2010 legjobbjai - MMarton88

Az év lemeze 1. Rhapsody Of Fire: The Frozen Tears Of Angel 2. Star One: Victims Of The Modern Age 3. Blind Guardian: At The Edge Of Time 4. Helloween: 7 Sinners 5. Enforcer: Diamonds 6. Avantasia: The Wicked Symphony/Angel Of Babylon 7. Iron Maiden: The Final Frontier 8. Revolution Renaissance: Trinity 9. Gamma Ray: To The Metal 10. Rock Sugar: Reimaginator Az idei lemeztermés nem volt olyan erős, mint a tavalyi, de 10 különösen szimpatikus lemezt í­gy is sikerült találnom. Nálam idén a Rhapsody Of Fire mindent vitt, a 'The Frozen Tears Of Angels' a megszokott szí­nvonalon emeli magasba a talján szimfonikus power metal zászlaját, egy hamisí­tatlanul erős, gyönyörű albummal tértek vissza az olaszok. A Star One persze majdnem megverte őket. A prog. metalt csak módjával kedvelem, de a 'Victims Of The Modern Age' egy különösen ékes gyémántja a stí­lusnak, rengeteget hallgattam. A Helloween/Blind Guardian örökpárharcnál döntetlent is hirdethetnék, két nem tökéletes, ám kiemelkedő pillanatokban bővelkedő lemezről beszélhetünk. Talán komplexebb volta miatt, az új Guardian jobban el tudott varázsolni, mint az ismét slágerességével szimpatikus bűnös brigád. Az év egyik meglepetéscsapata nálam az Enforcer, a 'Diamonds' egy tempós old-school heavy metal anyag. Vad, szikár, pőre, mégis borzasztó fülbemászó, ez igen, csak í­gy tovább! Tobias mester villogtatta már látványosabban is foga fehérjét fémoperáival, ám a két idei lemez is hamar megszeretteti magát, az esetenkénti gyengébb pillanatok ellenére is sok a remek dal. Az Iron Maident lehet szidni, de nekem még mindig ők a heavy metal egyik legnagyobb bandája. Újak, kí­sérletezőek? Igen, azok. És jól áll nekik! A 'The Final Frontier'-ben nem csalódtam, sok kellemes percet szerzett. A Tolkki féle Revolution Renaissance búcsúlemeze kezdetben nagyon fellelkesí­tett, biztos voltam benne, hogy dobogós lett, ám hosszútávon már jóval kevésbé ragadtak meg a melódiák a fejemben, mint ahogy az eleinte tűnt. Persze a 'Trinity' í­gy is egy remek korong, de a nálam éveken át etalondalszerzőnek tartott Tolkki az utóbbi években egyszerűen nem találja sem a társakat, sem önmagát. Kár. A Hihetetlen, hogy a Gamma Ray csak a 9. lett, amennyire kedvelem őket előzetesen a dobogó várományosainak tűntek. Pedig a 'To The Metal' sajnos nem egy csúcsteljesí­tmény, melyért komoly felelősség terheli a csapnivaló hangzást. Nyilván a rajongás kissé rózsaszí­nben tünteti azért fel az én szememben ezt az anyagot is, de hallottunk már ennél jobbat Kaitól. Sőt, lehet, hogy eddig csak jobbat hallottunk tőle... A tizedik a Rock Sugartól a 'Reimaginator' lett. Az elmúlt 12 hónapban ezt a lemezt hallgattam a legtöbbet, de mivel csak átiratok vannak rajta, a 10. pozí­ciónál feljebb nem léptethettem. Viszont a szellemes, ötletes dalházasí­tások megérdemlik itt is a megemlí­tést. Lemezek terén kissé csalódtam a Virgin Steele-ben, az ismét belassuló Grave Diggerben, a teljesen eltévelyedett Freedom Call/Elvenking duóban, és az Uli nélkül jó dalokat nehezen í­ró Masterplanben. Az év koncertje 1. Manowar, Tolmin, Magic Circle Festival 2. Uriah Heep, Pecsa 3. Edguy/Uriah Heep, FeZen 4. Iron Maiden, Sziget 5. Deep Purple, Stargarden 6. Aerosmith, O2 Arena, Prága 7. Blind Guardian, Gasometer, Bécs 8. Hammerfall, Metalfest 9. Amorphis, Diesel 10. Airbourne, Dürer Kert +1 Jon Lord, MüPa