Névtizedelő: Alapi István & Alapí­tvány - Gitár & Megszállottság

István & Attila Rovatunk ezen részében Magyarország egyik legjobb gitárosával, és a nevéhez is fűződő -sajnálatos módon kevesek által ismert - , nagyszerű zenekarral foglalkozunk. A Névtizedelő "A" betűjének mai "szereplői": Alapi István és a Kovács Attila énekes által életre hí­vott Alapí­tvány zenekar... ...Alapi István azon kevés magyar hangszeres zenészek közé tartozik, kiknek nevét nem csak az instrumentumok szerelmesei, hanem az átlag zenehallgatók is nagy számban ismerik. Személyét természetesen sokan csak az Edda Művekhez kötik, de az alábbi beszélgetésből az is kiderül, hogy István munkássága ettől jóval sokrétűbb. Hasí­t a gitár... HRM: Kedves István! Üdvözlünk a Névtizedelőben! Alapi István: Sziasztok!Én is üdvözlöm a kedves olvasókat! HRM: Kezdjük a száraz tényekkel! Mikor és hol születtél? A.I.: 1962.08.02-án születtem, Salgótarjánban. HRM: Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba a hangszerekkel, és melyikkel? A.I.: 10 éves korom óta gitározom, a nagyszüleimtől karácsonyra kaptam egy gitárt és ez indí­totta el a zenei pályámat. HRM: Ezek szerint már kisgyermekként "hozzád ragadt" az imádott hangszer. A zenekari munkát is ilyen korán kezdted? A.I.: 15-16 éves koromban már állandóan zenekaroztam és rendszeresen játszottam mindenféle zenét, a jazzrock - tól a korabeli tánczenéig. Az első jelentős zenekarom a salgótarjáni FRONT együttes volt, mellyel a '83 -as Ki-Mit-Tud - on a döntőben másodikak lettünk. Szóló Alapi módra HRM: Pályád kezdetén kik voltak rád nagy hatással? Kik azok a muzsikusok, akiknek sokat köszönhetsz? A.I.: Rengeteg zenész volt rám nagy hatással, néhány a sorból, a teljesség igénye nélkül: Jimmy Page,Chick Corea,John McLaughlin,Al DiMeola ,Manfred Mann, Steve Lukather, Eddie Van Halen, Emerson Lake and Palmer, Ritchie Backmore, Bartók Béla , J.S.Bach, Ravi Shankar, ... HRM: Melyik az első album, amin a játékod hallható? A.I.: Az első lemez, amin játszottam a Változó idők ,az EDDA Művek 7. albuma volt. HRM.: Emlí­tetted a FRONT zenekart. Van még olyan formáció, amelyben pályád elején játszottál és amelyet a karriered indulása szempontjából meghatározó jelentőségűnek í­télsz? A.I.: Kezdeti zenekaraim közül időrendi sorrendben két fontos formáció van. A FRONT nevű instrumentális jazz-rock zenekar, melyben 1981 és 1985 között játszottam ,és a budapesti Mohó Sapiens, melynek 1985 és 1987 között voltam a tagja. HRM: A Mohó Sapiens már egy ismert zenekar volt. Hogyan lettél tagja a csapatnak? A.I.: A csapattal Budapestre költözésemkor kerültem kapcsolatba. Már korábban összehaverkodtunk Winnay Péterrel, a későbbi Mohó Sapiens zenekarvezető billentyűsével, és megbeszéltük, hogy csinálunk egy zenekart, ha Pestre költözöm. HRM: A következő lépés már az Edda volt? A.I.: Igen. A történet úgy indult, hogy a Mohó Sapiens-szel megnyertük a "Csillag születik " tehetségkutató versenyt '96 év végén. A döntő napján, a fellépésünk után kerestek meg, hogy van e kedvem az Eddában játszani. Néhány nap múlva volt egy próbajáték és már ott is voltam. "Melósok" az Edda Művekből HRM: 1991-ben távoztál az Eddából, ahová csak 1993-ban, Kun Péter tragikus halála után kerültél vissza. Mivel telt ez a két év? A.I.: 91 és 93 között külföldön, majd itthon session zenészként tevékenykedtem és közben Demeter Gyurival és Vértes Attilával megalakí­tottuk az XL SISTERS formációt, amivel egyetlen, a Nagy test, nagy élvezet cí­mű albumot készí­tettük 1992-ben. HRM: Nyughatatlan ember hí­rében állsz? Igazi projekt halmozó vagy. Milyen