"Béke és szeretet legyen veletek": Lenny Kravitz, 2008. 07.22., Papp László Budapest Sportaréna

Nem tudom kifejteni, miért szeretem Lenny Kravitz zenéjét. Ez a mondat az ötödik stúdiólemezének kiadása környékén fogalmazódott meg bennem, amikor is egy barátom ráeszmélt, hogy mit hallgatok ("mi ez a nyönnyögés" - kérdezte miközben az általam kölcsönkért durva metál albumokat szorongatta). Nem tudom ezt értelmes mondatokba önteni, megindokolni, és már nem is akarom, mert a koncerten maga Lenny adott erre választ... ...Amikor zenéjét hallgatom nyugalom, öröm, boldogsághormonok telí­tik a testet és a lelket. Ezt eddig is tudtam. Ilyen egyéniség kevés van a zenei piacon. Ezt is tudtam. Benne megvan az a megfoghatatlan, amitől valaki kitűnik, előtérbe kerül és ott is marad. És a lényeg, ami Lenny ars poeticája: Szeretet, béke, szerelem. Ezek a gondolatok vezérlik saját bevallása szerint, és ezt sugározza zenéje, és szövegvilága is. Talán a tudatalattim ezért választotta ki Lenny zenéjét is folyamatos hallgatásra, relaxációra. Szeretem albumai hangzásvilágát. A rock - funky - soul kavalkádot, az iszonyatos erős mély tónusokat, megspékelve akusztikus gitárral, fúvósokkal és egy halom elektronikus hangzással. A tempós szerzemények ütnek, a lassú dalok megállí­tják az élet rohanását a hallgató környezetében. Kí­váncsian vártam az élő előadást. Milyen irányba tolódik majd el a hangzás, mennyire tudják zenésztársaikkal a stúdiólemezekről az agyakban rögzí­tett hangsávokat felül, vagy alulmúlni? A hangzásvilág egy árnyalatnyival a gitárok javára tolódott el. Igen, számomra ez még élvezetesebbé tette az estét, hiszen ettől még dinamikusabbak lettek a szerzemények. Múlt héten engem is sokkolt Kolonics György halála, akit több mint 10 éve ismerek. Értetlen vagyok, nem tudom, ez hogyan történhet meg? Ha van felsőbb hatalom, az hogyan engedheti, hogy ilyen megtörténjen. És a szokásos kérdés... Mi az élet értelme ezek után?... Szóval megváltóként vártam Lenny koncertjét. Bí­ztam benne, hogy néhány órára elfeledteti velem a külvilágot, csak egy dologra enged koncentrálni, a zenéjére. Így is történt. Kilenc körül tessékeltek a fotós árokba. Majd fél óra feszült várakozás következett, melyet végre megtört, a Love Revolution turné és lemez cí­madó dal kezdő akkordja, és elindult a buli. Nem is akárhogyan, hiszen Lenny a küzdőtér közepén, a keverőnél kezdett énekelni a közönség nem kis meglepetésére. Mi az "árokban" kicsit gyorsabban kaptuk az információt, melynek következményeképpen a fotósok a kordonra pattantak, és próbálták bemérni a keverőt. Ez a mozzanat az első sorokban nem kis meglepetést okozott... Voltak akik 3 órája csüngtek a korláton. Örömük nem volt felhőtlen, amikor tőlünk megtudták, hogy miért is tornázunk a kordonon. Frenetikus kezdés, bivaly erős hangzás. Azonnal felpezsdült a várakozók vére. Így kell fogadni az erre méltó zenészeket! A fúvósok a mosolygástól alig tudták megfújni a hangszereiket. Aki elöl állt, tudja milyen érzés, amikor odalép a mikrofonhoz Ő. Belecsap a húrokba és a közönségtől kapott energiát egy személyben sugározza vissza a zenéjét szeretők felé. Egyszerre dermesztő és őrjí­tő. Visszakeveredve a közönség soraiba a keverő környékén kötöttem ki. A hangfalak előtti fényképezéstől kissé hallássérülten próbáltam hegyezni a füleimet, és átadni magam a zenei élvezetnek. Élmény volt nézni a fény technikust, aki a nem ritkán előforduló unalmas arckifejezés helyett, a dalszövegeket mormolta a koncert ideje alatt, és teljesen együtt élt a műsorral. Keze meg nem állt a potméterek között. A keverőnél állva is meg kellett állapí­tanom, hogy igen