Kedvenc lemezeim - Eric Johnson: Live From Austin, Texas

Eric Johnson talán a világ egyik legfurcsább gitárosa, hisz bár nem tartozik a klasszikusan súlyos és összetett témákat játszó húrtépők közé, kvalitását és zsenialitását általában még a keményebb zenék szerelmesei sem vonják kétségbe. És valóban, bár első hallásra Johnson játéka csak kisebb mértékben bővelkedik a technikai bravúrokban, végül mégiscsak ő fejlesztette a tökélyre a már-már poposan könnyed és kedvelhető, valamint a rendkí­vül érzelmes, minden egyes létrehozott hang mögé értelmet és célt helyező gitározás közötti szimbiózist. Johnson játéka mindig tele van érzelmekkel. Vidámság, boldogság, bizonytalanság, szomorúság - ezeket képes elképesztő egyértelműséggel és célratörőséggel besűrí­teni a dalaiba. Munkásságának abszolút legnagyobb sikere annak ellenére lett sláger a maga idejében (ez a Cliffs of Dover cí­mű szerzemény), hogy instrumentálisan szólalt meg, ráadásul kifejezetten technikás gitárjátékot mutatva be a nagyérdeműnek. Most azonban nem a legendás 'Ah Via Musicom' cí­mű albumot szeretném bemutatni a kedves Olvasóknak, hanem azt a lemezt, ami véleményem szerint a legtökéletesebben összegzi Johnson korai munkásságát, kezdve a hetvenes évekbeli első szárnypróbálgatásoktól egészen az 'Ah Via Musicom' megjelenéséig. Ez a 'Live From Austin, Texas' cí­mű koncertanyag, mely bár 2005-ben, a szintén zseniális 'Bloom' cí­mű lemezzel egy időben jelent meg, valójában egy nyolcvanas évek végi koncertfelvételt tartalmaz, melynek gerincét a 'Tones' cí­mű lemez, valamint az akkor még megjelenés előtt álló 'Ah Via Musicom' dalai alkotják. Amit a koncertlemez nagyjából egy órás műsorideje alatt hallunk, az semmi más, csak Eric Johnson pőre zenéjének a legtisztább megvalósí­tása. Dob-basszusgitár-gitár felállásban játszik a zenekar, mindenféle cicoma nélkül. A lemezkezdő Righthouse előtt sem kapunk semmiféle felvezetést, csupán elindul a könnyed, ám rendkí­vül fülbemászó és kellemes dallam. Kiváló koncertkezdő dal, bár megtévesztő, hiszen távolról sem instrumentális az egész műsor. Johnson bizony énekelni is fog a lemezen. Hangjáról talán annyit, hogy rendkí­vül szimpatikusan adja elő a szerzeményeit, és nagyon okosan használja az orgánumában rejlő adottságokat. Az album első felének csúcsa a Trail Of Tears cí­mű dal, ami lemezen csak hat perc hosszú volt, most viszont majd tí­z percig játsszák. A Western Flyer egy rendkí­vül érdekes szerzemény, mely lemezre végül ebben a formában sosem került fel, a Camel's Night Out pedig csak 1996-ban látta meg a napvilágot. A koncert közepén egy alig egy perces basszusszólóra is futja a zenekartól, majd a régi klasszikus Emerald Eyes után elsütik a két sikerbombát - a Cliffs Of Dover itt még jóval hosszabb bevezetővel rendelkezik, a Desert Rose azonban már a maga teljes valóságában van jelen. A koncertet aztán az őskövület Zap, és a gitárosok számára kihagyhatatlan Are You Experienced? zárja. Régi álmom és vágyam megnézni egyszer Eric Johnsont, lehetőség szerint egy szí­nházi teremben, kellemesen elhelyezkedve egy puha székben és csak a zenére koncentrálva. A 'Live From Austin, Texas' tökéletesen mutatja be, mire kell számí­tania az embernek, ha elkezd megismerkedni Johnson zenéjével. Nem a klasszikus értelemben vett szórakozásra - inkább valami olyasmire, amit egy komolyzenei hangverseny képes neki nyújtani. Fület és szí­vet gyönyörködtető hangok az első perctől az utolsóig, melyek mögött olyan művészi kimunkáltság és tehetség rejtőzik, amilyenről nagyon sok gitárművész csak álmodhat! Az album dalai: 1. Righteous 2. Love or Confusion 3. Steve's Boogie 4. Trail of Tears 5. Western Flyer 6. East Wes 7. C.W. 8. Camel's Night Out 9. Emerald Eyes 10. Cliffs of Dover 11. Desert Rose 12. Zap 13. Are You Experienced? A zenekar tagjai: Eric Johnson - gitár Kyle Brock - basszusgitár Tommy Taylor - ütősök A kedvenc lemezeim sorozat további részei