formációkban játszottál az utóbbi években. A.I.: Az EDDA mellett hosszabb-rövidebb ideig az Alapi István Band, az Alapí­tvány, a Muck Show, a Besenyő Blues Band, a Keresztes Ildikó Band, a Whitesnake Tribute Band, a Jeff Porcaro Emlékzenekar és egy akusztikus projekt, az EmlékMás tagja voltam. Egy Whitesnake nóta közben... HRM: A sok projekt mellett szólóalbumok megjelentetésére is jutott időd... A.I.: Igen, eddig két albumom jelent meg. Az 1996-ban napvilágot látott Belső Világ anyagát 1994 és 96 között í­rtam , második szólóalbumom, ISTVAN (Eesthvoon) cí­mmel 2007- ben a Los Angeles-i székhelyű Hitchock Media Records kiadásában jelent meg. Jelenleg új anyagon dolgozom, amely énekes rockzenei album lesz! Amellett, hogy az összes dal a saját szerzeményem kipróbálom magam szövegí­róként és énekesként is. HRM: Session zenészként is nagyon keresett vagy. Számon tartod, hogy hány albumon játszottál eddig? AI.: Húha...! Ez idáig kb. 150 lemezen játszottam. HRM: Végezetül, a megkerülhetetlen kérdés...Milyen terveid vannak a jövőre nézve? A.I.: Terveim legfontosabbika ,túlélni azt a degenerált állapotot, ami felé világunk halad! Alapi István: Belső Világ (1996) Alapi István 1996-ban szólólemez megjelentetésére adta a fejét. Bátran tehette, hiszen akkoriban már ismert és keresett muzsikusnak számí­tott. Az Edda tagság mellett különféle projektekben is kipróbálta magát, í­gy elérkezettnek látta az időt, hogy megmutassa, melyik zenei irányzatok állnak igazán közel hozzá, és a hosszú évek alatt milyen, megjelenésért kiáltó anyagokat gyűjtött össze. A kilenc szerzeményt tartalmazó korongon egy nagyon sokrétű muzsikus "arcképe" rajzolódik ki. Szinte minden dal más és más hangulatot áraszt, újabb és újabb világba kalauzol. Természetesen az anyag hallgatása közben sokszor találkozhatunk ismerős motí­vumokkal, hangzásokkal. István nagyon szimpatikusan egy-egy dalban szinte "emlékművet" állí­t kedvenceinek. Mindjárt a kemény riffel induló első, a stí­lszerűen Nyitány cí­mű szerzeményben "szembe jön velünk" egy régi ismerős, egy másik "István", Steve Vai. Persze csak finoman, a tipikus hangszí­n és játékstí­lus néhány pillanatra történő megidézésével látogat meg minket, hogy azután újabb fordulatot vehessen a dal. A nóta cí­me remekül eltalált, hiszen valóban igazi albumot indí­tó szerzeményről beszélhetünk. Egyfajta beköszönésről, melynek hangulata alapvetően meghatározza az elkövetkező bő ötven perc történéseit. A dal hallgatása közben azonnal kiderül egy nagyon fontos dolog. Alapi István nem azok közé a szólóalbumot készí­tő gitárosok közé tartozik, akik szerint egy saját anyag attól jó, hogy minden másodperce a hathúrosról szól. Mindjárt az első tételben egy remek, Vincze Pál által "elkövetett" billentyűszólót is hallhatunk, amely megmutatja, hogy a főhős bizony a "kí­séretnek" is hagy teret bőven. A következő darabban, a Slágerben is találkozhatunk ezzel a szemlélettel. Itt a gitárszóló halmokat finom zongora betétek tarkí­tják. Ebben az esetben a cí­m csalóka, mert -bár valóban szép, könnyen emészthető az alapdallam - a jazz-rock stí­lusban í­ródott nóta nem nevezhető éppen slágeresnek. Sok gitár és billentyűs megnyilvánulással tarkí­tott öt és fél perc ez. Itt az ideje, hogy "lemenjünk alfába". Következik az Alfaszint, melynek cí­me akár a "Találkozás Pat Methenyvel" is lehetne. Már a kí­séret nélküli gitár bevezetőből is érezni a mester "jelenlétét", mely a többi hangszer megérkezése után csak fokozódik. Ez a nóta hatalmas tisztelgés a jazz-rock óriása előtt. A pergődob halk mormolása, a jellegzetes, sejtelmesen effektezett