2005.09.22 Koncert: Steve Vai

Ha nem is végleg, de egy estére mindenképpen a Petőfi Csarnok szí­npadára költözött a Zeneakadémia, vagy legalább is a pengetős, ütős, és a billentyűs szaka. A kurzust a következő tanárok tartották:
Steve Vai - gitár
Billy Sheehan - basszusgitár
Tony MacAlpine - gitár, billentyűs hangszerek
Jeremy Colson - dobok, ütős hangszerek
Dave Weiner - gitár
Már az első három oktató is doktorálhatna a hangszeréből, és akkor még nem is beszéltünk a többiekről. No de mi is történt ezen a csodálatos estén a ligetben
Mielőtt az "órákon" részt vehettünk volna, jött egy kis bemelegí­tés Eric Sardinas és csapata személyében. Bődületes hangerővel robbantak a szí­npadra a zenészek és egy dögös blues-al kezdtek, majd jött egy megfejthetetlen dal, és ismét egy blues, majd egy végtelenül unalmas koncert. Némi identitás zavarban szenved Eric barátunk, mert úgy látom eddig nem sikerült eldöntenie, hogy Ő valójában blues vagy rock gitáros. Az alapok alapvetően Steve Ray Vaughan munkáságát idéző riffek voltak, de a szólók már korántsem. Többször eljátszotta azt a poént, hogy kikapcsolta a gitárját és tovább szólózott némán. Neki nagyon tetszett ez a vicc, de a közönségnek, főleg a hátul állóknak már nem annyira. A másik, ami furcsa volt, hogy egy hangszerrel érkezett, í­gy nem volt lehetősége a technikusoknak, hogy behangolják a gitárját, ezt Ő maga tette meg két szám között. Mit mondjak ez már sok volt, irány a büfé.
Az előtérben a rengeteg ember között bizony nagyon sok zenészt lehetett felfedezni. Vai mester vonzza a szakmát mindenhol a világon.
A szünetben a kihasználva a lehetőséget, kerestünk egy olyan helyet ahonnan gitárosnak készülő Szabolcs fiam is mindent láthatott. Az egy helyben eltöltött több mint 40 perc bizony soknak bizonyult a várakozásnál. Nem tudom ki, hogy van vele, de én az étteremben sem szeretem, ha a főételt a leves után ennyivel hozzák.
Fél tí­z körül egyszer csak kialudtak a fények és elkezdődött a csoda. Igen csoda, mert én csodálatos dolognak tartom azt, hogy emberek ennyire tehetségesek lehetnek. Vai amellett, hogy fantasztikus gitáros, ráadásul nagy rocksztár. Ahogy megjelenik, mindjárt "megveszi" a zsűrit egy pillanat alatt. Nagyon nehéz lesz erről a koncertről í­rni, mert egyrészt nehéz elmesélni, ami ott történt, másrészt nem is lehet ennyire röviden, úgy hogy bocsássa meg nekem a világ, de igencsak felületes leszek. A kezdésnél sajnos nem szólt igazán jól a cucc, de idővel ez is rendbe jött. Nagy lendülettel kezdtek bele az igencsak hosszú műsorba. Brinyó barátom, amikor visszaért a fotózásból, akkor mondta, hogy három A4-es lapon van kiragasztva a program. Na itt tudtam, hogy ma már nem megyünk haza. Az első konferálásnál Steve emlékeztettet minket arra, hogy nem is olyan régen (2004. 07. 11.) már járt itt a G3 formációval és azt is elmondta, hogy akkor is nagyon jól érezte magát ebben a gyönyörű városban. Ennek nagyon örültünk, de főleg annak, hogy már rögtön az elején indult a gitárzsonglőrködés. Szoktak, megjeleni különböző médiákban olyan játékok, hogy állí­tsa össze kedvenc foci csapatát, vagy az álom csapatot. Azt gondolom Steve Vainak ez sikerült. Olyan zenészeket láttunk a szí­npadon együtt, akik önmagukban is egyenként világsztárok, vagy azok lesznek. A program második A4-es lapja az akusztikus rész volt, de ezt még megelőzte Tony MacAlpine billentyű és zongora szólója. Igen, az! Ezen a hangszeren is mester. Majd leültek a gitárosok egy székre és indult a zeneorgia. Jeremy Colson a szí­npad szélére készí­tett állványzat mögött foglalta el a helyét, amin mindenféle "zajszerszám" helyezkedett el, és persze mindet meg is szólaltatta, ráadásul itt kezdte el a dobszólóját is. Ja persze azt még nem mondtam, hogy természetesen mindenki szólózott ezen az estén.
Kb. két óra zene után vonultak le a zenészek az öltözőbe, de természetesen a közönség ezt nem hagyta annyiban. Hamar visszatértek és velük együtt Eric Sardinas is egy kis örömzenélésre. Na ebből nagy örömzenélés lett a vége. Iszonyatos uniszólók, majd hangszer cserék. Billy Sheehan és Tony MacAlpine úgy döntöttek, hogy hangszert váltanak, és amikor a szólóra került a sor bizony Billynek kellett bizonyí­tani a szólógitáron. Mondanom sem kell nem okozott neki gondot.
Látszott a csapaton, hogy nagyon élvezik a bulit, de egyszer minden véget ér, mint ahogy ez az este is. Steve í­géretet tett arra, hogy biztosan visszatér, mert nagyon jól érezte magát. Azt gondolom minden jelenlévő nevében mondhatom, hogy mi is nagyon jól éreztük magunkat. Várjuk a folytatás!
Köszönet a Showtime Budapestnek és Fodor Péternek!