Évértékelés 2005 - Brinyó
írta admin | 2005.12.29.
2005 az egyik legfontosabb évem volt. Olyan, mint amilyen az élet egésze. Nagy örömökkel, és nagy bánatokkal tarkított. Elvesztettem egy embert, akit születésemtől szerethettem, és összekötöttem életem fonalát egy lánnyal, aki a legfontosabb nekem. Sokat dolgoztam, hajtottam, idegeskedtem és örültem. Csak úgy, mint oly sok éve, mindezek közben ott voltak velem a barátaim és ott volt a ZENE, mely nélkül nem élhetek. Az év elején Szakáts Tibi barátom hívó szavára csatlakoztam a Hard Rock Magazin lelkes csapatához, ahol nagy szeretettel fogadtak, és bátorítón vezetgettek az első napokban. Ha a kezdeti időkre gondolok, eszembe jut a megbeszélés Hell szobájában egy csipsz, és némi víz mellett, a folyamatos telefonos értekezések Tibivel az aktuális történésekről, az első nagy szerkesztőségi buli, ahol szólt a zene, folyt a sör és jól fogyott a csirkepaprikás. Boldogsággal tölt el, mikor az oldal látogatottsági adatait nézve a sok-sok "munka" gyümölcsét láthatom. Amikor visszagondolok az elmúlt 12 hónapra, a zenével kapcsolatban legtöbbször a koncert élmények jutnak eszembe, ahol a szűk Hard Rock stáb mellett mindig ott voltak a "kültagok", a lelkes fanatikusok és szurkolóink, Laci és Mészi a két "hardrokker." A Cornerstone bulival indult a koncert dömping, mely 2005 méltó nyitányának bizonyult. Ezt követte a Fates Warning, melyen olyan szerencse ért, hogy közös fotót készíthettem a roppant szimpatikus Nick D'Virgilio -val, a Spock's Beard és azon az estén a Fates Warning dobosával. A Glenn Hughes - Lizards bulit a Rainbow egykori dobosával, Bobby Rondinellivel történt találkozó teszi felejthetetlenné. Csodálatos estét tölthettem a Paul Rodgers über-énekessel felálló Queen társaságában, és levett a lábamról a Pain Of Salvation XXI. századi progresszív varázslata. Azután a nyár elején eljött a várva várt dátum. Június 14. A nagy kedvenc, a Dream Theater koncertje, melyet egy nyolc részes életmű sorozat megírásával ünnepeltem meg, mely munka minden percét végtelenül élveztem. Még alig volt időm a káprázatos "álomestéből" felocsúdni, amikor a gitár és "ego virtuóz" Yngwie Malmsteen buliján bólogattam nagyokat barátaimmal, kikkel ekkor már úti lázban égtünk, ugyanis életünk eddigi legnagyobb zenei kalandjára készültünk, a balingeni Bang Your Head fesztiválra. Az a négy nap sok-sok álom megvalósulása volt. Minden pillanat csoda volt, de egy előadást, az év és talán eddigi életem legjobb koncertjét soha nem fogom elfelejteni. Ott állt előttem Ronnie James Dio, a mágus, aki mikor belekezdett a Heaven and Hell című himnuszba, elsírtam magam. A következő sokkszerű élményt a Sziget Fesztiválon fellépő Accept adta, akik megmutatták, hogy 2005-ben hogyan is kell nyomni azt a bizonyos "germán metált". Ősszel tovább folyt a katartikus élmények begyűjtése. Előbb a legextravagánsabb gitáros, Steve Vai már-már felfoghatatlan zenei kavalkádján szédültem el, majd fanatizmusomnak áldozva Bécsbe is elzarándokoltam a Dream Theater kedvéért. Kedvenc ötös fogatom szokás szerint elvarázsolt. Őket egy dobos legenda, Phil Collins látogatása követte, aki elképesztő profizmussal megkomponált show műsorával vett le a lábamról. A Toto gitárosa Steve Lukather, El Groupo nevű bandájával mutatta meg, hogy milyen az, amikor egy sztár muzsikus nem pénzért, hanem a zene öröméért játszik. Tony Martin koncertjét nagyon vártam, de nagyot is csalódtam. "Előzenekara", a svájci Gotthard azonban az év egyik legjobb buliját vezette elő. Novemberben ért egy hatalmas meglepetés is. Tibi barátom elcsábított az addig számomra teljesen ismeretlen, 33 (!!!) éve muzsikáló, és búcsú turnéján Magyarországon is fellépő keresztény banda, a Petra koncertjére, akik óriási bulival ajándékoztak meg. Az év, számomra utolsó koncertje, méltó zárása volt ennek az elképesztően színes zene kavalkádnak, amit 2005 adott. Paul Di'Anno a "vasszűz" szülötte és "gyermekei", hangulatos, élvezetes bulival ajándékoztak meg minket. Véget ért az év. Mindannyian egy jobbra, szebbre, vágyunk, mint mindig. Mit is kívánhatok magunknak. Váljanak valóra a vágyaink! Boldog új évet minden kedves olvasónak! 2005 kedvenc albumai: 1. Dream Theater - Octavarium 2. Neil Morse - "?" 3. James LaBrie - Elements of Persuasion 4. Rush - R30 (DVD+CD) 5. Deep Purple - Rapture Of The Deep 6. Journey - Generations 7. Tomas Bodin - I Am 8. John Petrucci - Suspended Animation 9. Spock's Beard- Gluttons Of Punishment Live 10. Kelly Keeing - Giving Sight To The Eye
Legutóbbi hozzászólások