gitárhangzás, Szomor György szövegmentes éneke, mind-mind elférne egy Metheny albumon is. Persze, lehet, hogy valaki ezt "nyúlásként" aposztrofálja, de erről szó sincs! Tisztelet adásról viszont annál inkább. A So What, mely egy Miles Davis szerzemény feldolgozása, egy picit lazább vizekre evez. A jazz-rock marad, de az alap egy picit "befeszül." István itt beszélgető partnernek a basszusgitárt választja, melynek kezelőjével Németh Zoltánnal rendes kis párbajokat ví­vnak. Később beszáll a képbe Vincze Pál zongorája is, mely által nagyon kellemes kis instrumentális viadalnak lehetünk fültanúi. Aki hallotta már Al Di Meola, vagy/és John McLaughlin akusztikus gitárjátékát, a következő szerzeménynél bizton felkapja a fejét. A nem egészen két perces Manótánc ezeket az óriásokat idézi meg, hozzájuk méltó magas szí­nvonalon. A korong leghosszabb, tí­z perces szerzeménye, a cí­madó Belső Világ következik, melynek első pillanataiban ismét egy nagy kedvenc szelleme libben át a szobánkon. Alapi István egyik nagy idolja, a Toto gitárosa, Steve Lukather köszön be egy picit. Persze csak megint annyira, hogy felismerjük, üdvözöljük, majd hagyjuk útján tovább haladni. A dal - mely középtájon igencsak "begorombul", - számomra az album legszebb perceit tartalmazza. Rock, jazz és azok fúziója váltogatja egymást, tökéletes kivitelben. A VIII. kerület a jazz rajongóinak kedvez. Ismét itt a Metheny féle gitárszinti, megszólal egy szaxofon is, a bőgő pedig kí­méletlenül rója a "jazz köröket". Ebben a dalban is felfedezhetünk egy kis utalást. A szerzemény vége felé a jazzt megszakí­tja egy kis dobgépes kalapálás, ala Sting, Englishman In New York. A Hetényi Zoltán rövidke, de annál hatásosabb dobszólójával kezdődő Viadal visszahozza a rockot az albumra. Persze azért a jazzes érzetek, -főleg a bőgőjátékot tekintve- megmaradnak, a gitárjáték viszont a keményebb műfaj jegyeit viseli magán. A lemez utolsó dala, a Búcsú olyan, mint amilyennek egy szép találkozás utáni elköszönésnek lennie kell. Kicsit könnyes, kicsit szomorú, de azért belül, a szí­vben, elégedett mosolyt fakasztó. Két és fél perc gyönyörű, akusztikus gitárjáték, Makovics Dénes szaxofonjának "sí­rásával" kí­sérve. Alapi István első albuma időtálló alkotás. 12 évvel a megjelenése után is modern, izgalmas mű, amely nem csak egy remek gitáros, hanem egy nagyszerű zeneszerző kézlenyomata is. Extázisban... Alapi István pályafutásának van egy olyan állomása, melyet néhány sajnálatos, de sok szempontból nagyon is jellemző körülmény miatt kevesen ismernek. Két évvel ezelőtt került a kezembe az Alapí­tvány zenekar korongja, melybe azonnal beleszerettem. Az Alapí­tvány lemeze, - melyet a HRM mutatott be először - igényes szórakoztató rock muzsikát tartalmazott. A zenekar létrejötte elsősorban Kovács Attila énekesnek köszönhető, akit megkértem, meséljen egy picit erről a tulajdonképpen "soha nem volt" zenekarról és ennek kapcsán saját zenei pályájáról: Kovács Attila HRM: Köszönjük, hogy a HRM rendelkezésére álltál! Kezdhetjük a "vallatást"? Kovács Attila: Igen, állok elébe! HRM: Mikor és hol láttad meg a napvilágot? K.A.: 1976. január 31-én születtem Szolnokon. HRM: Mikorra datálható zenei tanulmányaid kezdete? K.A.: 9 évesen taní­tott meg a nagyapám citerázni, aztán mentem zeneiskolába, ahol a vadászkürt lett a hangszerem. A rockzenével már a középiskolában ismerkedtem meg és onnantól gyakorlatilag csak az érdekelt. HRM: Ha ilyen erős volt a kezdet, milyen lett a folytatás? Sok hangszeren játszol? K.A.: Ahogy emlí­tettem, vadászkürtön tanultam és ezen a hangszeren is végeztem a