2006 - Az elmúlt esztendő a Hard Rock Magazin Szerkesztői szemével és fülével.
írta szakáts tibor | 2007.01.02.
Azt gondolom, minden túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy 2006 a hard rock éve volt, és ez igencsak kedvezett lapunknak. Most összegyűjtöttük az elmúlt év eseményeit ahogy Mi, szerkesztők láttuk... Szakáts Tibor: Elképesztő évet zártunk. 2005-re azt írtam, hogy ezt nem lehet felülmúlni, de mégis sikerült, mind a koncertek, mind a lemezek terén. Nagyon aktív a rock és a heavy metal zene még mindig a világon. Ha valóban 1997-re vezethetjük a vissza szeretett műfajunk másodvirágzásának kezdetét, akkor bizony idén már tíz éve lesz, hogy méltó helyén van újra ez a stílus. Ahogy az év első felére esedékes lemezkiadásokat és a koncertturnékat nézem, ez idén sem lesz másképp. No, de lássuk, én hogyan éltem meg az elmúlt esztendőt.
Tavaly azt írtam, a koncertlistát a legnehezebb összerakni. Idén ez csak fokozódott. Megint kimaradnak olyan nevek és koncertek, amik simán ideférnének, de a tízes lista csak tíz buliból állhat. Akik kimaradtak a felsorolásból, de nagyon jó koncertet adtak: Solaris, Toto, The Flower Kings, Gogol Bordello, Rage, Deep Purple... Az Év koncertje: Journey (Oberhausen, Németország, Rock The Nation Fest.) Egyértelmű, nem is lehet más az első. Húszon sok év, várakozás után, végre megtörtént a csoda. Fantasztikus volt. És közben megérkezett a hír is, miszerint Steve Augeri már nem tagja a Journey-nek. Nem csak az év, de életem egyik legnagyobb koncertje volt. Whitesnake (Oberhausen, Németország, Rock The Nation Fest.) Az augusztusi budapesti "katasztrófa" után, bizony nagyon felértékelődött ez a koncert számomra. Nem tudom Pesten mi lett volna, de Oberhausenben elképesztő nagy bulit láttunk. Remélem, idén a budapesti közönség is élvezheti a show-t. U.D.O. (Bécs, Planet) Ezzel a kirándulással kezdődött az évünk. Az idei esztendő leghangulatosabb bulija volt. Queensryche (Oberhausen, Németország, Rock The Nation Fest.) Az örök szerelem! Most is nagyon jó volt látni. Geoff még mindig nagy király! Remélem az idei esztendő nem fog eltelni anélkül, hogy végre egy önálló műsorral fellépjenek kis hazánkban is. Kevin Mex (Bécs, Donauinsel Fest.) Tavaly a Petra, idén az ex-DcTalk-os Kevin Mex. Bár ezért a buliért utazni kellett egy kicsit, de mindent megért ez a kirándulás. Nagyon el van kényeztetve a keresztény rockzenére éhes bensőm mostanában. Jövőre lehetne a Stryper? Carl Palmer Budapest, A38 A koncert, amire szinte nem is emlékszem. Na nem azért, mert nem voltam magamnál, de kb. öt percnek tűnt. Fantasztikus volt. Keith Emerson Budapest, Millenáris A trió másik tagja is tiszteletét tette idén. Két részes felejthetetlen élmény volt. Zappa plays Zappa Budapest, Pecsa Zeneorgia. Erről a buliról ez jut eszembe még mindig! Ja, és Steve Vai rövid haja.... Beyond Fear Budapest, Wigwam Itt járt a Kisherceg és az év heavy metál buliját adta. Kár, hogy olyan kevesen látták. Billy Idol Budapest, Pecsa A nyár leghangulatosabb koncertje volt. Az a buli, amit minden hétvégén el tudnék képzelni a meleg hónapokban egy kis kikapcsolódásra. Az Év Lemeze: Jorn - The Duke Amikor meghallottam ezt a lemezt (bár még tavasz volt) tudtam, ezt nem lehet felülmúlni nálam az idén Paul Staney - Live To Win Aztán majdnem sikerült. Itt nagyon rezgett a léc, de amit kimondtam, már nem másítom meg. Ha lehet, akkor mondjuk ez a két lemez lett az első! Meat Loaf - Bat Out Of Hell III Bár első hallásra meglepődtem, de amikor azt vettem észre magamon, hogy nem tudom kivenni a lejátszóból, már tudtam, ez a lemez meghatározó lesz ebben az évben. Itt a helye. Ja, és csak súgok a fanoknak egy kicsit: Meat nyáron Európába jön... Beyond Fear - Beyond Fear A lemez, ami letépte a fejem, persze jó értelemben. Nagyon örültem, hogy Rippernek sikerült összerakni ezt a bandát, mert nincs sok szerencséje a nagyokkal. Legyen hát Ő nagy! Derek Sherinian: Blood Of The Snake Az egyik legszórakoztatóbb lemez volt idén. Kimondottan jó kikapcsolódás hallgatni. Motörhead: Kiss Of Death Ennyire jó lemezt már nagyon régen hallottunk Lemmy mestertől. Queensryche: Operation Mindcrime II. Az év nagy kérdése. Vajon tényleg jó ez a lemez? Első hallásra mindent vitt, aztán már annyira nem, de akkor is itt helye! Dio - Holy Diver Live Koncertlemezeket nem szoktam listára tenni, de azt gondolom ez egy különleges album, ami megérdemli, hogy itt legyen. Idén meg Heaven and Hell, mint tudjuk. M.S.G. - 25 Years MSG Celebration, Tales Of Rock n' Roll A Főnök is zseniálisan jó lemezzel jelentkezett, hogy megünnepelje önállóságának 25. évfordulóját. Aztán év közben kétszer is elég rossz hírek érkeztek róla, de most már állítólag minden rendben és még elmaradt koncertjeit is bepótolja idén. Az Év Csalódása: - Egyértelműen az elmaradt Whitesnake koncert a legnagyobb csalódás ebben az évben.
