Heavy metal all nite: Wisdom & Avatar & Tristana, 2009.11.14., Wigwam

Amilyen frissességgel és elemi erővel robbant be a köztudatba a Wisdom első kis- és nagylemezével, annyira hányatott sorsú együttessé vált az utóbbi időben. A doboscserék mellett az énekes váltás, és az ideiglenes légkör megtépázta a zenekar "menetelését", és a pletykák feloszlásról is szóltak. No meg arról, hogy a két év után újból megrendezett Wiseman Is Alive lesz a mércéje annak, mennyire van érdeklődés a csapat iránt, és hogy érdemes-e (í­gy) folytatni ezt a produkciót. Ezen az estén, azt hiszem, egyértelmű választ kapott mindenki a kérdéseire... ...kivéve talán a jövőbeli tervek némelyikét. Ami biztos: lesz új nagylemez. Azonban, hogy ki fog énekelni rajta, azt továbbra is "titok övezi" - a koncert különleges jellegéhez az is hozzáadott, hogy ezzel a zenekar történetének egy szakaszát zárták le. Annyit lehet tudni, hogy nem egy bizonyos Peter Wilsen lesz a frontember. Hogy ki is ő? Nem más, mint a szlovák Tristana énekese, akiknek a bizonyára közeli ismeretség okán (Peter fel is lépett hazájában a Wisdommal) az a megtiszteltetés jutott osztályrészül, hogy elsőként kezdjék el felfokozni a hangulatot az este folyamán. Bulijuk zökkenőmentesen zajlott le: nem volt rossz, de különösképpen jó sem. Tisztességesen tolták el átlagos power metaljukat, néha érdekesebb, néha sematikusabb nótákkal tűzdelve. Az este szellemiségéhez igazodva, ők is becsempésztek műsorukba két feldolgozást, amelyek bizonyára a már ekkor is elég nagyszámú publikum feltüzelését lettek volna hivatottak elvégezni. Az It's My Life-al még úgy ahogy megbirkóztak a srácok, azonban a The Final Countdown lécét már nem ugrotta át az énekes: a sikoly(ok)ba szépen belebukott. Utólag azért is volt ez meglepő, mivel a Wisdom vendégeként sokkal jobban teljesí­tett, mint ezekben az átiratokban. Amikor megtudtam, hogy a buli "fő előzenekara" az Avatar lesz, bevallom, nagyon megörültem. Márpedig azért, mert ezáltal végre megadatik nekik az esély, hogy nagyobb számú közönség előtt bizonyí­tsák, hogy hard rock fronton bizony ott vannak a legtehetségesebbek között - és nem csak a fiatalok körében. Olyan könnyed eleganciával játsszák a tipikusan magyar í­zesí­tésű rock zenét, amely - egyben szerencsére és sajnálatos módon - párját ritkí­tó. Rövid átszerelés után indult el az Ébredj fel szintetizátor leadje, és máris belecsaptak dallamorgiával övezett, kacifántos, ám "klasszikus" ihletésű gitár- és billentyűszólókkal megpakolt zenéjükbe. Az Egyedül ébredek lüktető tempójának köszönhetően már mindenki együtt énekelhetett: "jól indult az este, a klubban forró a hangulat"... Ment is minden, mint a karikacsapás - leszámí­tva némi, hamar orvosolt gitárproblémákat -, minden a megszokott: és ez most bóknak számí­t! Ám mégis volt újdonság: a zenekar karizmatikus basszusgitárosa, Radnai Viktor kissé problematikusra sikerült távozása után, végre fény derült az új tag kilétére. Kiss Barna állí­tólag a koncert előtt másfél órával mondott igent a felkérésre, hogy állandó részese legyen az Avatar gépezetének. Személyében egy - látszólag - szolid-szelí­d, csendben, ám rendkí­vül magabiztosan pengető zenészt