zeneművészeti szakközépiskolát. Itt kötelező tantárgy volt a zongora is, és egy évig tangóharmonikán is tanultam. Tanulgatok szájharmonikázni, egy kicsit dobolok és az új szerelmem a gitár, de nem vagyok egy spí­ler egyik hangszeren sem. Leginkább zongorázni szoktam, azt is csak annyira, hogy a szerzeményeimet lejegyezhessem és elvihessem a próbákra, hogy aztán a zenészek eljátsszák sokkal jobban. A kikövezett úton... HRM: Milyen zenei út vezetett az Alapí­tvány létrejöttéig? K.A.: Az első zenekarom a Fornax volt, ami egészen a középiskolától a 2000. évig tartott. Ezután két zenekarban énekeltem párhuzamosan, az egyik az Az5zenekar volt, amivel főként feldolgozásokat játszottunk, a másik a Mystery, aminek 2002-ben lemeze is készült. A Nap gyermeke cí­mmel jelent meg a Hungaroton gondozásában. 0 promóció jellemezte a kiadványt és a mai napig nem értem, akkor miért adták ki. Mindenesetre a zenekar még az élő bemutatkozás előtt feloszlott. Az album egyébként elég szoros időbeosztásban készült az Utópia Stúdióban és anyagi lehetőségek hiányában a gitáron és az éneken kí­vül (és néhány hangszeres szóló kivételével) minden műanyag. Ez meglehetősen kellemetlen í­gy utólag, de akkoriban nagyon jónak tartottuk és szerencsére, még most is sokan találnak meg azzal, hogy kedvencük az anyag. Az albumon egyébként két saját szerzeményt és egy dalszöveget jegyzek, illetve az énekdallamok többségét. Ami akkor a legnagyobb munka volt, hogy az összes szólamot nekem kellett felénekelnem a számokhoz, ami a direkt Queen hangzásra való törekvés mellett, rendesen megdolgoztatott. Szerencsére nem kellett gép, vagy efféle okosság, csak egy jó hangszerelő, Földi Albert, aki előjátszotta a szólamokat nekem. Mikor készen lett a lemez, felkértek, hogy maradjak ott vokalistának, amit szí­vesen el is vállaltam és í­gy a stúdióban dolgozhattam több, mint 5 évig. A Mystery maradékát a www.mystery.hu oldalon őrzöm, innen le lehet tölteni 3 nótát és a videoklippet is. A feloszlás után a Hot Shot zenekarba kerültem Alapi István ajánlására, ahol 5 évig töltöttem be az énekes posztját. Ezt a zenekart nagyon szerettem. Minden zenész kitűnő volt, a zenei í­zlésünk is egyezett és az emberi kapcsolatok is meglehetősen közel álltak a barátsághoz. Készí­tettünk egy demót, amit a mai napig el lehet érni a zenekar honlapján, de aztán szépen csöndben lelassultunk, majd elszállt a lendület. Nem hiszem, hogy befolyásos barátok, vagy gazdag, hí­res család, vagy ezeknek bármilyen kombinációja nélkül bárkinek is sikerülhet Magyarországon elérni, hogy a zenéjét meghallgassák, vagy tudomisén, megvegyék. De ha a látszatát sem tartjuk fent annak, azon a heti egy próbán, meg azon a havi egy-két koncerten, hogy mégis sikerülhet, akkor már nem sok marad. És ahogy lassan mindig kopnak a dolgok a “nem sok" egyszer csak elfogy. Így átigazoltam a Twister zenekarba, ahova énekelni hí­vtak, és itt is vagyunk a jelennél. A Twister HRM: Térjünk rá beszélgetésünk apropójára! Hogyan jött az Alapí­tvány zenekar ötlete? K.A.: Az Alapí­tvány valahol a Mystery végén és a Hot Shot elején történt. Az Utópia Stúdióban session zenészként nem voltunk sokan, ha billentyűs, vagy hangszerelő kellett, akkor Földi Albert volt a helyszí­nen, ha gitáros, akkor az Alapi, ha női vagy férfi vokalista, akkor engem hí­vtak. Volt több produkció, amiben együtt részt vettünk, például csináltunk szilveszteri műsort kereskedelmi televí­ziónak (mármint a hangzó anyagot), í­gy vokálozhattam a Megasztároknak is. Na az egy nagy sztori... Szóval találkozgattunk a stúdióban, amikor én egy nap összeakadtam egy