Téli progresszivitás - Everwood, Rocktogon, 2006.12.15.

A hétvégi metál koncertek túlnyomó részének prezentálásában döntő szerepet vállalt ezúttal a pár hónapja felújí­tott Rocktogon, ami ezúttal az összetettebb, progresszí­v power metál mellett még a klasszikus heavy metálnak is szentelt egy estét. A hétvégi, utolsó ünnepek előtti kikapcsolódáshoz azonban kiváló eshetőséget nyújtott az Everwood hangulatos koncertje... Az esthez a muzikalitáson kí­vüli szórakozást biztosí­tó Rocktogon egy pozití­v, progresszí­v tendencia eredményeként egyre inkább előtérbe kerül mostanában, mint a rock zenét kedvelő fiatalok hétvégi szórakozóhelye, kellemes hangulatának köszönhetően, továbbá azon ténynek, hogy egyre több a magyar metál életben ní­vós, saját kisebb-nagyobb rajongótáborral rendelkező együttes lép fel a klubban, ám a heavy metál aránya még í­gy is sajnos elenyésző a bőséges kí­nálatban, de az a kevés koncert, ami megrendezésre kerül, minőségével kárpótolja a hallgatókat a mennyiség helyett. Ezen sorba állhat be az egyre inkább progresszí­v vizekre evező Everwood együttes is, akik újfent egy hangulatos, szórakoztató koncerttel rukkoltak elő, mondhatni, hogy hozták a formájukat: ahogy a lemezen is, élőben is jellemző rájuk egy bizonyos fokú stabilitás, egy szint, amely alá sosem adják, í­gy produkciójuk minden alkalommal élvezetes hallgatni-, illetve látnivaló. Ezen a koncerten sem volt ez másképpen, ám az évzáró koncert végességet sugárzó kifejezését az új, márciusra tervezett album számainak maximális preferenciájával ellenpontozták, í­gy aki ellátogatott a decemberi közepén megrendezésre került koncertre, az egy előzetes "fél-lemezbemutató" koncertet hallhatott. A régi számok sajnos a csúszás következtében fellépő időhiány miatt nem kerültek prezentálásra, mindössze két szerzemény, a banda talán két legnagyobb slágere hangzott el: a honlapjukról is letölthető Heart So Cold már csak a kisszámú, de többé-kevésbé lelkes közönség reakciójának következtében, mintegy extra ráadásként. Így "bonuszként" eljátszva vált teljesen egyértelművé, hogy ezen szám már a banda védjegyének tekinthető, és a koncerteknek szerves részét kell, hogy képezze, egyrészt kvalitásai, másrészt a közönség elvárásai miatt. Hasonló indokok alapján szokott szinte mindig szerepelni a setlistben az együttes "balladájaként" funkcionáló As The Ocean Cries, ami inkább a közönség női tagjait mozgatja meg emocionálisan, mindenesetre kiváló darab, amely egyszerre kalauzol el a zene érzelmesebb és metálosabb oldalára, szerencsére klisémentesen. Az új számokat egyenlőre csak élőben hallhatta a közönség, í­gy kevéssé ismerte, ami valamelyest akadályozta a zenével való 100 %-os azonosulást, de ami első blikkre megállapí­tható volt, hogy az újonnan í­rt számok is rendkí­vül "í­zesre" sikerültek, amolyan í­nyencfalatok a progresszí­v metál kedvelőinek, hiszen sajnos Magyarországon nem ez a stí­lus vonzza, még a metálon belül közel se a legtöbb hallgatót. Eddig progresszí­v power metál cí­mkét akasztottak a zenekarra, többek közt én is, de a Raven's Nest-re keresztelt új album dalait hallgatva kezd egyértelművé válni, hogy a banda egyre inkább a tiszta prog. metál felé tendál: döntse el ki-ki maga, hogy ez pozití­vum-e, mindenesetre nem szabad figyelmen kí­vül hagyni, hogy a komplexitás egyre nagyobb aránya ellenére bőven meghagyták a power/heavy metál dallamosság iránti vonzódását a zenéjükben, í­gy az első pár hallgatásra nehezebben kibogozható számok is kí­nálnak bőven fogódzkodót. A srácokon látszott, hogy nagyon élvezik, amit csinálnak, a közönség kis létszáma ellenére is, ám ezt nagy beleéléssel, illetve Balázs (Koncz Balázs - ének) szórakoztató frontemberi tevékenységével próbálták ellensúlyozni. A koncert mindenesetre nagyon kellemesre sikeredett, az új számok pedig nagyon í­géretesek, várjuk a lemezmegjelenést! Csak í­gy tovább! Setlist Another World Leaves of November Run To My Fate Unbroken As The Ocean Cries Silent Wind - The Murder of Sandy Jones The Marching of Time Like A Miracle ---------------------------------- Heart So Cold