- Reklámozva ugyan még nem volt, de a nyáron idekészült a Stryper. Sajnos az egész európai turnét lemondták.
- A Sziget Fesztivál is sajnos ebbe a kategóriába tartozik nálam.
- És végül a kegyelemdöfés a Piramis koncert volt. Az Év Meglepetése és öröme: - Talán a sok jó koncert, amit a magyar közönség is láthatott.
- Paul Stanley lemeze is ide tartozik.
- A Wendigo egyértelműen ide tartozik nálam. Kívánság 2007-re: - Heaven and Hell koncertet Magyarországra.
- Jó lenne végre a Queensryche-ot egy teljes bulin látni.
- A Whitesnake pótolja be a tavalyi elmaradt budapesti bulit.
- Annyi jó magyar projectről hallani, ideje lenne beváltani az ígéreteket.Garael: 2006 a Hard Rock Magazin igazán nagykorúvá érésének volt az éve. Ehhez persze hozzájárult az a rengeteg minőségi - és persze kevésbé sikerült - lemez, melyek megadták az alapot a felnőtté válást jelentő interaktivitás kiteljesedéséhez. Igen, úgy érzem, hogy valóra vált az a két dolog, amit "stratégiai" célként tűztünk ki év elején, vagyis, hogy - s ez is lett a mottónk - szinte minden nap szolgálni tudtunk valamiféle hírrel, kritikával, koncertbeszámolóval, egyéb írással, másrészt az olvasókat - kikért vagyunk - sikerült bátor és konstruktív szerepvállalásra bírni az oldal formálásában. Ezen célok eléréséhez persze az is kellett, hogy egy új szerkesztőtárssal, és egy igazán profi munkatárssal bővüljön csapatunk: Tomka, ki fiatal kora ellenére igazi mindenevő, és ugyanúgy otthon van a mai csapatok világában, mint az "ősök" zenéjében, valamint Turisas, ki még az olyan albumról is képes eposzt írni, melyről mi legfeljebb csak egy nekrológot. Igazi sikerként könyvelhető el, hogy - egyrészt - gyümölcsöző kapcsolatot sikerült kiépíteni a koncertszervezőkkel, kiadókkal, melynek eredményeképpen rengeteg minőségi - és pár évvel ezelőtt csak vágyálmainkban szereplő - koncertről tudósíthattunk: de erről majd szóljanak. inkább a pesti kollégák, másrészt egy olyan új rovatot indíthattunk el - az évtizedelőt - mely nem csak az olvasók, de a "szakma" körében is nagy sikert aratott, és azt hiszem, megadta azt a "tribute"-ot, mellyel - lapunk szellemiségéből eredően - régóta tartoztunk a kritikák alanyainak. Ezek mellett a már korábban jól bevált rovatokat sem hanyagoltuk: az írások között egy-két nagyobb vitát kiváltó téma kibontása is sikeredett, s a humor rovatban sikerült olyan hard rock klasszikusról - Halász Jutka Almaszósza - is megemlékezni, melyen írás személyes kedvencemmé vált (most jól vállon veregettem magam, elnézést) Zenei szempontból úgy érzem, hogy a klasszikus heavy metal szcénára a sablonokból való kitörés vágya nyomta rá bélyegét: rengeteg szimfonikus mixtura született, melyből számomra legerősebbnek a már-már metal keretein is túllépő Rhapsody Of Fire új albuma sikeredett, s a nagy speedelés helyett gyakran inkább az epikus kibontottság, a "csendes elmélkedés" volt jellemző a nemrégen még vadul száguldozó bandákra is. Az igazán nagy ikonok közül csak az Iron Maiden rukkolt elő új anyaggal - mely a már előbb említett "szöszmötölős" jelleg miatt megosztotta a rajongókat is - nekem tetszett - ám egy-két debütalbumos, illetve ismeretlenebb banda - Frequency, Domain - fantasztikus teljesítménye pótolta az erőt gyűjtő "dinosaurusok" általi euforiát, s az általam szeretett csapatok meghirdetett albumjai- Dionysus, Thunderbolt, Astral