régi ismerőssel, aki sok más világmegváltó terv mellett előállt egy rendesen megfinanszí­rozott magyar rockzenekar ötletével, ami természetesen nagyon megtetszett és mivel hallotta az első zenekaromat még a maga idejében, úgy gondolta, hogy megbí­zhat engem, hogy keltsem életre ezt az álmot. Bí­zott a zenei í­zlésemben, mert még CD boltosként én adtam el neki az első, majd az összes Dream Theater albumot, és még jó pár prog rock, prog metál mutatványt. Ezzel összeállt a kép. Felkerestem az Istvánt, aki igent mondott és megí­gérte, hogy hozza magával a dobost a partyba. Én az első zenekarom basszusgitárosát, akkori szerzőtársamat hoztam, í­gy felállhatott a zenekar: Alapi István - gitár, Földi Albert - billentyűs hangszerek, Széll Tamás - dob, Horváth Zsolt - basszusgitár és Kovács Attila - ének, vokál. HRM: ...és megszületett a Jelek a Horizontról cí­mű album. Hol és milyen körülmények között, mennyi ideig készült a lemez? K.A.: Stúdióba vonultunk, hogy rögzí­tsünk egy 3 számos demót, ami a Megérkeztél, a Hazafelé és a Jövő héten cí­mű számokat tartalmazta. Ezt néhány nap alatt rögzí­tettük. Zsolt és én itthon elkészí­tettünk egy alapot, ami műdob, "műzongora és egy kis "műbasszusgitár laza keveréke volt, a véglegesnek szánt tempóban, "vakerangol" énekkel és a hangszeres szólók fontosnak í­télt első pár, illetve a jellemző helyeken még pár hangjával. Erre játszott az Albert igazi billentyűszólamokat, jöhetett a gitár, majd a dob, a basszus és végül a kész ének, vokál, szólók. Elég könnyű úgy dolgozni, hogy mindenki tudja a dolgát. Széll Tomi 16 éves volt, mégis egy-kétszer meghallgatta a számokat, majd elsőre dobolta föl mindet. Soha egyetlen egyszer sem próbáltunk, egyszer sem léptünk fel, sőt soha egyetlen egyszer sem voltunk egy szobában együtt úgy, hogy ott hangszerek is lettek volna. Nincs tudomásom szerint egyetlen közös fotó sem a zenekarról, talán nem is léteztünk. Ennek ellenére, miután a mecénás kifizette a demófelvételt, folytatódtak a munkálatok. Akkoriban (2003) 7 kiló egy demóért elég bizalomgerjesztő volt ahhoz, hogy kérdés nélkül folytassuk a munkát. Felmerült, hogy hí­vunk még néhány zenészt, mert dőltek az ötletek és kellett, hogy valakik meg is tudják őket valósí­tani. Így került a produkcióba vendégként: Sipos Péter (Irigy Hónaljmirigy) Szolnoki Péter (Bon-Bon) Lantos Zoltán hegedűművész, a Besenyő Brass: Muck Ferenc - szaxofon, Elek István - szaxofon, Almási Attila - harsona, Csizmadia Gábor - trombita és nem utolsó sorban Tátrai Tibor. Nekem minden felvétel egy élmény volt. Mikor megszületik egy számötlet, akkor mindig van egy elképzelésed a végeredményt illetően. Hallod magadban a nótát. De amikor igazán jó zenészek eljátsszák, akkor olyan, mint amikor leveszed a reklámszatyrot a HD ready TV-ről. A lemez végül kb. 3 és fél hónap alatt készült el, gyakorlatilag korlátlan stúdióidővel 2003 nyarán. Mivel a szponzor lelépett 2005 végén a feleségemmel jelentettük meg magánkiadásban. A terjesztéssel kapcsolatban a Universal volt, akit utoljára elértem. Arra a fenyegetőzésemre, miszerint kidobom az ablakon az egészet, ha nem terjesztik, elvállalták. Embert pólójáról... HRM: A Névtizedelő e részében Alapi István szólópályájáról is esik zó. Szinte adja magát a kérdés: az Alapí­tvány Jelek a Horizontról cí­mű albuma mennyire nevezhető Alapi lemeznek? K.A.: Ez egy jó kérdés. Azt hiszem pontosan annyira, amennyire egy Edda lemez. Ő a gitáros és 2 zeneszámot ő jegyez. Nélküle nem lenne olyan amilyen. Az István egy gitárzseni és szerintem egyáltalán nem abban az értelemben, ahogy most sokan