Kiss Forever Band - Road Captain

Bolondok napja A Bolondok Napjára az idő is teljesen megbolondult, í­gy egy késő őszi hangulatban, viszont nagy kí­váncsisággal indultunk el kedvenceinket megtekinteni. Igen kedvenceim már csak azért is, mert a Kiss nekem gyerekkori szerelem, és ez a koromat tekintve azt hiszem már í­gy is marad. Nem mondom, hogy könnyen megtaláltuk a fent nevezett helyett, viszont azt igen, hogy nehezen. Aztán kiderült, hogy a Road Captain nevű hely egy régi borospince, amivel nem is lenne baj, csak azt gondolom ilyen volumenű zenekarnak, ezek a körülmények nem ideálisak, és akkor még finoman fogalmaztam. Viszont mind ezektől eltekintve az itt összegyűlt vendégsereg egy nagyon patent kis bulit láthatott. Nem is volt olyan kicsi, mert közel két órát játszottak a fiúk, igaz néha megspékelve egy kis anekdotázással. Van is miről mesélniük, hiszen lassan körbejárják egész Európát. De lássuk mi történt a szí­npadon ezen kí­vül. Show a javából, és ezt minden elfogultság nélkül mondhatom. Természetesen beöltözve és kisminkelve érkeztek a dobogóra, és bele is csaptak a Deuce-be. Elképesztő jól játsszák a dalokat, és nagyon ki van találva a szí­npadi koreográfia, ami természetesen egy tágasabb helyen még nagyobb szerepet kap. Lehet a következő kijelentésemmel vitatkozni, de a Kiss szerintem a világ legnagyobb rock n' roll zenekara, és minden szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy nekünk van a világ legjobb Kiss tribute bandája, és ezt még itt a borospincében is be tudták bizonyí­tani. A körülményekhez képest elég szép számú ám annál megszeppentebb közönséget, nagyon hamar bepörgették. Köszönhető ez főleg Pokynak aki, pillanatok alatt megtalálja a szót a néppel, és folyamatosan kommunikál velük. És a dalok is pörögtek folyamatosan talán mondanom sem kell, mind sláger. Nagyon könnyű, ugyan akkor nagyon nehéz is lehet összeállí­tani egy ilyen műsort, hiszem harminc év terméséből kell válogatni, és nem is akármilyen menüből. Szerintem nem lehet olyan Kiss koncertet tartani, ahol valakinek ne legyen egy kis hiányérzete, hogy valamelyik kedvencét nem hallotta. Itt is volt ilyen, de amit játszottak a fiúk az nagyon korrekt volt és abszolút szórakoztató, mert bizony ennek a műfajnak (bármennyire is vannak, akik lenézik) szórakoztatnia kell. Mondhatom, hogy kicsiny stábunk nagyon jól érezte magát ezen az estén. Kár, hogy ennyire keveset játszanak itthon, de erről nem Ők tehetnek. 18 szám után jött még két ráadás God Gave Rock n' Roll To You és a örök himnusz a Rock n' Roll All Night. Az előbbit nem vállalták be a srácok, í­gy két vendégénekes lányt kértek meg, hogy adják elő, na ezt kihagytam volna. Talán ez volt az egyetlen gyenge pontja a bulinak, de elnézem, mert a többi vér profi volt. Mielőtt elhalkultak teljesen a hangszórók, elmondták Starchild-ék, hogy Októberben lesz tí­zéves a zenekar, és ezt a Wigwamban fogják ünnepelni egy nagy show-al. Ennek nagyon örülünk, de reméljük, nem kell addig várni, hogy újra itthon játszanak. Szakáts Tibor