Doors - sem okoztak csalódást. ( Kivéve talán a megjelenés hevületében kissé túlértékelt Virgin Steele adagot.) A heavy metal mellett azonban a klasszikus hard rock úgy gondolom, a metal reneszánsz időszakának legerősebb évét produkálta: Jorn Lande , Jeff Scott Soto ( ki azóta már a Journey sorait erősíti, kinek örömére, kinek bánatára), az újra aktív Whitesnake, az ismét jelentkező Fair Warning és House of Lords mellett olyan fiatal, friss csapatok is remek albumokkal rukkoltak ki, mint például a The Poodles. A progresszív színtér nem annyira az én világom, bár a Queensryche utólövése számomra is az év ejakulációjának elmaradását okozta, szerencsére a Beyond Twillight és a Wuthering Heighst - a Dream Theater szimfonikus alapvetéséről nem is beszélve - az év magas színvonalú munkái közé tudtak kerülni. Értékeléseimben nagyon nagy szerepet játszanak az énekesek: most úgy gondolom, hogy Olaf Hayer, és Nils Patrik Johansson okozta számomra a legtöbb örömet, hozzájuk fűződik 2006 általam legjobban szeretett két dala: a Mother Nature (Luca Turilli) és az Apocalypse Revealed ( Astral Doors). Érdekes, mindkét dalnok két-két jól sikerült albummal ajándékozott meg minket, ráadásul, kiemelve a párhuzamot, mindketten újabb csapatok sorait is erősítik: Olaf a Magic Kingdom-ét, Nils pedig a Lion's Share - ét. Jövő évben a várva várt Manowar album mellett remélem Dio mester kiküszöböli a legutóbbi albuma okozta csorbát, a Symphorce pedig legalább olyan jó lemezzel fog előrukkolni, mint 2005-ben. A Judas metaloperája és a Stratovarius, valamint a Megadeth új munkája valószínűleg az év kiemelt alkotásai lesznek, és az új felállású Masterplan, valamint a már említett Olaf Hayerrel megerősített Magic Kingdom alkotásaira is kíváncsi vagyok. Ezek után nem maradt más hátra, mint a szokásos listám, melyben rangsort nem felállítva szeretném feltüntetni a 10 általam legjobbnak tartott külföldi, és öt magyar albumot, külön kiemelve, hogy nyugodtan össze tudtam volna állítani húszas, harmincas, negyvenes listákat is, jelezvén az év "fémerejét". Az év lemeze (külföld): Astral Doors: Astralism Dionysus: Fairytales And Reality Domain: Stardawn Edu Falschi : Almah /Angra: Aurora Consurgens Evergrey: Monday Morning Apocalypse Frequency: When Dream And Day Collide Iron Maiden: A Matter Of Life And Death Jorn Lande: The Duke Rhapsody Of Fire: Triumph Of Agony Thunderbolt: Love & Destruction +1 Dream Evil: United Rajtuk kívül rongyosra hallgattam a Beautiful Sin, Dragonland, Firewind, Heavenly, Krokus, Luca Turilli, Motörhead, MSG, Mystic Prophecy, Pretty Maids, Space Odyssey, Tears Of Anger, Time Requiem, The Dogma, The Poodles, Wuthering Heights sok kellemes percet okozó munkáit is. Az év lemeze (magyar): Wisdom: Words Of Wisdom Lord: Kifutok a világból Wendigo: Let It Out Időgép: Szemben a széllel Echo Of Dalriada: Jégbontó Csalódások listája: Doro: Warrior Soul Europe: Secret Society Michael Kiske: Kiske Queensryche: Operation Mindcrime II. Virgin Steel : Visions Of Eden Nos, és mit kívánhatnék még 2007 - ben? Most írhatnék ide sztereotip szöveget, de...és írok is, tehát: legalább annyi, a metal számtalan stílusában magas színvonalat produkáló albumot, mint 2006 -ban, és ( számukban remélhetően gyarapodó) Kedves Olvasóinknak Boldog Új Évet, a lapunkkal történő eredményes együttműködést!