gondolják. Persze, eszméletlen sok hangot tud viszonylag rövid idő alatt lejátszani, ráadásul nem csak jól, hanem a helyén is. Egy senki vagyok ahhoz, hogy erről beszéljek, de arról nyugodtan mondhatok néhány szót, hogy volt szerencsém hallani őt a legkülönbözőbb műfajokban játszani és bizton állí­thatom, hogy nem lehet meglepni. A country-tól a jazz-ig bármit elé raksz csúcs, amit nyújt. Ha azt mondod kevesebbet, vagy többet, vagy dallamosabbat, vagy furcsábbat, nem tudsz olyat kérni, amit a legnagyobb zenei alázattal meg ne valósí­tana. Ő sokkal, sokkal több, mint az a sok, amit hisznek róla. Ez az én maszek véleményem. És ez szubjektí­v. HRM: Kinek köszönhetőek az izgalmas szövegek? K.A.: A harmadik nótáért ezúton is, mint mindig elnézést kérek. A többi szöveg is az én munkám. Szeretek dalszöveget í­rni és mivel én énekelem el őket könnyebbség is, mert arról énekelhetek, amiről akarok. Ettől még szí­vesen énekelem más szövegeit is, de az Alapí­tvány lemezével kapcsolatban nem merült fel, hogy lenne még jelentkező erre a posztra. A lemezen lévő 14 számból 11-et vagy én í­rtam, vagy társszerzőként funkcionáltam. Egyszerű és kényelmes volt a szövegeket is megí­rni, főleg, hogy miközben készültek a nóták a stúdióban, a dalok esetleges változásait is követni tudtam. Nem egy dalnak aznap reggel készült el a szövege, amikor indultam felénekelni. HRM: Milyen visszhangja volt az albumnak? K.A.: Ismét egy nehéz kérdés. Senki nem í­rt olyat, hogy rossz, aki í­rt, az dicsérte. Ez alapján azt mondom, hogy kitűnő volt a fogadtatás. Mivel kb. 300 darab fogyott belőle, azt mondom megbukott. Ha azonban azt veszem, hogy szinte semmilyen promóciója sem volt és egyszer sem léptünk fel, hogy népszerűsí­tsük, azt kell mondanom, hogy “viszonylag" sikeres. Ok., ez már í­gy túl van kalibrálva. Figyelj, én a sehonnan jöttem! Pénz és hátszél nélkül elismert és nagyszerű zenészekkel készí­thettem egy olyan albumot, amit ma is szí­vesen mutatok meg bárkinek, és több ember szakmai körökben rajongónak nevezi magát. Ha í­gy nézzük, márpedig í­gy kell néznem, akkor ez életem eddigi legsikeresebb lemeze, vagy, ahogy egy amerikai filmben fogalmaznának: az áttörés. Én imádtam csinálni, és ha újrakezdhetném, akkor is í­gy csinálnám. Behajtani tilos! HRM: Koncerteztetek az anyaggal? K.A.: Nem. Miután elkészült a lemez, a szponzor lelépett. Semmi különös, tipikus mai történet. A stúdió nem lett kifizetve. A kiadást nem finanszí­rozta senki, stb... A zenészek külön utakon folytatták, a zenekar feloszlott, de közelebb van a valósághoz az, hogy végül nem alakult meg, ahogy azt hagyományos értelemben vennénk. 2:1 a nem létezés javára. HRM: A kudarc ellenére terveztek újabb anyagot a formációval? K.A.: Egyenlőre nincsenek ilyen tervek. Szanaszét vagyunk. Aki menet közben is “tudta", hogy ebből nem lesz semmi, mert már többször is volt hasonló helyzetben, annak igaza lett, rakhatott egy pipát az “Az én megmondtam" füzetébe. Aki hitt, annak egy jó nagy pofon volt, a többiek, ha volt még más tábor, nem nyilatkoztak. A sajnálatból senki sem kér, csak a zenét hallgassák minél többen. Mindennel együtt én nyitott lennék egy folytatásra, de egyedül semmit nem lehet, még szólólemezt sem. HRM: Mivel foglalkozol mostanában? K.A.: Időközben több helyre hí­vtak időszakosan énekelni, például a Szabad Vérrel, a The Rock Band utózenekarával volt néhány koncertem, amí­g fel nem oszlott. Závodi Janóval azóta is jó kapcsolatot ápolok. A legújabb zenekar a Twister, amiben aktí­van részt veszek. A négytagú csapatban elsősorban Szávai Gergő gitáros nótáit játsszuk és igyekszünk