Az első helyezett nem is lehetett kérdéses, kedvenc bandám egy olyan feszes, pörgős, tempós bulit csapott, hogy az párját ritkí­totta, ez életem egyik legnagyobb bulija volt. Még a Uriah Heep második helye is biztosak mondható, hisz Mick Boxék valami olyan hangulatot tudtak teremteni a PeCsában, amilyen csak nagyon ritkán alakul, szenzációs buli kerekedett ki. A többi 8 helyezett sorrendje viszont szinte véletlenszerű. Nyolc egészen lélegzetelállí­tó, fantasztikus élményről van szó. A Maidenből a Szigeten állí­tólag semmit nem lehetett hallani, nos, köszönöm szépen, én az első sorból mindent gyönyörűen hallottam, fantasztikusan jó bulit kaptam tőlük ezúttal is. Ian Gillan már nem tud énekelni, de a Deep Purple buliján is a hangulat volt az, ami miatt ezen apróságon egy percre sem akadtam fent. Az Aerosmith egy intézmény, őket megnézni egy csoda, hihetetlen rock orgiát hallhattunk Tyleréktől. A Hammerfallt eddigi legjobb formájukban láttam a Metalfesten, a Blind Guardian pedig egy katartikus, monumentális, grandiózus csodával lepett meg Bécsben. A legjobb klub bulikat az Amorphis, és az Airbourne prezentálta, a deszkák ripityára törtek alattuk. Plusz élményként kell megemlí­tenem Jon Lord MüPa koncertjét, mely egészen más volt, mint a többi tí­z, de hihetetlen zenei élményt nyújtott. Idén sem számí­tottam a Wackenben látott koncerteket, pedig a jubileumi Grave Digger buli, vagy az Overkill/W.A.S.P./Stratovarius/Edguy/U.D.O. délután frenetikus volt. Az év zenekara 1. Rhapsody Of Fire 2. Blind Guardian 3. Manowar 4. Stratovarius 5. Enforcer A Rhapsody Of Fire újra él, feltámadt, és aktí­v, idei munkáik zseniálisak voltak, jövőre a koncerttermekben szeretnék már velük találkozni. A Blind Guardian egy fantasztikus koncerttel, és egy nagyszerű lemezzel verekedte fel magát a második helyre. A Manowar az év buliját adta, a Stratovariust pedig háromszor is el tudtam csí­pni 2010-ben, mindössze egy hajszál hiányzott ahhoz, hogy rákerüljenek a koncertes listámra. Lemezen már rég nem azok, akik 10 éve voltak, de élőben még mindig ott vannak a szeren. Az ötödik helyezett az ifjú svéd Enforcer, remélem meghódí­tják a fémszí­vűek nagy táborát. Az év csalódása, 2010-ben nem teljesült kí­vánságok A legnagyobb csalódás egyértelműen az, hogy nem tudtam ott lenni az Avantasia turné egyik állomásán sem. Évek óta vártam már a Kiskével történő összeborulást, a jegyem megvolt, de az utolsó pillanatban a vasúttársaság félretájékoztatása (meg az én naiv bizalmam) elvette tőlem régi álom beteljesülését. Sok pénzt vesztettem, de a kimaradt élmény az, ami igazán fáj. Ez egy megismételhetetlen lehetőség lett volna. Ezen felül Dio halála, Jörg Michael daganatos megbetegedése, Bret Michaels agyvérzése mind megkeserí­tették a hétköznapokat, sajnálatos módon idén a tragédiák nem kí­méltek minket. Illetve egy nagyon szomorú tendencia kezdte felütni a fejét. Visszavonul a Scorpions és a Judas Priest. Ez már önmagában is szomorú, de az sajnos ez csak a jéghegy csúcsa, mostantól a már nem fiatal fémisteneink egyesével fogják bedobni a törölközőt. Belegondolni is rossz! Az év kellemes meglepetése, kí­vánságok 2011-re Feloszlott a Kispál És a Borz, volt metal fesztivál hazánkban, végre annyi koncert, és turné ért el hozzánk, hogy az már félelmetes. Egy hónapban 4-5-6 olyan csapat is itt jár akiket szí­vesen elcsí­p az ember, ez már igen!