Brinyó: Számomra az év lemeze okozta az év egyik legnagyobb meglepetését is. A Winger, IV. címet viselő albumáról van szó, melynek - bár az oldalon nagy vitákat váltott ki - a legelső meghallgatástól kezdve a rabjává váltam. Dögös, de mégis érzelmes, végtelenül profi, igazi 2006-os rock muzsika ez! Alapmű! A második helyre egyik nagy kedvencem, a Toto került. Új albumukkal megmutatták, hogy egy zenekar a harmincadik születésnapjára is tud olyan munkát letenni az asztalra, melynek csodájára járhatunk! Rock, blues, jazz, funky, kemény tempók, káprázatos dallamok, mesteri hangszerelés. Ez a "Falling In Between" . Nálam a bronzérmet (a) The Flower Kings vitte haza. A progresszív rock mai vezér csapata "Paradox Hotel" című dupla albumával ismét új dimenziókat nyitott! Roine Stolt vezérletével ismét született egy kortalan alkotás. Olyan munka ez, melynek hallatán húsz-harminc év múlva is elégedettek lehetünk! A negyedik helyezett Jorn herceg lett! Az északi csodaénekes "The Duke" című albumával megdobogtatta minden hard rock muzsika kedvelő szívét. Az enyémet is... Frost, "Milliontown." Az év egyik nagy meglepetése. Egy érdekes hangulatú, modern és klasszikus megoldásokkal egyaránt operáló, elbűvölő prog.rock album! Sajnos a zenekar időközben a feloszlás szélére sodródott. Szurkolok nekik, hogy túléljék a válságot. Kár lenne értük! Amikor a hatodik helyezett album tavasszal megjelent, biztos voltam benne, hogy számomra az év lemeze lesz! Telt, múlt az idő és rájöttem, hogy - bár nagyon tetszik, - néhány hét után kissé kifulladt...! Ettől függetlenül, az egyik kedvenc zenekarom, a Queensryche, hosszú évek óta nem produkált ennyire jó albumot, mint az "Operation Mindcrime II." A hetedik helyre egy friss korong került. A Spcok's Beard kilencedik albumától sokat vártam, és ezt szerencsére meg is kaptam. Bár a "Neal Morse-os" időkben készült felvételek varázslatát nem érzem, határozottan elégedett vagyok Virgilio-ék munkájával. Szerencsére jövő májusban élőben is láthatjuk, hallhatjuk őket! A következő versenyző a Saga. A kanadai veteránok "Trust" címmel jelentettek meg albumot, mely követi a régi "családi" hagyományokat, de mégis sikerült egy kis 2006-os feelinget a sorok közé csempészni. "Live To Win". Mr. Paul Stanley 28 év után készített albuma, a maga fél órácskás időtartamával az év egyik legtöményebb alkotása lett! Olyan végtelen profizmus áramlik a dallamhegyekből, mellyel nem mindennap találkozik az ember. A tizedik egy régi "szerelem". David Gilmour, a Pink Floyd gitárosa próbálta az anyazenekar semmittevése által keletkezett űri egy szólómunkával kitölteni. Az "On An Island" nem váltja meg a világot, de nem is ez a célja. Lebegős dallamok, finom hangszerelés, öreguras ritmusok! A sok metál és hard rock után tökéletes kikapcsolódás! Ez tehát az én kedven tíz korongom 2006-ban. Mivel a koncertalbumok többnyire nem tartalmaznak új anyagokat, ezért nem soroltam be őket a listára. Ha ezt megtettem volna, természetesen a Dream Theater, "Score" című élő felvétele nyert volna az idén! 🙂 De biztosan dobogós lett volna (a) The Flower Kings, "Instant Delivery" című munkája is! A koncertek besorolásával sokkal nagyobb bajban voltam. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is fogok sorrendet állítani azok között az élményeim között, melyek 2006-ban gázoltak át rajtam. Azért ha már lista, akkor legyen sorrend is: A dobogó legfelső fokára az a koncert került, mely már valószínűleg a megismételhetetlen kategóriába tartozik. Amikor barátaimmal elhatároztuk, hogy elutazunk a világvégére, vagyis a német Oberhausenbe, még nem gondoltuk, hogy az ott látott öt zenekarból kettő előadása is igencsak felértékelődik az év végére. Az év koncertje nálam a Journey programja lett! Mint ahogy arról hosszas vitákkal tűzdelt hírben beszámoltunk, decemberben Steve Augeri távozott a zenekarból. Mi azonban még láttuk, és csakúgy, mint a másik négy "utazó", azon a nyárestén ő is elvarázsolt minket. A második helyezett szintén Oberhausen lépett fel. Budapesten sajnos nem, mert a természet közbeszólt! Nem akarom még jobban fájdítani azok szívét, akik rommá ázva, bánatosan bandukoltak hazafelé augusztus elsején, de amit manapság a Whitesnake produkál, az hard rock muzsika csúcsát jelenti. David Coverdale és csapata szenzációs bulival örvendeztette meg minket. Remélem, 2007-ben is sikerül majd találkozni velük, reményeim szerint ezúttal Budapesten. Az első két helyezetten nem kellett sokat gondolkodnom, a többieken viszont annál többet. Végül is a harmadik helyre a Toto budapesti előadása került. A zenekar egy hosszú turné utolsó előtti állomásán, láthatóan már hulla fáradtan lépett fel a Petőfi Csarnok deszkáira, mégis elvarázsolta a teltháznyi közönségét. Kétség sem