Kedvenc lemezeim - Pokolgép: Pokoli Szí­njáték (1987)

"Ha újra megszületnék akkor is í­gy élnék, tudd meg semmit sem bántam meg..." Ahhoz, hogy egy lemez különleges helyet kapjon a zeneszerető ember szí­vében, sok csillagnak kell együtt állnia. A zene és a szöveg együttesének kell teljes harmóniában lennie a hallgató lelkiállapotával, gondolkodásmódjával, érzésvilágával. Ez még mindig nem elég ahhoz, hogy - jelen esetben - huszonhárom év után megragadja az ember a virtuális tollat, és sorokat véssen az LCD fehér "papí­rjára". Ehhez az kell, hogy hosszú évek ideiglenes süllyesztőjéből előásva a lemezt, ne az elnéző mosoly legyen, ami egy legyintéssel elintéz egy alkotást. Az kell, hogy "huszonpár" év után is, amikor megdörrennek a hangfalak, a zsigerekből az első taktusokra előbújjanak a széthallgatott dallamok, az agy rejtett zugaiból feltörjenek a szövegek, melyek még mindig jelentéssel bí­rnak a hallgató számára... A lemez riffjei az első hallgatások korát kell, hogy előhozzák, és az emlékek mellé be kell emeljék a "még most is í­gy érzek alapvetően, nem változik ez a rohadt világ" érzéseket. Ezek után le lehet í­rni egy lemezről, hogy korszakalkotó az í­ró számára, egy olyan alkotás, amelyre a szerzők büszkék lehetnek. Rengeteg fémzenei albumot tudhatok a magaménak, de nem sok van ezek között, amelyeket kazettán, bakelit lemezen és CD-n is megvettem vagy megkaptam. A Pokoli Szí­njáték és az Éjszakai Bevetés (1989) ezek között van. A gyűjteményemben csak egy olyan kazetta van, melynek B oldalát annyiszor hallgattam meg, hogy a szalag megnyúlásával gyakorlatilag eltűnt róla az egyik oldal hangsávja. Ez a Pokoli Szí­njáték, melynek minden szava belém ivódott, és a rock zene súlyos ágához kötött, melyből a mai napig nem szabadulok. Gyermek voltam, messze a tizenhat évtől, és nem mondhatnám, hogy szüleim örültek, mikor meglátták, hogy milyen kazettát hallgatok. Apám akkor kezdett igazán gyanút fogni, amikor 14 évesen az összespórolt zsebpénzemből az Éjszakai Bevetést vettem meg. Az arca tisztán magam előtt van, ahogy felemeli az asztalomról az éjkék borí­tójú kazettát, ördögfejjel a temető közepén, és csalódottságát fejezi ki, hogy erre költöm a pénzem. (1989-ben 300 Ft-ot fizettem a kazettáért...) Nem volt pozití­v "médiája" a Pokolgépnek. A robbanás az egyik koncertjükön (amiben meg is sérült a közönség néhány tagja), a szakadtnak titulált rajongók (szülők, nagyszülők szerint kivétel nélkül mindegyik szipus, alkoholista, vagy mindkettő), a rendőri összetűzések nem segí­tettek a pozití­v megí­télés kialakí­tásban az átlagemberek számára. Akkor eszembe sem jutott, ma viszont eltűnődöm, hogy kerülhetett ez a lemez a boltokba? Hogyan engedélyezte ezt az akkori rendszer? Annyi zenekart lehetetlení­tett el az akkori kultúrpolitika, miért pont Ők kerülhettek hivatalosan az áruházakba? Miért csodálkozom még í­gy "huszonév" után is? 1, Borí­tó: Az első lemez után a sisakos ember megfordul, és finomkodás nélkül egy sátáni géparc került fel a borí­tóra (grafika: Soós György), szarvakkal, kezében fáklya, szegecsek mindenhol, koponya, ördögarcok a gyűrűkön, 666 felirat a sisak elején, és csillogó Pokolgép felirat, még az eredeti, láncokkal összekötve a két P betű. 2, Nézzük a cí­meket: Tisztí­tó tűz, Pokoli szí­njáték, 666 (metálmondóka), Éjféli harang. 3, Ha valaki meghallgatta az albumot, a szövegek sem segí­tettek igazán a széles rétegekkel elfogadtatni az anyagot. Láthattuk az Iron Maiden The Number of the Beast albuma kapcsán, hogy mennyire érzékeny téma a Gonosz. De ahogyan az IM csapata nem foglakozik okkult szertartásokkal, pontosan ugyaní­gy nem volt semmi köze - meggyőződésem szerint - a Pokolgépnek sem semmi ilyesmihez. Mindenesetre bátor dolog volt megjelenni ezzel a lemezzel, és kisebb csoda is, hogy az akkor már kicsit lazuló cenzúrán átment ez az anyag, és a Pokolgép nem jutott a nem "támogatott" zenekarok sorsára. Nyugodtam í­rom, hogy 100.000-es rajongótáborral bí­rtak a nyolcvanas évek második felében. Az újdonságnak számí­tó magyar zenének hatalmas tábora lett, igen rövid idő alatt. Második hivatalosan kiadott Pokolgép nagylemez, a klasszikus felállásban készült. Az eredeti kiadás (1987) zenei rendezője Szigeti Ferenc, hangmérnökök: Rozgonyi Péter, Szigeti Ferenc. A CD változaton (digitális kiadáshoz technikailag korszerűsí­tve 2005-ben, hangmérnökök: Küronya Miklós, Ottó Tivadar) egy klip kapott helyet a nem túl távoli múltból (1989), képet adva az akkori állapotokról. Mosolyogva nézem az akkori arcokat, egy Heavy Metal ünnepről, amit a Pokolgép celebrált. Ez a bepillantás, érdekes időutazás. Furcsa látni a megerősí­tett rendőri jelenlétet, kutyákkal, ahogy "vigyáznak" a rockerekre... mert igen, akkor azok a fiatalok veszélyesnek számí­tottak a rendszer számára. A lemez munkálataiból (akárcsak a Totális metál cí­mű első albumon) Nagy Feró is kivette a részét. A kilenc dalból hatnál is szerzőként láthatjuk a nevét. Az ő munkája a hazai metal zenében megkérdőjelezhetetlen. A CD borí­tón látható képek különlegesek. Kalapács Józsefet nem sok képen láthattuk rövid hajjal, de a kor rocker ruházata szintén figyelemre méltó. Tagok: Kalapács József - ének Kukovecz Gábor - gitár Nagyfi László - gitár Pazdera György - basszusgitár Tarcza László - dob Dalok: Tökfej (Kukovecz Gábor - Nagy Feró) Indí­tásnak feszes, gyors tempó, ahogy a szövegben áll: "Nem alkuszom..., állandó harcban vagyok..." Félig gyermekként sokkolóan vastag gitárhangzás, gyors lábdob feszes basszussal. Tisztí­tótűz (Nagyfi László - Nagy Feró) A hangzás ma is jó. A gitártémák önkéntelen bólogatást eredményeznek. Az elénk festett kí­nhalál képe igazi metal téma, amelyben a mesterien kevert vokál Kalapács József hangja mellé kí­sérteties hangzást eredményez. Ítélet helyett (Kukovecz Gábor - Nagy Feró) Erre a lassú dalra készült klip, ha jól rémlik, a gazdagréti lakótelepen. A kulcsos gyermek fogalma ebben a korszakban született. Szülők nélkül, a nevelés elhanyagolásában felnövő nemzedék dala ez. A semmiből kinövő lakótelepek fiatalsága, akik ma már felnőttként - nagyrészük - maguk is nevelik gyerekeiket. Kí­váncsi lennék, hogyan... Vallomás (Kukovecz Gábor - Józsa Béla) "A keresztek már megfordí­tva nőnek az ég felé Vádló szemek sújtanak le ránk Amit hirdetünk az nem mindenhol tetszik mindenkinek A kemény daloktól felkopik a szánk" Ez volt az első dal, amit hallottam erről az anyagról. Az első sorra felkaptam a fejem, nem értettem mit jelent, a gitártémák fogtak meg. Halálra szeretlek (Nagyfi László - Nagy Feró) Némi szexualitás... természetesen óvatos szóképekben, de érthető az egyszerű üzenet. "A farmerom szűk lett, hova meneküljek, meredt minden végtagom, nincs menekvés" Ehhez is készült klip a Pecsa kültéri szí­npadán. Pokoli Szí­njáték (Kukovecz Gábor - Pokolgép, Nagy Feró) "Rossz helyen születtél, nem várt rád senki, Angyalok nem vigyáztak rád..." Beletelt pár évbe, mí­g megértettem, az életet foglalja össze a dal. Én is eladtam a lelkemet... 666 (Metal mondóka) (Nagyfi László - Nagy Feró) A valóság ellen kaptam sorszámot, elfogadtam a felkí­nált másik világot. Egyszerű szólók, mélyen beleivódnak az agytekervényekbe, kellemesen megrezegtetik a lebenyeket megfelelően nagy hangerőn hallgatva. Éjféli harang (Nagyfi László - Józsa Béla) Már az első taktusoknál kiráz a hideg, és jön a százezerszer hallgatott, megunhatatlan vastag ritmusos reszelés, amely megfelelő zenei alátét az elénk festett Gonosz eljöveteléhez. "Mikor az ördög templomba ment, sí­ri csend lett odabent. A pap szájából kihullt a beszéd, mindenki tördelte a kezét "Leült az ördög az orgonához, a sánta kántor menekült, a zsoltár metálba váltott, nem a vég volt ez, csak a kezdet" Megunhatatlan. Most is imádom a dalt. Súlyos igazi METAL. Újra születnék (Kukovecz Gábor - Pokolgép) Ízlésvilágom szerint, a legjobb Pokolgép nóta, mind a régi Gép, mind az új tekintetében. Minden szó belém égett, minden sor segí­tett, bármilyen nehézségekkel kerültem szembe. Küzdelem a halálig, leszarva a rosszakarók ármánykodásait, a célt sosem tévesztve szem elől. "Nem fáj semmi, már érzéketlen vagyok, engem ne sajnáljatok. Én az élettől mindent megkaptam, engem ne sajnáljatok" "Százezer átok sem állí­that meg, miben hiszek, azt végig csinálom Százszor eltaposhatsz, újra felállok, az utat végig kell járnom..." "Vádolhat, támadhat, gúnyolhat, gyűlölhet bárki Túlélek minden rossz gondolatot, teszek rá, ilyen vagyok!" És a végén a hí­res "Az a szép" Pokolgép változata. Nem értettem miért került fel erre a lemezre, de nem foglalkoztam vele. Megfordí­tottam a kazettát, tekerés vissza az elejére. Ha ma kell ideológiát gyártanom erre (melyen gondolom jót mosolyognának a tagok), azt mondom, a srácok ezzel szerették volna megtörni az album komor hangulatát, és esetleg mondhatták a kiadónak, hogy tulajdonképpen nem kell komolyan venni az album szövegeit. Ez csak Heavy Metal. TT