„A magyar közönségnek is köszönhető, hogy ezek vagyunk ma”: Interjú James LaBrie-vel (Dream Theater)

Szeptember 11-én szerdán (a ’Live Scenes From New York’ eredeti megjelenésének 18. évfordulóján) jelentette be a Dream Theater, hogy visszatérnek Európába a következő év elején. Ahogy már a nyáron megígérték, most teljes egészében elhangzik majd az idén 20 éves ’Metropolis Pt.2: Scenes From A Memory’ a koncerteken. Nagy örömünkre Budapest is ott található a meghirdetett helyszínek között. A bejelentés kapcsán egy ritka, vissza nem térő lehetőséget ragadtunk meg és telefonon kérdeztünk James LaBrie frontembertől pár dolgot az ünnepelt albummal és az aktuális dolgokkal kapcsolatban.

HRM: Először is szeretnék nektek gratulálni, hiszen tegnap [a beszélgetés szeptember 13-án pénteken történt – a szerk.] megkaptátok a „International Band Of The Year” díjat a Prog Magazine díjkiosztóján.

James LaBrie: Mi is nagyon örültünk neki, ez egy óriási megtiszteltetés. Felemelő érzés volt mindannyiunknak megtudni ezt a hírt, hiszen csak John és Jordan volt ott Londonban a gálán.

HRM: Szerdán jelentette be a zenekar, hogy januárban és februárban ismét Európában koncerteztek. A nyári fesztiválturné mennyiben segítette elő ezt a döntést?

JLB: Egyáltalán nem befolyásolta. Már azelőtt, hogy az általad említett fesztiválkört bejelentettük volna, eldöntöttük, hogy az idei turnén a ’Scenes From A Memory’-ra fogunk koncentrálni. Szerettünk volna Európába is visszajönni, hogy itt is eljátsszuk ezt a műsort. A nyáron rengeteget voltunk színpadon, de mindenhol csak egy óra körüli idővel. Így és ilyen körülmények között nem lett volna szerencsés eljátszani egy albumot. Ezért van ez a januári és februári kör, hogy itt is megszólaljon a ’Scenes From A Memory’. Előtte azonban még Észak-Amerikában, majd Dél-Amerikában is elő fogjuk adni, úgyhogy mondhatom, hogy nagyon hosszú koncertsorozatok várnak ránk.

HRM: Ismét szerepel Budapest a helyszínek között. Ez lesz a tizenharmadik alkalom, hogy hozzánk jöttök. Milyen érzés az, hogy a magyar közönségnek ennyire fontos a zenekar?

JLB: Mindig is jó érzéssel jöttünk Budapestre, csodálatos élmény az egész zenekarnak. Látszik, hogy a rajongóknak is fontosak vagyunk. Huszonvalahány éve járunk Magyarországra, és a magyar közönségnek is köszönhető, hogy ezek vagyunk ma. Minden egyes alkalom csodálatos volt, emlékszem, hogy minden egyes szót énekelt a közönség.

HRM: Van-e valami különleges emléked, ami ezekhez a fellépésekhez kapcsolódik?

JLB: Kimondottan különleges nincsen, de emlékszem rá, hogy sokszor játszottunk szabadtéren. Volt egy olyan helyszín, ahol többször egymás után léptünk fel, és az időjárás is mindig szuper volt.

HRM: Egy picit beszéljünk a februárban megjelent ’Distance Over Time’-ról! Azt mondtátok, hogy teljesen csapatmunka volt az írás. Te, mint énekes, mivel segítetted a munkát?

JLB: Őszintén szólva, amikor mind az öten ott ültünk a szobában, akkor a zenei része nagyon hamar meglett. Volt pár javaslatom, hogy próbáljuk ki ezt, vagy épp más irányba mozduljunk. Kevés olyan alkalom akadt, amikor azt mondtam, hogy ez nekem nem tetszik. Az én időm valójában akkor jött el, amikor az énekdallamokat és természetesen a szövegeket írtuk.

HRM: Mennyi beleszólásod volt abba, hogy az énektémák hogyan alakuljanak ki?

JLB: A dallamokba sok. Ez a négy srác a zenei részen nagyon koncentrált munkát végzett, hamar készen lettek vele, köszönhetően annak, hogy ennyire ott volt a figyelmük. Az írás így tizenhét-tizennyolc nap alatt megvolt. Része voltam az egésznek, és mondhatom, hogy egy természetes folyamat volt.

HRM: A ’Distance Over Time’ az első album, ami az InsideOut Music gondozásában jelent meg. A megjelenés óta eltelt fél évet hogyan értékelnéd? Jó munkát végzett az új kiadó?

JLB: Thomas Weber [a kiadó alapítója – a szerk.] már hosszú ideje rajongója a csapatnak, még abból az időből, amikor először jöttünk Európába az ’Images & Words’-szel. Már nagyon régóta ismerjük és egyszer csak a zeneipar egyik fontos alakja lett. Ő ajánlotta nekünk a lehetőséget, hogy szerződjünk a kiadójával. Ez első perctől kezdve olyan volt nekünk, mint egy hazatérés. A szerződés aláírása óta is csodálatos munkát végeztek, sokat segítettek azzal, hogy a rajongók orra előtt legyen az új lemezünk. Még olyanokhoz is sikerült eljuttatni ezt a lemezt, akik korábban nem is hallottak a csapatról. Fantasztikus munkát végeztek!