férhet hozzá, hogy jelenleg a Toto az egyik legmeghatározóbb zenekar a rockzenében. A negyedik (a) The Flower Kings lett, kik 2006-ban már másodszor jártak Budapesten. A Duna áradása miatt az A38-ról az E-klubba áthelyezett koncert élményét fokozta az interjú is, melyet a zenekar énekes, gitárosa Hasse Fröberg adott lapunknak, végtelenül kedvesen, intelligensen. Az ötödik hely ismét egy oberhauseni hősé. Egyik nagy "szerelmem", a Queensryche koncertje is beváltotta hozzá fűzött reményeinket. Az egy órás előadás lendületes, jó hangulatú, és nagyon professzionális volt! Remélem, 2007-ben végre egy "egész estés" bulira is lesz esélyünk. A hatodik, a Frank Zappa munkássága előtt tisztelgő, Zappa plays Zappa koncert volt. A rock mókamesterének fiai közül nálunk csak az egyik csemete lépett fel, de amit ő és társai műveltek az megfoghatatlan és megdöbbentő volt. A zenei bravúrok halmozásáról szóló, több, mint két és fél óra alatt számat nem tudtam becsukni egy pillanatra sem. Külön öröm volt, hogy néhány dal erejéig a gitármágus, Steve Vai is feltűnt a színpadon, végtelen zenei alázatról téve tanúbizonyságot. Egy régen nem látott magyar zenekar fantasztikus koncertje szerezte meg a hetedik helyet. A progresszív rock hazai uralkodója, a Solaris lépett fel, egy muzsikájához méltó intézmény, a Művészetek Palotája színpadán. A nyolcadikként besorolt koncerttel indult a Hard Rock Magazin stábjának 2006-os túrája. Január elején az U.D.O buliját láthattuk Bécsben. Bár a "kis-nagy törpe" később hazánkban is járt, a pálmát az osztrák előadás vitte el. A nálunk márciusra már nagyon elfáradt csapat akkor még friss volt és energikus. A 100 főnek (Mészi barátunk megszámolta) is úgy játszottak, mintha egy százezres tömeg lett volna. Felejthetetlen élmény... Csakúgy, mint a "kis herceg", azaz Tim "Ripper" Owens fellépése a Wigwamban. A Beyond Fear koncertje volt az év heavy metal bulija itthon! Elképesztő énekesi teljesítmény, egy nem kevésbé bravúros zenei hátteret produkáló zenekar élén. Csuda volt! Sajnos a nagy dömpingben csak a tizedik helyre került az Emerson, Lake & Palmer zenekar dobosának, Carl Palmer-nek koncertje. Mr. Palmer és két fiatal segítsége szerénységével és lenyűgöző zenei tudásával varázsolta el a magyar közönséget. Ezek voltak tehát a legkiemelkedőbb koncert élményeim 2006-ban. Sajnos hely hiány miatt olyan bulikat kellett kihagynom a listáról, mint pl. Keith Emerson, vagy a Kiss Forever Band fellépése. 2007-ban majd még nehezebb dolgom lesz, mert már a most rendelkezésre álló információk alapján is, elképesztő évnek nézünk elébe. Csak, amit edding tudunk: Pain Of Salvation, Ken Hensley, Spock's Beard, Marillion, Saxon, Masterplan, Esp koncertek Budapesten, Meat Loaf Münchenben, és valahol majd a Dio éra muzsikáját játszó, a Black Sabbath nevet nem használható, Heaven an Hell! Szép rock év volt 2006, és várhatóan még szebb lesz 2007! Az év csalódása számomra természetesen az elmaradt Whitesnake koncert volt. Mondom ezt úgy, hogy nekem volt szerencsém látni a csapatot Oberhausenben. Öröm az ürömben, hogy az a borzalmas vihar nem két-három órával később jött, mert ami akkor történt volna, abba bele sem szeretnék gondolni... Az év öröme a rock feltámadása volt. Sorra tértek vissza a már szinte elfeledett csapatok, és koncertek száma is lenyűgöző volt. 2007-es kívánságlistám pedig a következő: 1.Nagyon jó Dream Theater album és egy budapesti koncert 2.Végre láthassak egy önálló Queensryche bulit. 3.Valahol sikerüljön elcsípni a Heaven And Hell-t! Boldog új évet, sok örömöt, egészséget és nagyon jó zenéket kívánok!
Tomka: A 2006-os év legfontosabb pozitív változásai közé kell sorolnom a Hard Rock Magazinnal való kapcsolatom passzívból aktívba történő átlépését, ugyanis annak a megtiszteltetésnek köszönhetően, hogy tagjává válhattam a HRM csapatának, egyrészt lehetőséget kaptam a folyamatos írásra, amiben mindig is örömömet leltem, másrészt pedig, és talán ez a legfontosabb, megismerkedhettem 4 szerkesztőtársammal. Főleg Garael és Szakáts Tibi pedig egyengették első lépéseimet (és nemcsak a magazin dolgaiban nyújtottak segítséget), amiért meg is ragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak (továbbá Savafannak és Kispének, akik sokszor fotóztak a koncerteken, ill. egy bécsi utat is megreszkírozhattam velük). Az a sok-sok koncert, és buli, amire a HRM jóvoltából eljuthattam pedig már csak hab a tortán, ám ehhez kötődik a 2006-os évem egyik legnagyobb élménye, ugyanis személyesen találkozhattam Jon Olivaval, akivel sikerült is interjút készíteni, az ezt követő koncert pedig számomra maga volt a mennyország, élőben hallani és élvezni az egy másik dimenzióba repítő Savatage dalokat: katarzis. Szintén nagy örömet okoz a hazai metál élet