciával ugrottak neki a programnak, amiből a második dal (Felkeltem a hajnalt) mondanivalója abszolút aktuális volt rájuk nézve. Ezután az új dalok érkeztek, amikkel ugyan még meg kell ismerkedni, de így első hallásra igen karakteresnek tűntek. Az est folyamán a közönség is nagyon jól fogadta a bemutatkozó nótákat, amik egy idő múlva biztos, hogy át fogják venni a No dalok többségének helyét. Viszont amíg ez megtörténik, maradnak a régi slágerek, amiket nagyon-nagyon jó volt a fülnek hallani.
Szatai Gábor képességeiről már sokszor írtam oldalunk hasábjain, és most is csak ismételni tudom önmagam. Gábor az egyik legjobb énekese kishazánknak, reméljük, hogy az
Icon formációval ezt végre szélesebb körben is meg tudja majd mutatni.
Donászi Tibin is látszott, hogy nem véletlenül került ide; sok zenekarban megfordult Ő is az utóbbi években, de valahogy tegnap azt éreztem, ezt a "munkát" végre élvezi is.

Azt a visszafogott, ugyanakkor mégis ízes dobolást, amit művelt, tanítani kéne.
Fukk Attila a
No újjáalakulása után nem sokkal érkezett a bandába, majd a
No Problem csapatában is ott volt, és most ide is követte
Szatai Gábort. A
Donászi-Fukk ritmusszekció olyan alapokat hoz a nótákhoz, amit egyik megboldogult csapatban sem hallottam. Na, és akkor elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami ki fogja vágni a biztosítékot, tuti...

Kedves Barátaim, úgy felejtsük el a
Manhattan és
Exotic neveket
Vilmányi Gábor esetében, ahogy vannak. Gábor tegnap olyan oldaláról mutatkozott be nekem (és gondolom, voltak még így ezzel páran a teremben), amitől az állam leesett. Ennek az embernek a vérében van a hard rock gitározás, kár, hogy csak most kezdett belőle csöpögtetni nekünk! Az este legnagyobb meglepetése volt számomra, aminek azóta is hatása alatt vagyok.

Arról nem beszélve, hogy végig mozogta, terpesztette, headbangelte a bulit, ami ugye nagyon jót tesz az összképnek. Hozzáteszem, ez a fajta jókedv és mozgáskultúra, nemcsak Őt jellemezte ezen a koncerten. Nyilvánvaló volt, hogy az
Icon zenészei szeretik, amit csinálnak és jól érzik magukat együtt a színpadon.

Az
Icon zenekar hatalmas űrt tölt be zenéjével a magyar rockzenei palettán. Úgy érzem, tegnap helyükre kerültek a dolgok.
Szatai Gábor újra a mikrofonnál van, szerintem ugyanis ehhez ért a legjobban,
Donászi Tibi egy olyan csapatban dobol, amelyik stílus a legjobban áll neki,
Vilmányi Gabi hard rock gitáros, és végre egy hard rock zenekarban játszik,
Fuki pedig egy elképesztően jó fazon és bőgős, nem kérdéses tehát, hogy itt a helye!

Remélem, hamarosan újra láthatom Őket és biztatok erre mindenkit, aki szereti az igényes és dallamos hard rock zenét, ráadásul ilyen minőségi előadásban. Szakáts Tibor Valahova
Felkeltem a hajnalt
Lehajtom
A Te háborúd
A Folyónál
Hitemből
Szívemben élsz
Hegyeken át
Menedékház
Mint egy vihar
Törjél
20 évvel később
Szeretni még
Hallottalak sírni Heverj le mellém Fotók: Szakáts Tibor
Legutóbbi hozzászólások