Ingatag talaj: Gogol Bordello 2007.11.23. Budapest, A38

Már jó előre, minden kedves olvasótól, akit "felháborí­t", hogy a HRM oldalain egy, a szeretett muzsikától messzemenőkig távolálló csapat koncertjének beszámolóját látja, elnézését kérek, de mivel a zenei stí­lusokra fogékony emberkének tartom magam, nem tudok szó nélkül elmenni e manapság igen csak népszerű csapat mellett! Igazolandó érdeklődésem (de lehet, hogy csak kivárásom bizonyí­tékául), miután ma délelőtt volt szerencsém a Magyar Rádió 6-os stúdiójában, kisleányom társaságában egy nagyszerű (főként gyermekeknek szóló) klasszikus zenei előadást élvezni, rájöttem, hogy nincs ezzel különösebb baj, nekiveselkedem és leí­rom a pár napja ért élményt, és az azzal kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat. Elöljáróban annyit, hogy most volt először alkalmam látni a produkciót, de az érintettek, akik részesei voltak a két "szigeti" bulinak, már felkészí­tettek, hogy nagy dzsembori lesz! Egyéb elfoglaltságom miatt csak a főműsorra érkeztem meg az A38-ra (bocsánat, hogy nem tudom bemutatni az előzményeket), már az első pillanatban feltűnt, hogy igen széles skálán mozog a publikum életkora. Izgalmas volt látni az Iron Maiden pólós, nagyjából 10 év körüli kisfiút, az "idősebb" házaspárt (ketten biztosan több évet éltek a 100-nál), a kamasz leányzót, akit édesanyja kí­sért el. Persze többségében a tizen-huszonévesek képviseltették magukat, jó páran (kimutatva érdeklődésüket) különleges, extrém ruházatban, frizurával. No igen, a divat...! És eljött a pillanat, Eugene Hütz , a csapat frontembere, hatalmas üdvrivalgás közepette vonult a szí­npad közepére. Társai, a szintén "érdekes fazonok" - főként Sergey Ryabtsev hegedűs és Slayer pólója vonzotta magára a figyelmem - kategóriába tartozó zenekar követte őt, hogy minden gondolkodás nélkül belecsapjanak a hangulatkeltésbe. Mindig is szerettem a népzenét, főként az autentikus, mí­ves muzsikát, ezért aztán örömmel fogadtam a bandát, gondolván, valami "áthallás" biztosan eljut hozzám is. Be kell, hogy valljam, ezzel kapcsolatban azért voltak fenntartásaim. Persze megjelent a balkáni cigányzene (épp pár hete kaptam egy fantasztikus válogatást barátaimtól), tagadhatatlan az í­zes örökség, és a súlyosabb témák is megjelentek, de a "gypsy punks" titulust egyáltalán nem tartom - legalább is zeneileg - helyénvalónak. Lehet, hogy velem van a baj, számomra a népzene rock-, illetve popzenei megnyilvánulása sokkal karizmatikusabb igényt vet fel (nem feltétlenül a külsőségekben), a punk meg punk, talán csak a korlátok feszegetése, a határtalan "őrjöngés" mutatott némi hasonlóságot. Szóval, személyes megállapí­tásom szerint, inkább egy jól eltalált, szí­nes, humoros, zajos (amolyan duhaj), ám néhol hakni jellegű produkció jött le a deszkákról, vitathatatlanul csipegetve a cigányzene alapjaiból, bár többször is a flamenco hatását éreztetve. Na ennyit a "kötözködésről"! Ellenben azt is meg kell jegyeznem, hogy az előadás minősége, hihetetlen energiája elvarázsolt. Ilyen fantasztikus dinamikát már rég nem láttam-hallottam. Nem véletlen, hogy szinte az első perctől kezdve ingott a "talaj" az ember lába alatt. A publikum igen hálás volt, ugrálva, táncolva, szinte önkí­vületi állapotban élvezte a dalokat. Épp ebből fakadóan- pontosabban egy-két (most nem illetném jelzővel, milyen szinten szórakozó) illető miatt - "kényszerültem" nagyjából a műsor felénél a hátsó fertályt megcélozni. Ám egyáltalán nem jártam rosszul. Az előtérben "kissé" hangosnak, inkább összemosottnak hallott muzsika, a ruhatár környékén homogénebb, élvezhetőbb "összképet" mutatott, í­gy aztán végre hódolhattam a zeneiség iránti vágyamnak is. Nagyszerű egyéni megmutatkozások (a két hölgy, aki a kórust, a tánckart és mindenféle "zavartkeltő" eszközök megszólaltatását képviselték, külön emlí­tést érdemel), kiváló hangszeres teljesí­tmény és elképesztő szí­npadi mozgás, ezt élvezhette a közönség. Levi barátommal ki is fejtettük, hogy egyetlen felesleges kilót sem véltünk felfedezni egyik tagon sem! :o) Stí­lus ide vagy oda, a Gogol Bordello olyan emelkedett hangulatot varázsolt péntek este, melyet kevés csapat képes megtenni. Csendben jegyzem meg, nem túl régi, A38 látogatói pályafutásom során, ennyi embert még nem láttam a hajótestben. Az "őrület" végeztével, a GB hálásan meg is köszönte a fogadtatást! A "Reszket a hold a tó vizén..." nagybecsű sláger sora után szabadon, a "remeg a hajó a Duna vizén" jutott eszembe..., no meg "az úri közönség táncol..."! S hogy meddig tart majd a Gogol Bordello sikere? Nem csak a hajó volt pénteken ilyen, de a zenekar jövője is, ha csak divathullámról van szó! "Ingatag talaj"! Mindenki értse úgy, ahogy szeretné...! Pearl69 Fotók: Levi (CSLP) Sokak hálásak a Livesound-nak, mi is köszönjük a lehetőséget!