intenzifikálódását mutató tendencia: ma már többnyire nem azon kell szurkolni, hogy egy-egy kedvenc útba ejtse Magyarországot, hanem, hogy ne üsse egymást két koncert, vagy pedig ne legyen üres a pénztárca a pénztár felé menet. Ráadásul a magyar zenekarok között is nagyon ígéretes bandákat lehet felfedezni, több stílusban is, mint például heavy metálban a Wisdom, folkban az Echo of Dalriada, progresszívben az Everwood, darkban az Amok, és még sorolhatnám. Remélem a 2007-es év is lesz ilyen sikeres, mint az idei (már ezzel is elégedett lennék), párhuzamosan a Hard Rock Magazinnal. Az Év Lemeze (külföldi) (a számozás nem tükröz feltétlen tetszésnyilvánítást, a Jon Oliva albumot leszámítva, ami szerintem messze kiemelkedik az idei év nem gyenge terméséből, a másik 10 lemez mind nagyon-nagyon jóra sikeredett) 1. Jon Oliva's Pain: Maniacal Renderings Vitán felül. Egyedi, megismételhetetlen, klasszikus, tökéletes, unikum, ZENE. Kötelező darab. 2. Falconer: Northwind Blad visszatérése nagymértékben feldobta a bandát, és ez a plusz energia megérződik a lemezen, kiváló dallamok Blad fantasztikus tolmácsolásában. Remélem, koncerteznek majd felénk is egyszer. 3. Blind Guaridan: A Twist In The Myth Hansiék minőségpreferenciája a mennyiséggel szemben ismét meghozta gyümölcsét, megérte 4 évet várni erre a mitikus gyöngyszemre. Thomen kiválása sajnálatos, de így legalább született még egy fantasztikus zenét produkáló banda (Savage Circus). 20 év zenélés után is tudnak még újat mutatni a srácok, le a kalappal! Ráadásul élőben is tudják reprodukálni, amit lemezen, még nem "koptak el" szerencsére. 4. Wuthering Heights: The Shadow Cabinet Hiába, Nils Patrick Johansson nem tud hibázni, amihez csak hozzányúl, arannyá válik. Kissé progresszívebb lett, mint elődje, de szintén zseniális darab. 5. Elvenking: The Winter Wake Damnagoras visszajött, eredmény: újabb mestermű, annak ellenére, hogy a kedvencem továbbra is a nélküle készült Wyrd. 6. Astral Doors: Astralism Patrick-szindróma. A srác egy zseni. Bebizonyította újfent, hogy több stílusban is otthonosan mozog. 7. Rhapsody: Triumph or Agony Első szerelem, még mindig tart. Turilli mester idei két szólóalbuma annyira nem ragadott meg, ellenben az újfent monumentális Rhapsody remekművel. 8. HammerFall: Threshold Második szerelem, még jobban dúl, mint valaha. Sajnos az albumaik egyre nehezebben fognak meg olyan szinten, mint az első három, amelyek mindenképpen heavy metál alapművek. Azok meghallgatását javasolnám egy metál szótárban a heavy metál szócikknél. Cans dallamai egyszerűen beisszák magukat a hallójáratokba, az egyetlen zavaró pont a több számban megjelenő egyszavas, Dio-ra hajazó refrén, ami kissé visszaveti a lelkesedésemet, de mindezek ellenére tagadhatatlan, hogy amellett, hogy sokan nevetségesnek tartják őket, a heavy metál élet ma egyik vezető alakjai. Let The Hammer Fall! 9. Dragonforce: Inhuman Rampage Ez az internacionális brigád "hiperspeed" metáljával mindig is jó barátom volt. Csak azt nem értem, hogy tudnak ennyi szólót megjegyezni? 10. Evergrey: Monday Morning Apocalypse A svédek ismét nagyot alkottak, bár kissé mást hoztak, mint amire számítottam, így a barátság szorosabbra fűzése ezúttal óvatosabb folyamat volt, de legfőképp Englundnak köszönhetően most is sikerült. +1 Rage: Speak of the Dead A tízes listába nem fért bele, de mivel nem tudtam melyik album helyére betenni, így pluszban raknám hozzá a listához. Sajnos úgy látszik, ez az (egyelőre) utolsó Terranaval készült Rage album, de talán a legkiforrottabb. Minden tekintetben érett mű, a szimfonikus hatások integrálása ellenére sem felejtették el, hogy honnan jöttek, így fantasztikus album született. Év lemeze (magyar) 1. Wisdom: Words of Wisdom Végre valahára megérkezett a nagylemez, aminek a számait már nagyrészt lehetett ismerni koncertekről, de így mindenki számára bebizonyították, hogy a magyar metál életben vezető egyéniségekké válhatnak. A fiatal trónkövetelők pedig nem méltatlanul ilyen népszerűek a közönség körében se, ennyi slágert egy albumra pakolni mindenképp dicséretes! 2. Echo of Dalriada: Jégbontó Meglepő, de felül tudták múlni az első albummal is igencsak magasra rakott lécet, mindössze egy pici rezgéssel. Ficzek András éneke pedig még mindig fantasztikus, erőteljes, mintha csak Mózes fakasztana vizet a sziklából. 3. Lord: Kifutok A Világból Az első Lord album, ami igazán meg tudott fogni. Öreg róka, nem vén róka! 4. Watch My Dying: Fényérzékeny "aztán néha amikor elővették csak annyit mondtak nahát mennyit nőttél, kis sikoly amióta nem láttalak" Ez bizony így van: a WMD minden hallgatással jobb lesz, tipikusan az a zene, ami mindig tartogat valami újat, valami kis meglepetést évek múltán is. Szövegeik pedig már csak hab a tortán, hiszen akár irodalomként is olvashatók. 