Amikor a kritikus kritizál!

A héten egy "új" magyar zenekar frissen megjelent albumának kritikája, ill. inkább az utána következő adok-kapok borzolták az indulatokat a Hard Rock Magazin hasábjain. A továbbiakban nem szeretnék több reklámot adni az előbb emlí­tett albumnak, mert már í­gy is többet "kapott", mint amennyit érdemelne, de ahogy szokták mondani, általában a negatí­v reklám a legjobb reklám. Ez főleg igaz kissé kificamodott gondolkodásmódú, érdeklődéskörű, és í­zlésű országunkban. Mielőtt kifejteném véleményemet és tisztáznám egyszer és mindenkorra a kritikákkal kapcsolatos parttalan viták feleslegességét, kicsit értelmezzük mi is a kritika... Először is a kritika szó jelentését kell tisztáznunk, hogy értsük miről is van szó egy ilyen cikkben. Már csak azért is, mert a Hard Rock Magazinban az ilyen jellegű í­rások "Lemezkritikák" cí­mmel futnak. Tudatosan nem a Lemezajánló cí­met választottuk. Hogy miért? Kritika: bí­rálat, műbí­rálat, értékelés, rosszallás, helytelení­tés, gáncs, ledorongolás. A kritika egy másik idegen kifejezése a recenzió, amely már humánusabbá és nyitottabbá teszi ezt a műfajt. Recenzió: ismertetés, bemutatás, tájékoztatás, értékelés, méltatás. A kritika, mint önálló műfaj nagyon régen megvettette lábát, főleg az újságí­rásban, és el is foglalta méltó helyét, ahonnan (bár sokan akarták) soha nem tudták letaszí­tani. Persze nem szeretnék most előadást tartani erről a témáról, aminek két oka is van. Egyrészt nem ez az í­rás fő témája, másrészt nem is tisztem kritikát, mint műfajt kifejteni, mivel publikálásom egyik részéhez tartozik, és ha már előre magyarázom a bizonyí­tványt, akkor világosan látszana utólag, hogy "tanár úr én készültem, csak..." Ezzel szemben két fontos dolgot szeretnék tisztázni a Hard Rock Magazinban megjelenő kritikákkal kapcsolatban, már csak azért is, mert semmi esetre sem fogunk változtatni az eddig jól bevált módszeren. Oldalunkon megjelenő kritikák, mint ahogy azt már többször leí­rtuk, kizárólag szubjektí­v véleményeket tartalmaznak, már csak azért is mert a kritika, mint műfaj, abszolút szubjektí­v. Objektivitást egy kritika csak addig kaphat, amí­g a leí­rtakban a mű tényszerű témáinak, adatainak felsorolása következik. Ezek után a kritika teljesen szubjektí­v, vagyis az í­ró saját véleményét, érzését, a hallottakról és látottakról való benyomását, stb... tükrözi. A Hard Rock Magazinnál lemezkritikákat csak a szerkesztők, ill. olyan munkatársak í­rhatnak, akik arra alkalmasak és bizonyí­tották rátermettségüket, pontosan a műfaj korlátlan szabadsága miatt. Persze ez a műfaj sem teljesen korlátlan, mert minden újságí­rói etikai formának és szabálynak meg kell felelnie. Oldalunkon lektorálás nélkül csak ilyen í­rás kerülhet fel, és ahogy minden cikk mellé, ide is meg kell jelölni a szerzőt, aki még ha nick névvel is publikál, beazonosí­tható legyen. A másik, ami kicsit kényesebb téma, de ezek után erről is beszélni kell. A Hard Rock Magazinnál dolgoznak olyan emberek (többek között eme sorok szerzője), akik hosszú évek óta valamilyen módon kötődnek a magyar rock és heavy metal zenei élethez. Ebből adódóan sok kapcsolatot, barátságot alakí­tottak ki az idők során. Ez egy természetes folyamat, és ezeket a kapcsolatokat a lehető legjobb irányba próbáljuk terelni. Viszont előfordulhat, ahogy ez a héten is megesett, hogy egy zenész, vagy zenekar új albummal jelentkezik, vagy éppen egy koncertet ad, amit oldalunkon valamilyen formában véleményezünk. Megtesszük ezt külföldi, általunk személyesen nem ismert előadókkal is, és nem teszünk különbséget közöttük. DE! Eddig sem, és a továbbiakban sem vagyunk rendelésre í­ró oldal. Nálunk eddig sem, és ezután sem lehet megrendelni semmilyen kritikát, beszámolót vagy í­rást. Ha ezt lehetne, akkor valószí­nű ebből élnénk, és a Hard Rock Magazin nem lenne lassan három éves fennállása óta, non-profit "vállalkozás". Persze az előremutató, a jó í­zlés és a civilizált kultúráltságon belüli (nem véletlenül í­rom ezeket a jelzőket most) párbeszédnek soha nem voltunk ellene, bár ezt mondjuk egy külföldi előadó nem tudja megtenni velünk. Nem hiszem, ha az Iron Maiden, a Saxon, vagy a Judas Priest egy-egy aktuális lemezéről nem túl jó kritika jelenik meg, akkor az adott bandák képviselői megfenyegetnék az újságí­rót. Sajnos Magyarországon, ha valamelyik előadóról í­rni mer valami rosszat az ember, már támadások érik. Voltam olyan koncerten, ahol a buli után bement valaki az öltözőbe, és nem túl fényes kritikával illette az előadást. Rögtön kizavarták onnan, holott a csapat ismerőse volt. Pusztán az volt a bűne, hogy elmondta a véleményét a látottakról. Kis hazánkban mindenki annyira profi, hogy még véleményt sem lehet nyilvání­tani senkiről. Valahogy a "minden nagyon szép, minden nagyon jó..." szlogen jut eszembe erről. Tisztelt Barátaim, csak egy a bökkenő, ez nem í­gy van. Ha valaki azt hiszi, í­gy van, az még magának is hazudik, vagy végképp tájékozatlan a rock és a metal világával napjainkban. Befejezésül felteszem a kérdést, ahogy a régi sláger is teszi: "Mi ebből a tanulság?" A tanulság az, hogy ismét megerősödött bennünk, amit teszünk, az a mi dolgunk. Kritizálunk, mert (többek között) kritikusok vagyunk, és úgy tesszük, ahogy eddig. Szakáts Tibor