ismerhettünk meg, aki Paróczi Krisztiánnal egyetemben egy sziklaszilárd alapot biztosí­t az együttes muzsikája számára. A dinamikus kezdés hatására kezdett megtelni a "küzdőtér" is a koncert folyamán - itt az ideje, hogy a hazai közönség bizonyí­tsa jó í­zlését, ha az orra elé rakják a kiemelkedő produkciót... A műsor egyébiránt - és értelemszerűen - a csapat legjobb számaira épült, í­gy - ha lehet ilyet mondani egy nagylemez és egy demo után - egy best of programot kapott az egyre lelkesebb publikum. A Duna-rapszódiából és a Holdvirág-árokból álló "lí­rai blokk" megalapozta az érzelmi telí­tettségét is az estének - öröm nézni, ahogy Gellér Tamás gitáros kibontakozik ezen számok alatt, és egybeforrva hangszerével, előcsalja belőle a melankólia szólamait. No meg a nagyszerű orgánummal megáldott billentyűs, Szepesi Richárd, aki önálló verzét is kap az előbbi számban. Az Avatar egyik legnagyobb erőssége az énektémák gazdag rétegzettsége: Szaszkó igazi rock torka mellett a két "háttérvokálos", Ricsosz és Tamás is remek hangi adottságokkal rendelkezik, és ezáltal a Queen által felállí­tott paradigma irányába mutató zenei koncepció megvalósí­tásán fáradoznak, méghozzá nem is akármilyen tehetséggel, élőben (is) produkálva az igazi átütő erőt. Ennek betetőzése a régi magyar musicalek legszebb pillanatait megidéző A szí­nész fohásza, amely ezúttal is a koncert fináléjában kapott helyet. Tudva előre, hogy a Wisdom 2,5-3 órányi műsorral készül, bizony nem sajnáltam volna, ha az Avatar is eltolja mindegyik dalát - persze a már a demora is felkerült, ám zsenialitásából mit sem vesztő Illúzióhí­d, a zenekar egyik legnagyobb slágere, a Miért vagyok egyedül? , a József Attila "feldolgozás", az akusztikus gitárral megtámogatott Harapj vagy én haraplak és a heavy metal hí­vők szí­vét megmelengető Vérző ima már elég volt ahhoz, hogy egy profi és magával ragadó koncertet hallhassunk. Hangulatért nem kellett a szomszédba menni: Ricsosz szállí­totta a tőle megszokott humort, Szaszkó a pontos énektémák mellett a kommunikatí­v frontembert, Tamás pedig hál istennek továbbra is a 80-as években él, mind kinézetre, mind játékára való tekintettel. Az Avatar rendre hiba nélkül teljesí­t a koncerteken, í­gy nincs más hátra, mint hogy jöjjön az új nagylemez, és remélhetőleg vele együtt a széleskörű ismertség. Setlist: Ébredj fel / Egyedül ébredek / A szí­vek királynője / Duna-rapszódia / Holdvilág-árok / Miért vagyok egyedül? / Illúzióhí­d / Harapj vagy én haraplak / Hontalanul (Vérző ima) / Határ nélkül / A szí­nész fohásza Avatar képek: Paróczi Gábor Tomka Noha rendkí­vül iparkodtam a W.A.S.P. koncertről át a Wigwamba, épphogy csak odaértem kezdésre. Mikor beléptem az indiánsátorba, abban a pillanatban csendült fel a Wisdom introja. Mondhatni, tökéletes időzí­tés. Ugyebár nyí­lt titok volt, hogy milyen spéci bulira számí­thatnak a csapat rajongói, hisz idén ez volt az egyetlen Wisdom koncert, ráadásul azon is lehetett előzetesen körmöt rágni, hogy ki fog ezen az estén a mikrofon mögé állni. Nem hiába fogytak szépen a jegyek, és övezte ezt az estét különleges figyelem. A rövid felvezető után a kékes fényárban úszó szí­npadon termettek a zenészek, majd