5. Demonlord: Hellforged Tipikus heavy metál, perfektül tálalva. Én megettem, és ízlett! Repetát jövőre! Az Év Koncertje: 1. Jon Oliva's Pain (+ Elvenking) Vitán felül. Vádolhatnak elfogódottsággal, de hát a zene lényege a szubjektivitás. Nálam pedig Jon Oliva megkérdőjelezhetetlen, hogy mindig és mindenhol az első helyet foglalja el. Ettől függetlenül egy nagyon jó koncertet láthatott az a pár, talán 100-150 ember, aki elment a koncertre, és merem állítani, hogy senki nem távozott csalódottan. Ahogy Oliva is mondta, sokkal hangulatosabbak ezek a kis koncertek, ahol nem taposnak félpercenként rá mindkét lábára az embernek, és a megfelelő atmoszféra kialakulása, ill. megteremtése is könnyebb, ami ez alkalommal maximálisan sikerült. Hogy lehetne nem leesett állal bámulni a Believe hallatán, hogy lehet nem azon gondolkodni, hogy hogyan juthat ilyen zseniális szám valakinek az eszébe? A Savatage az a zenekar, amelyik emocionális túlfűtöttségének köszönhetően segít szebbnek látni a világot. Hatalmas köszönet érte! 2. Blind Guardian + Astral Doors Bécsben sikerült elkapni a német brigádot, ha már ezúttal hozzánk sajnos nem jöttek. Az utazásra is nagyon jó visszaemlékezni, de a koncert is fantasztikus volt. Amolyan Dream Theater módra megleptek mindenkit a setlist gyökeres megváltoztatásával, és ritkán hallható különlegességeket hallhattunk élőben. Meglepetés: Barbara Ann! Patrick pedig élőben is csodás, igazi rocktorok. Kár, hogy keveset látni/hallani errefele. 3. Brainstorm (Sziget 2006) A jó öreg Andy bácsi még mindig túlduzzad a vitalitástól, mint a kis Dudley a felesleges kilóktól. Egymaga is fantasztikus hangulatot csinálna, nemhogy a zenével együtt. Pazar. Meglepetés újfent: ajándék a rajongóknak, Sirens Andy bácsi interpretációjában. Mit mondjak, zseniális. Andy-t a Sava-ba! 🙂 4. Rage + Freedom Call Igaz, felvételről mentek a szimfonikus részek, de nem volt zavaró. Nagyon beindították a közönséget Peavey-ék, a szólók pedig egyidejűleg csodálatos auditív és vizuális élményt nyújtottak. 5. Evergrey (Sziget 2006) Englund mester hangját hallgatni élőben is olyan, mintha hájjal kenegetnének, bár a hangosítók megpróbálták elrontani a közönség szórakozását, de szerencsére nem sikerült. Remélem a Kultiplexben januárban nem lesznek ilyen problémák. Ritkán elhangzott dalokat követel a nép, best of program már volt kétszer is! 6. Korpiklaani Salon korpiklaani! Sör és metál, finn és magyar, két jó barát! Hatalmas hangulat, tánc, folk metál, kell ennél több? 7. Wisdom - Keep Wiseman Alive II Az idei év legjobb magyar koncertje számomra (az Ossiant sajnos nem láttam). A Wiseman produkciója pedig igazán impozáns volt, feltűnt a magyar Eddie. 8. Biomechanical (+ Exodus) Scream for us John K.! Ez az énekes a sikítás ideájának testet öltött formája, az ifjú Halford. Sajnos méltatlanul kevéssé ismert. A zene pedig tökéletes, komplex és dallamos egyszerre. Esszenciális. 9. Amok (Sziget 2006) A második legjobb magyar koncert idén. Szloboda Tibort egy élmény élőben hallgatni, még jobb, mint a lemezen, ami nem kis szó! Hajnali fél 3-kor éreztem, hogy ez a Sziget első igazán felejthetetlen élménye. Köszönet érte. Az Év Csalódása: Az év legnagyobb csalódása talán Messiah újbóli kilépése, pontosabban kirúgása a Candlemassból, nem nagyon tudom elképzelni nélküle a bandát, talán csak Johan Langquist felbukkanásával, aki az Epicuson énekelt még anno. A másik csalódás csak személyes, hiszen betegség miatt nem tudtam elmenni az Ossian 20 éves bulijára, ami bizonyára nagyszerűre sikerülhetett. Az Év Meglepetése és Öröme: A legkellemesebb meglepetés a Brainstorm által prezentált Sirens feldolgozás volt, ami folytán még jobban szívembe zártam őket, pedig eddig se utolsó helyet foglaltak el a képzeletbeli listámon. A magánéleti örömökön kívül a legnagyobb pozitívum pedig Jon Oliva dupla idei "szereplése" volt, egyrészt koncerten, másrészt albumon. Kívánság 2007-re: Talán nem túl meglepő módon, de egy Savatage reunionban reménykedek, amire tekintve a banda 25 éves évfordulóját, talán sor is fog kerülni, de hogy hogyan és mikor, az elég kérdéses, mivel Chris Caffery és Jon Oliva is tervez szólóturnét, ill. a TSO is épp nagyon fut, mint mindig, Amerikában. Ha hinni lehet az interjúknak, akkor pár nyári fesztiválkoncertben lehet reménykedni: ha mást nem, külföldre kell ellátogatni, amivel azt hiszem, nem lennék egyedül. Nagyon várom még a HammerFall, ill. Evergrey koncerteket, ha minden összejön, akkor velük együtt 3 kedvencemet is láthatom majd élőben 2007-ben, ami már önmagában is elég ahhoz, hogy egy fantasztikus év legyen, mint amilyen a 2006-os volt. Mindenkinek nagyon boldog és metálban gazdag újévet kívánok! Fight For Rock N' Roll!