minél többet szerepelni. Lassan összeérik a társaság, 2009-ben demót, majd lemezt akarunk készí­teni. Ez most egy új műfaj számomra, de nagyon szerethető és nagyon jó irányba csiszolódunk. Nagy a lelkesedés és mindannyian tudjuk, hogy a hobby az, amiért érdemes dolgozni. Szabad Vér HRM: És a jövő? Milyen zenei terveid vannak? K.A.: Nyí­lván nem tudok leállni és persze nem is akarok, miért tenném? Írogatom itthon a számaimat, ahogy időm engedi és szeretném ezeket egy csokorba összefoglalni a közeljövőben. Amellett, hogy a Twister az első, nagyon szeretném a meglévő egyéb anyagaimat egy kerettörténetbe foglalni és valahogy tető alá hozni egy koncepció album formájában, vagy máshogy, majd meglátjuk. Nehéz erről nyilatkozni, mert ha tudtam volna 2 éve, hogy ma mi lesz, akkor nyilván jó eséllyel jósolhatnék magamnak, de nem tudtam. Így most sem tudom. De zene lesz, az biztos. HRM: Végezetül...Olvasóink honnan tudhatnak meg többet az Alapí­tvány, Jelek a horizontról cí­mű albumáról? K.A.: Az Alapí­tvány zenekarral és a Jelek a horizontról lemezzel kapcsolatban további információk a www.alapitvany.com oldalon és a tinte.blogspot.com oldalon olvashatóak. A hivatalos oldalról három teljes nóta is letölthető. Alapí­tvány - Jelek a Horizontról (2006.) (A Hard Rock Magazin 2006. január 2-án megjelent í­rása.) Ez a mai az a fajta álmos, esős, január eleji nap, amelytől menekül minden jó érzésű ember és melyet jobb minél előbb elfelejteni. Ilyenkor az ember szí­ve talán még az átlagosnál is jobban vágyik egy kis örömre. A Szakáts Tibi barátom által - "í­rj róla, neked való muzsika" felkiáltással - kezembe nyomott CD fénysugarat hozott a szürkeségbe. Alapí­tvány. Ez áll a kissé semmitmondó, szürke borí­tón. A belső borí­tó, illetve a nagyon profi sajtóanyag már többet árul el a csapatról. A csapatot Alapi István az Edda gitárosa és a Mystery zenekar énekese, Kovács Attila hozta létre 2003-ban. Az apropót az a tény adta, hogy a két muzsikus rengeteget dolgozott együtt session zenészként és belefáradva mások igényeinek kielégí­tésébe, elhatározták, hogy készí­tenek egy kompromisszummentes anyagot, ahová felpakolják azokat az ötleteket, melyeket eddig nem tudtak megvalósí­tani. Ezen bátor elhatározás megvalósí­tásához érkezett három olyan zenész, kiknek nevét ha eddig nem ismertük, ezután garantáltan emlegetni fogjuk. A dobos, Alapi István ajánlására, a felvételek készí­tésekor mindössze 16 (!!!) éves Széll Tamás lett, a basszusgitárt Horváth Zsolt kezelte, a billentyűs hangszerek mögé pedig Földi Albert ült. Az alap csapathoz csatlakoztak olyan barátok, kiknek neve már önmagában garancia lehet a minőségi muzsika létrehozására. Tátrai Tibor gitárjával, a Besenyő Brass fúvós hangszereivel, Szolnoki Péter fuvolájával (!!!), Lantos Zoltán hegedűjével, Sipos Péter pedig énekhangjával járult hozzá az album elkészí­téséhez. A jókedvű stúdió munka után sajnos a magyar "rend" érvényesült. A betonbiztosnak hitt szponzor távozott és két teljes évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre megvásárolható legyen a magán kiadásban megjelent "Jelek a horizontról" cí­mű Alapí­tvány album, mely igazán fényes szí­nfoltja lett a magyar zenei palettának. A zenészek stí­lus megjelölésként a "dallamos rock zene, progresszí­v elemekkel" kifejezést használják, amely tökéletes meghatározása a korongon hallottaknak. A nyitó Megérkeztél finom gitár, és lágy, de karakteres ének bevezetője azonnal megadja az alaphangot. Gyönyörű a verze dallam, és a testes vokállal alátámasztott refrén, Alapi sí­rós gitár levezetésével azonnal jelentős