DVD kritika: Queensryche: The Art Of Live
írta admin | 2005.10.21.
Egy régi nagy szerelmem legújabb alkotásáról szeretnék remélhetőleg nem túl elfogult beszámolót adni. Ahányszor a Queensryche-ról van szó, legyen az bármilyen témában, mindig egy kép ugrik be nekem, amikor egy nyári délutánon valahol egy panel lakásban egy agyon másolt videokazettán megláttam először egy klipet. Valami olyan elemi erővel hatot rám az a fiatal csapat, amelyiknek még a nevét sem tudtuk rendesen kiejteni, hogy szerelem lett az első látásra. És ez a szerelem csak erősödött az Operation Mindcrime majd az Empire lemezekkel és a legnagyobbak közé emelte őket nálam a Promise Land-el. Tudom a kilencvenes évek kísérletezései vagy útkeresései nem mindenki számára voltak meggyőzőek, bevallom számomra sem mindig, de QR akkor is QR maradt. Aztán eljött a tavalyi év és egy nagy álom valósult meg a Dream Theater tagok, és sajnos csak az amerikai közönség számára, amikor a két csapat közös turnéra indult. Nem is értem, hogy Európába miért nem hozták át ezt a programot. Biztos nem lett volna rá érdeklődő… Ennek a turnénak lett az eredménye ez a dvd ill. egy cd.
A cél a Tribe című új album népszerűsítése volt, ami túl jól is sikerült azt hiszem, mivel nem kevesebb, mint hat nótát játszanak erről az albumról. Nem tudom, hogy ez a helyszínen is történt-e, de ha igen, elég merész vállalkozás, viszont ahogy ismerjük őket a végletek nem állnak messze tőlük. Hozzáteszem egyáltalán nem bánom, mert nekem az utóbbi tíz év legjobb QR albuma a Tribe. Nagyon jó dalok vannak rajta, igazi Ryche feeling és a koncerten láthatóan a közönség is díjazza az előadást. Van viszont egy dal az igencsak sokat vitatott Hear In The Now Frontier albumról is, ami tudjuk, hogy DeGarmo hanyatlásának korából származik. Aztán a hatodik után jön egy kis pihenés a már említett albumokról három dal érkezik unplugged előadásban. Itt veszi le Geoff először a fejéről a sapkáját. Nem kellett volna. Gondolom csak valami fogadásból vágathatta kopaszra a fejét, de hogy enyhén fejezem ki magam, nem áll jól neki. Érkezik a fantasztikus Della Brown az Empire-ről, micsoda dal, majd kettő az elmaradhatatlan Operation-ról (Istenem milyen szerencsések vagyunk, hogy nyáron teljes egészében hallhattuk ezt az albumot élőben!). A záró tétel ismét egy örökzöld a Best I Can. Fantasztikus amit élőben zenélnek ezek a fiúk és itt álljunk meg egy gondolat erejéig megint csak. Nekem, sem ezen a felvételen sem a Summer Rocks Feszten nem hiányzott túlságosan Criss DeGarmo. Bár kicsit fura figura Mike Stone, de valami fantasztikus zenész az biztos. Remekül gitározik, ide értve a szólókat is és királyul vokálozik is. Hogy a zenei katarzis teljes legyen a végére érkezik a meglepetés. Ahogy már említettem egy nagy álom vált valóra ezzel a turnéval és ezt kihasználva természetesen a két zenekar is jam-el egyet együtt. Egy Pink Floyd és egy Who számot adnak elő. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy milyen színvonalon.
A dvd egy érdekes anyag. Geoff elmondása szerint már nagyon régen készültek arra, hogy egy saját készítésű képanyag a piacra kerüljön. A saját készítés alatt azt kell érteni, hogy teljesen az ő elképzelésük szerint történjen minden, sőt az utómunkákat is ők készítik. Ez lett az Art, amit azt hiszem ugyan annyian fognak szeretni, mint ahányan nem. A képanyag végig egy úgynevezett leöregbített technikán futott végig, aminek eredménye képen a színe sárga lett és tele van filmkopási csíkokkal. Meg lehet szokni, de az biztos, hogy nem egy szokványos anyag. A hang tökéletes, sztereo és 5.1-es hangzásban is élvezhető. A nem túl sok extrában láthatunk Geoff-al néhány vicces interjút és a zenekarhoz tartozó valaki, home felvételeit egy promóciós fellépésről valamint két rádióadásról, na itt lehet igazán látni micsoda muzsikusok ezek a fazonok.
Csak azért nem adok tíz pontot, hogy megnyugodjanak a kedélyek a sárga kép miatt. (9/10)
Tribe Sing Of The Times Open Losing Myself Desert Dance The Great Divide Rhythm Of Hope My Global Mind Roads To Madness Della Brown Breaking The Silence The Needle Lies Best I Can Comfortably Numb (Pink Flyod Cover) Won’t Get Fooled Again
Geoff Tate-vocals Michael Wilton-guitar Mike Stone-guitar Eddie Jackson-bass Scott Rockenfield-drums
Szakáts Tibor
Legutóbbi hozzászólások