hangosra sikerül az előadás. Időnként Lenny énekhangja a dobhártyám kiszakí­tásával próbálkozott, de ezzel együtt brutálisan jól szólt a zenekar. Mind a nyolc hangszer-mester tökéletesen harmóniában volt, nem nyomták el egymást a hangszerek. (Itt kérem azokat a szemfüles olvasókat, akik fel tudták jegyezni a zenekari tagok pontos nevét, hogy tegyék meg, hogy eljuttatják hozzánk ezt a névsort. Lenny mindenkit bemutatott, de nem sikerült lejegyzetelnem a pontos neveket... Ezúton is bocsánatért esedezem a zenészek felé!) Kaptunk pár kellemes gitárszólót, dobszólót (különböző dobverőkkel és kézzel), valamint rendre elkápráztattak bennünket a fúvósok is. Lenny nem csak gitártudását, hanem zongorával kötött közelebbi barátságát is megmutatta egy üvegtetős zongora segí­tségével. A legalább nyolcezres embertömeg egyként mozdult meg a Fly Away dal kezdő akkordjára. A kezdő pengetés húrhullámai egészen a keverőig tartottak az embermassza mozgásával egybeforrva. Egy rövid monológ következett. Lenny a béke és a szeretet törvényére hí­vta fel a figyelmünket. E nélkül nem képzelhető el az emberiség. Ezek az emberi lét alapjai. Felkérte az ülő közönséget, hogy aki egyetért ezzel, álljon fel. Sajnos a közönség számára kicsit bonyolultnak bizonyultak ezek a mondatok ,mert alig páran álltak fel mindkét oldalon, de kisebb egyszerűsí­tés után, felpattant mindenki, és egy kézként integetett Lenny felé, aki nem sokkal ezután, egyszerűen kisétált a közönségbe... Így akik elöl álltak, meg is érinthették , fel is emelhették Lennyt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire közvetlen... Mégis megérte a három óra várakozás az első sorokban. Nem láttam sajnos pontosan minden mozzanatot, de a közönség mindkét szélén feltűnt, ha jól láttam még az ülőket is megtisztelte (ekkora persze már ott is mindenki állva tapsolt). Rövid szünet után tértek vissza, hogy Lenny csendre intsen mindenkit azért, hogy ismét egy fontos dolgot osszon meg velünk: "egy, két, há" és már meg is kezdődött a záró ugrálás az Are You Gonna Go My Way -re. Több mint két órás buli egy lélekben derűs keddi éjszakán. Köszönet ezért a nyolc zenésznek! Remélem a szí­npadon mindenki szí­vébe zárta Magyarországot, Budapestet. Remélem az itt forgatott klip hatalmas siker lesz, és nem felejtik el, az itt töltött három napot, amely talán azt eredményezi, hogy hamarosan viszontlátjuk Lenny Kravitz -et és zenész társait! Ja és mielőtt elfelejteném! A bemelegí­tés: Anna & The Barbies! Aggódva figyeltem a szí­npad előtt a beállásuk utolsó mozzanatait egy, a számomra eddig ismeretlen együttes részéről, de amikor a vegyvédelmi ruhás táncosok bejöttek a szí­npadra, és feltűnt Jamie Winchester is, már tudtam, hogy a következő fél óra nem tömény szenvedés lesz. Kitett magáért a zenekar. Megilletődöttségnek nyomát sem láttam a szí­npadon. Profi előadás. Igen előadás, kihasználva a hatalmas szí­npad adta lehetőségeket, táncosok, állati jelmezek, remek hangulat és egy érdekes rappel fűszerezett zene. Meg fogom hallgatni a lemezüket. Remélem, sokaknak felkeltették az érdeklődését a közönségből, és ha nem is döntögetnek majd lemezeladási csúcsokat a koncertet követő héten, szerintem páran megjegyezték a nevüket a szép számú közönségből. Szöveg és Fotók:TT Hála és köszönet a Live Nation -nek a hibátlan rendezésért és a részvételi lehetőségért! Lenny Kravitz dalai: 1, Love Revolution 2, Bring It on 3, Always on the Run 4, Dig In 5, Fields of Joy 6, It Ain't Over 7, Dancing Till Dawn 8, Be 9, Stillness of Heart 10, I'll Be Waiting 11, Where Are We Runnin 12, American Woman 13, Fly Away 14, Let Love Rule 15, Are You Gonna Go My Way