Évértékelés 2005 - Brinyó

írta admin | 2005.12.29.

2005 az egyik legfontosabb évem volt. Olyan, mint amilyen az élet egésze. Nagy örömökkel, és nagy bánatokkal tarkí­tott. Elvesztettem egy embert, akit születésemtől szerethettem, és összekötöttem életem fonalát egy lánnyal, aki a legfontosabb nekem. Sokat dolgoztam, hajtottam, idegeskedtem és örültem. Csak úgy, mint oly sok éve, mindezek közben ott voltak velem a barátaim és ott volt a ZENE, mely nélkül nem élhetek. Az év elején Szakáts Tibi barátom hí­vó szavára csatlakoztam a Hard Rock Magazin lelkes csapatához, ahol nagy szeretettel fogadtak, és bátorí­tón vezetgettek az első napokban. Ha a kezdeti időkre gondolok, eszembe jut a megbeszélés Hell szobájában egy csipsz, és némi ví­z mellett, a folyamatos telefonos értekezések Tibivel az aktuális történésekről, az első nagy szerkesztőségi buli, ahol szólt a zene, folyt a sör és jól fogyott a csirkepaprikás. Boldogsággal tölt el, mikor az oldal látogatottsági adatait nézve a sok-sok "munka" gyümölcsét láthatom. Amikor visszagondolok az elmúlt 12 hónapra, a zenével kapcsolatban legtöbbször a koncert élmények jutnak eszembe, ahol a szűk Hard Rock stáb mellett mindig ott voltak a "kültagok", a lelkes fanatikusok és szurkolóink, Laci és Mészi a két "hardrokker." A Cornerstone bulival indult a koncert dömping, mely 2005 méltó nyitányának bizonyult. Ezt követte a Fates Warning, melyen olyan szerencse ért, hogy közös fotót készí­thettem a roppant szimpatikus Nick D'Virgilio -val, a Spock's Beard és azon az estén a Fates Warning dobosával. A Glenn Hughes - Lizards bulit a Rainbow egykori dobosával, Bobby Rondinellivel történt találkozó teszi felejthetetlenné. Csodálatos estét tölthettem a Paul Rodgers über-énekessel felálló Queen társaságában, és levett a lábamról a Pain Of Salvation XXI. századi progresszí­v varázslata. Azután a nyár elején eljött a várva várt dátum. Június 14. A nagy kedvenc, a Dream Theater koncertje, melyet egy nyolc részes életmű sorozat megí­rásával ünnepeltem meg, mely munka minden percét végtelenül élveztem. Még alig volt időm a káprázatos "álomestéből" felocsúdni, amikor a gitár és "ego virtuóz" Yngwie Malmsteen buliján bólogattam nagyokat barátaimmal, kikkel ekkor már úti lázban égtünk, ugyanis életünk eddigi legnagyobb zenei kalandjára készültünk, a balingeni Bang Your Head fesztiválra. Az a négy nap sok-sok álom megvalósulása volt. Minden pillanat csoda volt, de egy előadást, az év és talán eddigi életem legjobb koncertjét soha nem fogom elfelejteni. Ott állt előttem Ronnie James Dio, a mágus, aki mikor belekezdett a Heaven and Hell cí­mű himnuszba, elsí­rtam magam. A következő sokkszerű élményt a Sziget Fesztiválon fellépő Accept adta, akik megmutatták, hogy 2005-ben hogyan is kell nyomni azt a bizonyos "germán metált". Ősszel tovább folyt a katartikus élmények begyűjtése. Előbb a legextravagánsabb gitáros, Steve Vai már-már felfoghatatlan zenei kavalkádján szédültem el, majd fanatizmusomnak áldozva Bécsbe is elzarándokoltam a Dream Theater kedvéért. Kedvenc ötös fogatom szokás szerint elvarázsolt. Őket egy dobos legenda, Phil Collins látogatása követte, aki elképesztő profizmussal megkomponált show műsorával vett le a lábamról. A Toto gitárosa Steve Lukather, El Groupo nevű bandájával mutatta meg, hogy milyen az, amikor egy sztár muzsikus nem pénzért, hanem a zene öröméért játszik. Tony Martin koncertjét nagyon vártam, de nagyot is csalódtam. "Előzenekara", a svájci Gotthard azonban az év egyik legjobb buliját vezette elő. Novemberben ért egy hatalmas meglepetés is. Tibi barátom elcsábí­tott az addig számomra teljesen ismeretlen, 33 (!!!) éve muzsikáló, és búcsú turnéján Magyarországon is fellépő keresztény banda, a Petra koncertjére, akik óriási bulival ajándékoztak meg. Az év, számomra utolsó koncertje, méltó zárása volt ennek az elképesztően szí­nes zene kavalkádnak, amit 2005 adott. Paul Di'Anno a "vasszűz" szülötte és "gyermekei", hangulatos, élvezetes bulival ajándékoztak meg minket. Véget ért az év. Mindannyian egy jobbra, szebbre, vágyunk, mint mindig. Mit is kí­vánhatok magunknak. Váljanak valóra a vágyaink! Boldog új évet minden kedves olvasónak! 2005 kedvenc albumai: 1. Dream Theater - Octavarium 2. Neil Morse - "?" 3. James LaBrie - Elements of Persuasion 4. Rush - R30 (DVD+CD) 5. Deep Purple - Rapture Of The Deep 6. Journey - Generations 7. Tomas Bodin - I Am 8. John Petrucci - Suspended Animation 9. Spock's Beard- Gluttons Of Punishment Live 10. Kelly Keeing - Giving Sight To The Eye

Legutóbbi hozzászólások