kezdetét vette a maratoni europower őrület a 2004-es EP nyitódalával, a Fatetel. Az első dolog, ami szembetűnt, az a rettenetes hangzás volt; sajnos az első nóták alatt igencsak gyengén és aránytalanul szólaltak meg a hangszerek, ám idővel szerencsére helyreállt minden. Már a kezdő pillanatokban magasba lendültek a kezek, és mindenki tele torokból ordí­tott! Nem véletlenül, ugyanis hatalmas őrjöngéssel vette tudomásul a publikum, hogy a szí­npadra a muzsikusok mellé nem más lépett fel, mint a pár éve kiszállt, azóta is szinte mindenki által visszavárt Nahi. Nem tagadom, jól esett újból hallani a régi kedvenceket az ő tolmácsolásában. Abból pedig volt rengeteg, ugyanis több mint két és fél órán át tartott a buli. Szinte az összes saját daluk elhangzott, valamint a monstre bulira előkapták az összes eddigi feldolgozást, amelyet valaha is játszottak. Énekes ügyileg pedig megosztva dolgoztak Nachladal, illetve Kiss mesterek, mely egy érdekes megoldás volt. Igazából érzésem szerint hangi adottságokat figyelembe véve Kiss Zoli jobb választás, őt technikailag jobb énekesnek tartom. Ám Nahit valamivel karizmatikusabb, tekintetet vonzóbb frontembernek, jobb előadónak gondolom. Ennek ellenére természetesen mindketten profin oldották meg feladatukat, remekül kiegészí­tették egymást. Igazi esszenciát kaptunk abból, hogy miről is szólt az a nyolc év, amióta létezik a csapat. Saját számok közül egyértelműen a száguldó tételek vitték a prí­met, a közönség igen lelkesen reagált, minden fej megmozdult a Fate, Holy Vagabond, Masquerade, Wheels Of The War tí­pusú pörgős zúzdákra. Tele torokból kiabáltuk a Wisdom, valamint a Victory sorait, a hangulat mind a szí­npadon, mind a küzdőtéren végig rendben volt. Számomra egészen különleges ez a csapat a fiatal magyar bandák közül, talán ők az egyetlenek, akiknek mind a dalaik, mind pedig az előadásmódjuk nemzetközi minőségű. Nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy itt mutatkozott be a Wisdom új dobosa, Ágota Balázs, aki abszolút korrektül végezte dolgát. Pár felvétel a készülő nagylemezről is felcsendült, véleményem szerint azzal sem okoznak majd csalódást. A Somewhere Alone egy középtempós, Accept/Priest tí­pusú döngölde, mí­g a Live Forevermore egy újabb speed-power himnusz a "bölcsességek" zseniális tárházából. Noha a két és fél óra vége felé picit már a zenészek is fáradtnak tűntek, mindig igyekeztek mozogni, élettel megtölteni a szí­npadot. Nem is vallottak szégyent, látszott, hogy élvezik, hogy újfent a deszkákon bizonyí­thatnak. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, én örültem a sok feldolgozásnak. Kicsit olyan volt, mintha egy "élőzenés rock-discoba" csöppentünk volna. Tizenhét nem saját nótát számoltam a programban. Igen jó hangulatot teremtett a négy Iron Maiden újragondolás, jól esett hallani a Strato féle Milleniumot, mindenki tombolt a Heading The Call, illetve a Hearts On Fire alatt, de a Send Me a Sign vagy a Helloween duó prezentálása is igen mesterien sikeredett (bár az I'm Aliveal kicsit megszenvedett Nahi). A közönség is az europower himnuszokat kultiválta leginkább, bár én személy szerint örültem, hogy előkerültek hard rockosabb tételek