Philosopher: Sajnálatos módon az idei évet a Hard Rock Magazin erős hanyagolásával kellett töltenem, de a magánéletemben illetve a hivatásomban olyan dolgok történtek, amik nem, hogy egy egész embert, de legalább másfelet igényeltek. Persze mindez nem azt jelenti, hogy nem hallgatok zenét ;-), tehát íme az én best of 2006-om. 1.Beyond Twilight - For The Love Of Art And The Making Az én sajátos véleményem szerint a Beyod Twilight elkészítette minden idők egyik legjobb prog-METAL albumát. Teljességgel egyedi, hamisíthatatlan hangzás, kiemelkedő kompozíciós képesség - mindazonáltal már a tavalyi listámon is szerepeltek. 2.Evergrey - Monday Morning Apocalypse Ők is hozták a lassan már felülmúlhatatlant. A szigeten pedig bebizonyították, hogy mennyire a közönségért élnek - mindazonáltal már a tavalyi listámon is szerepeltek. 3.Outworld - Outworld A Beyond Twilight egykori énekesének hasonlóan beteges prog-METAL bandája hihetetlenül jó bemutatkozó albumot tett le az asztalra. Kissé mondjuk hajaz az anyabandára, de a csuda bánja! 4.Wuthering Heights - The Shadow Cabinet Ők is teljességgel egyediek, és olyan mennyiségű ötletet halmoznak fel egy albumra, amiből egy punk zenekar 100 évig megélne. Nils Patrik Johansson pedig szinte már a power metal alapjának számít (figyelembe véve, hogy hány helyen énekel...) 5.Mercenary - The Hours that Remain A fiatal kis dán barátaim az első albumuk után megintcsak odatették magukat. Nagyon sajnálom, hogy kivált a basszeros srác, de azért ezen az albumon még odahörögte magát. 6.Beyond Fear - Beyond Fear Ripper felülmúlta magát. Az Iced Earth-os dolgai ugyan nem tetszenek, de itt ugyancsak megmutatta a Judas Priestnek, hogy miért is érdemelte ki a Ripper Owens nevet. 7.Heavenly - Virus Kedves kis zenekarom extra magas énekkel. Pörgős, klasszikus heavy-metal. Azért a When the rain begins to fall-t nem kellett volna feldolgozni ;-))) 8.Luca Turilli - The Infinite Wonders Of Creation A mester sem pihent az idén, hiszen volt Rhapsody, meg másik project, meg harmadik project, de azért a saját neve alatt is jelentetett meg albumot, ami hozzá hűen szépen agyon van bonyolítva - én persze az ilyen zenéket szeretem 😉 9.Amorphis - Eclipse Az öregek is visszatértek és már csak a Perkele nótájuk miatt is felfértek volna a listámra. Persze az egész album hihetetlenül változatos lett. 10.Scar Symmetry - Pitch Black Progress Ők is szerepeltek már a tavalyi listámon is, és hát idén sem tétlenkedtek, hanem odaböktek egyet a nagy thrash-death bandáknak. Így kell állat dögös albumot csinálni a metal brutálisabb oldalán mozogva 11.Communic - Waves of Visual Decay Igaz sokak szerint az első albumuk sokkal jobb volt, nekem ez a második korong is sűrűn forog/forgott a lejátszómba az elsp igazi Nevermore klóntól. Nem egyedi, de ritka jó zenét tartalmaz 12.Vanden Plas - Christ 0 Ővelük idén ismerkedtem meg, de nem bántam meg ezt a "vakrandit". Nagyon atmoszférikus albumot termett tőlük az idei év. 13.Tears of Anger - In the Shadows Ők is hajaznak kicsit a Beyond Twilight-ra, de azért még fényévnyire vannak attól, hogy klónnak nevezhetnénk őket. Fincsi beteges prog-zenét kaptunk tőlük idén. 14.Sphere Of Souls - From The Ashes A Sun Caged romjani épült zenekar, a finomabb végét fogja meg a prog-metal-rock-nak. Kellemes hallgatnivaló volt ez is. 15.Adagio - Dominate Hááát igen, ők elkúrták, de nem is kicsit (hogy a klasszikusokat idézzem). Tehát ők lecsúsztak a tavalyi év karácsonyi szezonjáról és ugye idén meg már az mondható, hogy 2005-ös zene, de azért én még ideteszem a listára. Normál esetben az első 5-ben lenne a helye ennek az albumnak. Már nagyon várom tőlük a dvd-t! Kívánok mindenkinek minden elképzelhető jót a 2007-es évre, és remélem, hogy lassan-lassan vissza tudok térni én is az aktív publikáláshoz!
Legutóbbi hozzászólások