Életmű: ELF

Ronnie James Dio, a rock Pavarottiának életútja nem a Rainbow-al kezdődött: jóllehet már a hatvanas évek elején több együttesben zenélt, az ELF volt az a banda, ahol először figyeltek fel rá, és ahonnan megnyí­lott a sikerhez vezető út. Az ELF úgy érzem, méltatlanul lett elfeledve, nevüket pusztán azért szokták emlegetni, mert az együttes tagjai közreműködtek az első Rainbow albumon, no és persze Dio miatt.Úgy gondolom, hogy munkásságuk folytán legalább annyit megérdemelnek, hogy pár szóban felidézzük a banda történetét.

1967-ben Ronnie James Dio, Nick Pantas, David Feinstein, Gary Driscoll and Doug Thaler alakí­totta meg a "The Electric Elves" formációt , ezen név alatt egy promo LP-t adtak ki, mely a következő dalokat tartalmazta: A:Hey, Look Me Over... B:It Pays to Advertise. A dalok kicsit pszichedelikus, egyszerű rocknóták voltak.

1969-ben nevüket the Elves-re változtatták és újabb két dalos LP-t adtak ki.. A:Walking In Different Circles és B: She's Not the Same cí­men.

1970-ben egy hirtelen katasztrófa árnyékolta be az együttes további pályafutását: autóbalesetet szenvedtek, mely során Nick Pantas meghalt. A banda kegyeleti okokból ELF-re változtatta nevét, a csapat tagjai Dio, Feinstein and Driscoll és Mickey Lee Soul lettek. Megjárták a szokásos utat, klubokban, kisszí­npadokon léptek fel, ahol az élő közönség csiszolta ki a dalokat, és természetesen keresték a kapcsolatot egy olyan kiadóval, mely a már elkészült szerzeményeket kiadná. A szerencse nem is váratott sokáig magára. 1972-ben egy Columbiai fellépésen nem más figyelt fel rájuk, mint Roger Glover és Ian Piece, az akkor már szupersztar státuszban lévő Deep Purple oszlopos tagjai. Fantáziát látva a csapatban, elvállalták az első Elf album produceri teendőit, és az atlantai One stúdióban elkészült az egyszerűen „ELf”-re keresztelt album. A délies blues rock dalok kis ragtime feelinggel és némi Rolling Stones hatással igen érdekes elegyet alkottak ahhoz, hogy méltóak legyenek két, Deep Purple-el közös turnéhoz. A bandát í­gy a nagyközönség is megismerhette, nem beszélve egy Richie Blackmore nevű úriemberről, aki igencsak megjegyezte az Elf énekesének hangját.

Apropó, hang: Dio remekül énekel, ám egy egészen más stí­lusban, mint amire a Dio névről asszociálhatunk. A dalok füstös kocsmahangulatához nem illett az a szárnyaló virtuozitás, ami a későbbi Dio metal lemezeket jellemezte. Egy jóval bensőségesebb, hangulatosabb, kisebb hangterjedelemben mozgó hang volt ez, amiből azonban ki lehetett sejteni, hogy ebből egy egész más minőséget is ki lehet hozni.

1973-ban Feinstein kivált a bandából, új gitárost kerestek. Érdekességképpen az ekkor még basszusgitározó Dio úgy döntött, hogy csak az éneklésre kí­ván koncentrálni, í­gy új basszgitárost is találni kellett. A daléneklésben még a billentyűs Mickey Lee Soule is részt vett néha, ám Dio hangjával nem lehetett versenyezni.

1973 végén két kiadóval is szerződést kötöttek, az USA-ban az MGM, Angliában pedig a Purple Records-al. Pár hónappal később Angliába utaztak, hogy felvegyék második albumukat a Manor stúdióban, Roger Glover producerkedése alatt. A lemez a Carolina Country Ball cí­met kapta, nem véletlenül: a country hatások felerősödtek a zongorás, délies rockzenében. Érdekességképp az anyag az USA-ban LA/59 cí­mmel jelent meg, egy teljesen más borí­tóval.

A lemezt ismét a Deep Purple segí­tségével tudták megturnéztatni Angliában, majd Ronnie James Dio és Mickey Lee Soule részt vett Roger Glover szolo projectjének Butterfly Ball And The Grasshopper's Feast c. albumán. Ronnie három dalt is énekel a lemezen.

1974 nyarán részt vehettek a Purple amerikai turnéján, és olyan együttesekkel játszottak együtt, mint az Aerosmith..

A turné mellett Richie Blackmore meghí­vta az Elf zenészeit egy single elkészí­tésére is, melynek a Black Sheep Of The Family volt a cí­me. Az Elf tagjain kí­vül más zenészek is közreműködtek a szám feljátszásán, mint például a billentyűs Matthew Fisher a Procol Harum-ból. (A dal egyébként eredetileg egy Quartermass nevű banda szerzeménye volt.).

Az együttműködés egyfajta vizsga is lehetett, ahol a vizsgáztató maga Blackmore volt, a vizsgát eredményesen abszorváló tanulók pedig az Elf tagjai, különösen Ronnie James Dio. A David Coverdale és Glenn Hughes fémjelezte Deep Purple funky-s stí­lusa nem felelt meg a gitáros elképzeléseinek, és szóló lemez elkészí­tésén gondolkodott. Mivel a Black Sheep jól sikeredett, Blackmore rövidesen ismét megkérte Dio-t, hogy működjön vele közre egy új dal elkészí­tésében. Még a felkérés éjszakáján Dio megí­rta a Sixteenth Century Greensleeves c. klasszikust, mely eredetileg a Black Sheep B. oldalaként jött volna ki. Ez a single azonban soha nem jelent meg ebben a formában, a Black Sheep eléggé átdolgozva a Rainbow első albumán szerepelt csak.

A jól sikerült együttműködés után Blackmore feltette azt a kérdést, amire a csapat már titokban várt: csatlakoznának e hozzá egy külön banda formációjaként. Mivel az Elf éppen harmadik albumának kiadásával volt elfoglalva (Trying To Burn The Sun), csak a lemez elkészülte után vállalták az együttműködést

A Black Sheep kiadása után visszatértek Angliába egy új taggal, Mark Nauseef-fel, aki decemberben csatlakozott hozzájuk. Az új album a Kingsway stúdióban került rögzí­tésre, a producer ismét Roger Glover volt .(Aki szintén láthatott fantáziát a csapatban, lehetséges, hogy ő is dédelgetett valami közös munkával kapcsolatos tervet).

Az album kiadása után az Elf felbomlott, Nauseef önszántából távozott, a gitáros Steve Edwards-ot pedig kirúgták, hiszen Blackmore mellé nem kellett más. Jóllehet Blackmore jelen volt a harmadik Elf album munkálatainál, a pletykák ellenére nem vett részt annak elkészí­tésében.

A Trying To Burn The Sun-t nem adták ki az USA-ban, nehogy bármifajta ellenlábasa lehessen a nem sokkal ezután kiadott első Rainbow albumnak Keringtek pletykák ugyan egy élő Elf album felvételéről is, de úgy tűnik, egyenlőre senki sem rendelkezik az anyagról készí­tett másolattal. A Trying To Burn volt az első album , ahol Ronnie James Dio ezt a nevét kezdte használni Blackmore ajánlására . A többi pedig már rocktörténelem, a második Rainbow albumra már csak Dio maradt az Elf-ből, mely banda is í­gy bevonult a rock pantheonba, igaz, hogy annak egy igen eldugott szegletébe.

Diszkográfia:

Elf – 1972
Carolina County Ball/LA-59 (USA release)-1974
Trying to burn the sun-1975