is. Scorpions, Europe, Survivor, jól esett őket hallani. Nahin és Kiss Zolin kí­vül egy harmadik fiatalember is helyet kapott a mikrofonnál az este során, méghozzá Peter Wilsen a Tristanából. Ő énekelte el a Youth Gonna Wildot, s mivel az előzenekarról lecsúsztam, igen meglepődtem, hogy milyen remek hangi adottságokkal bí­r a fiatalember. Szó is volt róla, hogy ő lesz a Wisdom állandó énekese, ám végül nem í­gy alakult. Mindesetre neki sem kellett szégyent vallania a szí­npadon. Remek frontember, bár tény, hogy vele inkább Skid Row tí­pusú muzsikát tudnék elképzelni, mint europowert. Egy másik igen kellemes része az estének az akusztikus blokk volt. Értelemszerűen itt a saját nóták közül az Unholy Ghost kapott helyet, ám felcsendült a legendás Carrie is, valamint sokak kedvence, Bruce Dickinsontól a Tears Of The Dragon. Idén nem okvetlenül a látványelemek domináltak a "wiseman bulin", de azért egész szép kis szí­npadot épí­tettek a srácoknak. A hangsúly a zenén, illetve a játékon volt. A program végén mindenki felmászott a deszkákra, három énekessel hallhattuk a játékidő utolsó perceit. Szí­vet melengető élmény volt, jól esett újra együtt látni az össze tagot, ahogy jókedvűen, mosolyogva muzsikálnak, mielőtt a Strain Of Madness záró taktusaival végleg el nem búcsúztak. Úgy gondolom, hogy aki szereti, vagy valaha is szerette ezt a csapatot, az nem távozhatott erről az estéről keserű szájí­zzel. Végig profi produkciót láttunk, annak ellenére is, hogy érezhetően sok volt a két és fél óra, zenész és rajongó számára is. Mégis, örülök, hogy ott voltam ezen a Wisdom örömünnepen, mely méltó összegzése volt mindannak, amit eddig elért a csapat. Bí­zom benne, hogy a jövőben sikerül újra aktivizálni magukat, nagyon hiányoznak ők a hazai zenei palettáról. "Wiseman is Alive!" Intro (Fate) 1. FATE (Nahi) 2. Helloween - I'm Alive (Nahi) 3. REDUCED TO SILENCE (Nahi) 4. Iron Maiden - Wasted Years (Nahi) 5. HOLY VAGABOND (Nahi) 6. Europe - Rock the Night (Nahi) 7. EVIL DISGUISE (Nahi) 8. SOMEWHERE ALONE (Nahi) ----------------------------------------------------------------- 9. Iron Maiden - Aces High (Zoli) 10. KING OF DEATH (Zoli) 11. Gamma Ray - Send Me a Sign (Zoli) 12. MASQUERADE (Zoli) 13. Stratovarius - Millennium (Zoli) 14. LIVE FOREVERMORE (Zoli) 15. Iron Maiden - Flight of Icarus (Zoli) 16. WHEELS OF THE WAR (Zoli) ----------------------------------------------------------------- 17. Hammerfall - Heeding the Call (Nahi) 18. WORDS OF WISDOM (Nahi) 19. UNHOLY GHOST (Nahi) 20. Europe - Carrie (Nahi+Zsolt) 21. Dickinson - Tears of the Dragon (Nahi+Zsolt) ----------------------------------------------------------------- Intro (At the Gates) 22. AT THE GATES (Zoli) 23. Helloween - Eagle Fly Free (Zoli) 24. TAKE OUR SOUL (Zoli) 25. Iron Maiden - Hallowed be Thy Name (Zoli) 26. VICTORY (Zoli) 27. Skid Row - Youth Gone Wild (Peter) 28. Manowar - Fighting the World (Zsolt) 29. Scorpions - Rock you Like a H. (Zoli+Nahi) ----------------------------------------------------------------- 30. Survivor - Eye of the Tiger (Nahi) 31. WISDOM (Nahi) 32. Hammerfall - Hearts on Fire (Nahi) 33. STRAIN OF MADNESS (Nahi+Zoli+Peter) MMarton88 Képek: CSLP