hallójárat tágulást okoz. Az Igazi vágy folytatja ezt az utat. A remek énekdallam itt is már az első pillanatokban előbukkan, a refrént pedig már a második meghallgatáskor Attilával üvölti az ember. A gitárszólónál szinte feltéptem a bookletet. Igen, jól éreztem, hogy Tátrai Tibor összetéveszthetetlen játékát hallottam. Ez az első két dal a tökéletes albumkezdés. Szerencsére a "jó szelet" a továbbiakban sem fogják ki a fiúk a vitorlákból. Egymás után bukkannak fel a jobbnál jobb témák, az előre jelzett proggos elemek, kőkemény riffek, "musicales megoldások", mindez remek hangszerelésben. Minden dal kiváló, de két szerzeményt külön is kiemelnék. Az egyik Sipos Péter és Kovács Attila duettje, a Bohóc opera, melynek hallgatásakor szinte látjuk a manézst és benne a két piros orrút. Petit sokan csak az Irigy Hónaljmirigyből ismerik, de ebben a dalban megmutatja, hogy komolyabb darabokban ismegállja a helyét. A másik kedvencem a Bocs cí­mű, nem egészen három perces instrumentális nóta, melyet harminc percig is szí­vesen hallgatnék. Lantos Zoltán hegedűművész és Alapi István gitár-hegedű "párbaja" egészen elképesztő. Igazi prog. hatású mestermű! A zenészek játékán egyébként is érezni, hogy ott és akkor pusztán csak a muzsika szeretetéről volt szó. Kovács Attila kiválóbbnál kiválóbb énektémákat vonultat fel, képzett, sokat megélt hangján érezni a zene örömét, Alapi István gitárjátékáról, mint mindig most is csak felsőfokon lehet nyilatkozni. Ahol kell finom, ahol lehet "odateszi magát", de mindig csak annyit ad magából, amennyit a zene elbí­r. Földi Albert magabiztos, finom billentyűs játékát, Horváth Zsolt jazz alapokon nyugvó basszus játékát igazi élvezet hallgatni. Széll Tamás dobosról pedig most kb. három oldalnyi ódát tudnék zengeni. Hihetetlen, hogy ez a srác 16 évesen ilyen témákat, ilyen elképesztő magabiztossággal tudott feljátszani. A lemezen egyetlen gyenge pontot találtam csak. A dalok szövege időnként nem éri el a zenészek által felállí­tott magas szí­nvonalat (pl. Dobd ki a Tv-t). Ettől azonban ez az album még vastagon 10 pont! Alapí­tvány 2008-ban. (Néhány kiegészí­tés a két évvel ezelőtt í­rottakhoz.) A fenti lemez bemutató megjelenése óta eltelt két év. Az albumot körülbelül öt-hat hónapja hallgattam utoljára. Most amikor az í­rásra készülve ismét behelyeztem a lejátszóba, azonnal elégedett mosoly telepedett az arcomra. A hallottak ismét megerősí­tették bennem, hogy egy időtálló alkotásról van szó. Az Alapí­tvány muzsikája elérte nálam azt, melyet nagynevű (külföldi) zenekarok sem minden nap tudnak kiprovokálni belőlem. Azt, hogy bármikor, bármilyen helyzetben kerülök vele kapcsolatban, jól szórakozom. Képtelenség megunni! Akkoriban két kedvencet emeltem ki, most már felsorolhatnám az összes dalt. (Még azt is, amelynek a szövege nem tetszett! ) Ritkán hallható egység "Kovács-olja" össze a dalokat, melyek az igényes rockzenélés magyarországi csúcsát jelentik számomra! Kár, hogy a fent ecsetelt történet hatására a honlapon a lemezzel kapcsolatosan megjelent az "utolsó album" jelző is! Néhány nagyszerű muzsikus szí­vből jövő kezdeményezése volt az Alapí­tvány, mely még í­gy "fantomzenekarként" is jogosan követel helyet magának a magyar zene történetében. Aki szí­vesen megismerkedne a lemezzel, a zenekar még működő honlapján megteheti azt. Érdemes! A Névtizedelőben ez alkalommal egy nagyszerű, sikeres gitáros, és egy remek, a kezdeteknél elvérzett zenekar szerepelt. "A", mint Alapi István, "A", mint Alapí­tvány. Interjúk és album ismertetők: Brinyó Fotók: Szakáts Tibor, edda.hu, alapiistvan.hu, Kovács Attila