HRM: A ’Scenes From A Memory’ lesz majd az új koncertek egyik fő programja. Mivel teszitek érdekesebbé ezt az új előadást?

JLB: Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy ez a rajongóink egyik kedvenc lemeze. Amikor megjelent, óriási sikere volt. A mai napig mindenki arról álmodik, hogy egyszer ezt láthassa teljes egészében, élőben. A történet is erős, a szövegi és a zenei koncepció is jól érezhető. Talán ez az, ami miatt még mindig ennyire izgatottak a rajongóink. Persze most már rengeteg olyan új érkező van, akik nem láthatták az eredeti sorozatot, ahogy ott előadtuk az elejétől a végéig. Aztán persze számunkra is kihívás lesz, hogy ismét teljes egészében megszólaljon ez a lemez. Az eddigi előadásokon érezhető volt, hogy milyen nagy energiák mozdultak meg. Azt gondolom, aki látni fogja ezeket az új koncerteket, egy felejthetetlen élménnyel fog gazdagodni. Az új elem a színpadképünk, a fény- és a látványtechnika lesz. Rengeteget tesz majd a produkcióhoz, s animációs filmen fognak életre kelni a történések.

HRM: Mennyire volt nehéz végigvinni a zenekar döntését, miszerint külső producer nélkül készítitek el a lemezt?

JLB: A mai napig tisztán emlékszem, hogy akkor nagyon határozott szándékkal kezdtünk neki az album készítésének. Első pillanattól kezdve elmondtuk a kiadóknak, hogy hagyjanak minket békén. Senkit sem engedtünk oda addig, amíg a zene el nem készült, se rendezőt, se producert, senkit. Szerencsénkre megértették a feltételeinket, nem hagytak minket teljesen magunkra. Az volt a szándékunk, hogy egy konceptalbumot készítsünk, de úgy, ahogy azt mi szerettük volna. A végeredmény pedig az a lemez lett, amit most is meghallgathatsz. Így visszanézve, ennek a váltásnak meg kellett történnie, ennek köszönhetően indult el a zenekar történetének második fejezete. Egy teljesen új utat jelentett nekünk is ez a lemez.

HRM: Már Jordan Rudess is húsz éve tagja a zenekarnak. Mit jelent számodra az ő tagsága?

JLB: Először is, Jordan egy csodálatos zenész. Amikor csatlakozott, olyan volt számunkra, mint a friss levegő. Csodálatos a vele együtt töltött húsz év, ő egy nagyszerű ember is egyben. Földön járó típus, egy jó arc. Zenei értelemben sok tapasztalatot szereztünk együtt. Azok a dalok, amiket vele együtt szereztünk, magukért beszélnek. Nagyon remélem, hogy még sok lemezt készíthetünk közösen!

HRM: A zenekar már elárulta régebben, hogy egy koncertet fel fogtok venni egy jövőbeli DVD / Blu-ray kiadványhoz az aktuális sorozatról. Előfordulhat, hogy lesz egy második ’Live Scenes From New York’?

JLB: Ezek a bulik sokkal jobbak lesznek, mint a ’Live Scenes From New York’! Már régóta dolgozunk azon, hogy mi is kerüljön rá erre a DVD-re. A produkció is nagyon rendben lesz. Mire elérkezünk a februárhoz, addigra már majdnem egy éve színpadon játsszuk majd a lemezt. Az első koncertjeink az Egyesült Államokban voltak márciusban, így a jövő februári koncerteken már majdnem meglesz az egy év táv. Már arról is beszéltünk, hogy milyen extra kerüljön rá, hogy felülmúlhatatlan legyen ez a DVD. Mi is izgatottak várjuk!

HRM: Lenne egy személyes kérdésem is. A legutóbbi önálló lemezed, az ’Impermanent Resonance’ hat éve jelent meg. Mik a terveid? Fogsz még dolgozni Matt Guilloryval a jövőben?

JLB: Igen, teljesen biztos! Matt és én nemrég kezdtük el összerakni az ötleteinket, az írás is rövidesen elkezdődik. De jelenleg még nem látom, mikor jelenhet meg a lemez. Lehetséges, hogy 2020 vége felé. Előfordulhat ettől korábbi időpont is. A zenekarom teljesen ugyanaz lesz: Ray Riendeau, Marco Sfogli és Peter Wildoer. Remélem, hogy ez a lemez is olyan jó lesz, mint az előzőek. Várom, hogy ismét a srácokkal dolgozhassak.

HRM: Hogyan pihensz, amikor otthon vagy? Van valami hobbid?

JLB: Rengeteget hajózom, szeretek a természetben lenni: táborozni, kimenni az erdőbe és csak ott lenni, tüzet gyújtani és lazítani. Nekem ez jelenti a kikapcsolódást. Ezen kívül pedig a síelés az, ami kikapcsol. Ötéves korom óta síelek, azóta is minden telet a hegyekben töltök. Ezek azok, amiket szeretek csinálni akkor, amikor szabadidőm van. Olvasni is nagyon szeretek, jelenleg Jonathan Franklin könyvét, a ’438 Days’-t olvasom. Ez egy igaz történeten alapul, ajánlom neked is, jó kis történet.

HRM: Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhettünk. Februárban találkozunk Budapesten!

JLB: Én is köszönöm!

Készítette: karpatisz
Címlapkép: InsideOut Music
Koncertfotók: Török Hajni