Grand Magus: Hammer Of The North

írta Kotta | 2010.07.20.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Roadrunner

Weblap: http://www.grandmagus.com/

Stílus: Heavy Metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Talán Dio közeli halála miatt van, de leginkább az ő szellemiségét érzem a Nagy Mágus legújabb munkájában. Ők is abba a szimfonikus máztól mentes, tradicionális heavy metal alapú fantáziavilágba repí­tenek el minket, amely a klasszikus Dio lemezeket jellemezte. A korongot nyitó riff ugyan tiszta Judas, eltekintve attól a ténytől, hogy Halford bandája sosem dörrent meg ilyen szőrösen, összességében mégis a '80-as évek elejének Black Sabbath -ja dominál, a ‘Dehumanizer'-rel egyetemben, de a másik ex-Sabbath énekes, Ozzy korai munkássága is emlí­thető akár. Azaz relatí­ve egyszerű, de húzós riffekre és fogós dallamokra épülő, leginkább közép-gyors, atmoszferikus fémzenéről van szó. Az időutazás-hangulat megteremtésére nem csak a némileg klisés szövegvilág, de a számok eleji-közötti átkötések is rásegí­tenek (na meg a béna borí­tó). A Grand Magus annak a bizonyos “JP"-nek a saját bandája, akit leginkább a Spiritual Beggarsből ismerhetünk, nem meglepő tehát, hogy némi "kosz", ősmetalos, hippis groove is rárakódott a hagyományos riffekre, paradox módon szalonképessé téve a zenekart ezzel a "modernizált" hangzással és megközelí­téssel. Hiába no, művészetben van ilyen: a régit keverve a még régebbivel megkapjuk a legújabbat. Matematikusok, logikusok, szemantikusok, stb. ne is próbálkozzanak ennek a megfejtésével. Christoffersson amúgy nem egy kifejezett hangszálakrobata, bár férfiasan kellemes a hangja és amire itt szükség van, azt simán hozza. Engem időnkét kicsit Pepper Keenan-re is emlékeztet, ahogy a muzsikában is van egy adag a C.O.C. ‘Deliverance' környéki megközelí­téséből (nem zeneileg, inkább a hangzás és a hozzáállás tekintetében). Továbbá kiemelkedő gitárosnak sem mondanám. Bár riffjei nagyon ülnek, szólók terén gyenge: régi-sulis prüntyögése engem időnként kifejezetten zavar, szebben fogalmazva: a kor követelményeinek (vagy csak az én elkényeztetett füleimnek?) nem igazán tud megfelelni. Mindezek ellenére az összkép mégis pozití­v, pestiesen szólva nagyon egyben van a cucc. Hozzáteszem gyorsan, már az előző, ‘Iron Will' c. albumukon hallatszott, nem akármilyen dalszerzői képességekkel van megáldva ez a fiatalember. Ezt a fajta zenét amúgy érezni kell, vagy a bőröd alá szivárgott az életérzés gyerekkorodban, vagy sem. Ahogy a ‘Hammer Of The North' is szép lassan - immár a mi bőrünk alá - szivárog. Nem biztos, hogy elsőre hatni fog, viszont meghálálja a türelmet. Két-három hallgatás után kitörölni sem tudod majd a bika riffeket és fogós énekdallamokat a fejedből. Ez is true metal ám, csak éppen hónaljszag nélkül. Adj egy esélyt neki: hallgasd meg például a The Lord Of Liest vagy a Ravens Gide Our Way-t, ha nem tetszik, garantálom, egy havi előfizetési dí­jat visszaküldök neked! Ja, hogy a Hard Rock Magazin ingyenes? Pech. A következő lemezre (esetleg turnéra?) - a régi barátság okán - azért ajánlom Mike Amott meghí­vását a szólógitárosi posztra.

Pontszám: 7.5