A skandináv kapcsolat: Interjú Antal Adriennel

írta TShaw | 2010.06.19.

Antal Adrienn 2010-ben a mára legendássá vált Lars Eric Mattssonnal vette fel új lemezét. Kettőjük együttműködéséről, a Tango cí­mű album keletkezésének körülményeiről, ill. Adrienn múltjáról és jövőjéről váltottunk néhány szót az énekesnővel. Hard Rock Magazin: Mielőtt rátérnénk a Tangora, kérlek, meséld el nekünk, hogyan és miért kerültél Mattsson úr közelébe! Hol találtatok egymásra és hogyan merült fel a közös munka ötlete? Antal Adrienn: Kb. 3 évvel ezelőtt kaptam egy e-mailt, melynek feladója Lars Eric Mattsson, a finn Lion Music kiadó tulajdonosa volt. Egészen addig fogalmam sem volt az Ő kilétéről, de az internet segí­tségével hamar kiderí­tettem, hogy nem egy ismeretlen figuráról van szó, hanem Skandinávia egyik nagy múltú gitárvirtuóz-zeneszerzőjéről, akinek neve hazánkban még nem igazán terjedt el. Lars egyébként a honlapomon keresztül vette fel velem a kapcsolatot, ahol előzőleg alkalma volt meghallgatni a feltöltött demórészleteket, és levelében arra kért, hogy küldjek neki egy promóciós csomagot. Ennek megtörténte után jelezte, hogy nagyon tetszik neki a hangom, és szeretne velem együtt dolgozni. Mivel szakmailag és emberileg is létrejött a szimpátia, a legnagyobb örömmel mondtam igent a felkérésre. HRM: Láttam a Myspace profilodon, hogy korábban is vettél fel lemezeket. Elmondhatnád azért, hogy a Mattsson albumok felvétele előtt honnan ismerhetett Téged a nagyérdemű? Korábban milyen megmozdulásaid voltak a zeneiparban? A.A.: Picit pontosí­tanék: a felvételek, amikre gondolsz, azon két demó darabjai, amelyeket 2005-ben 'On the Wave' név alatt publikáltam. Egyébként meglepően sokan felfigyeltek az anyagra, feltehetően a szokatlan és érdekes stí­lusa, illetve hangzása miatt. Azóta rengeteget változtam, és ezt a lágyabb, kissé popos hangvételű korszakot lezártam, a jövőben mindenképp keményebb, erőteljesebb megmozdulásra törekszem. HRM: Ezeknek a demóknak milyen volt a fogadtatása? A.A.: Az angol szöveg miatt külföld felől jóval nagyobb érdeklődés jeleit tapasztaltam. Ezenkí­vül a zene stí­lusa (rock/pop/alternatí­v elegye, keleties elemekkel fűszerezve) sem tett eleget a hazai trendeknek, de nem is ez volt a cél. Mindig is valami egyénire törekedtem, és ehhez a jövőben is tartom magam. Az egyik dalomat, az Eyes Of Strangerst például néhány éve beneveztem egy online (amerikai támogatottságú) dalszerzői versenyre, ahol első helyezést ért el. Ezenkí­vül a Lion Music kiadóhoz vezető utat is ezen demófelvételek segí­tségével találtam meg. HRM: Te magad egyébként milyen zenéket, együtteseket kedvelsz, és ha van, ki a példaképed? A.A.: Elég változatos az í­zlésem, gyakorlatilag stí­lustól függetlenül bármit szí­vesen meghallgatok, ami értékelhető, fantáziadús, egyedi, és belül megmozgat. Rengeteg kedvencem van, í­gy igyekszem rövidre fogni a felsorolást. Egyértelmű példaképem nincs, viszont jó pár olyan énekes/zenész akad, akitől már csak a zenéjét hallgatva rengeteget lehet tanulni. Ilyen pl. Glenn Hughes, aki nem véletlenül nyerte el a Voice Of Rock titulust. Nagyon szeretem továbbá Joey Tempest (Europe) egyéni orgánumú hangját is. Női vonalról pedig Ann Wilson, a Heart énekesnője jut eszembe kapásból, aztán gótikusabb vizeken evezve Tarja Turunent (Nightwish), Cristina Scabbia-t (Lacuna Coil), vagy Sharon Den Adel-t (Within Temptation) sem hagyhatom ki a felsorolásból. Végül hadd emlí­tsek meg néhány zenekart is: Asia, Yes, Dream Theater, Marillion, Depeche Mode, A-ha, U2, Nine Inch Nails és akkor most jobban teszem, ha leállok... - mosolyog. HRM: Tényleg változatos lista. Kicsit visszakanyarodva a lemezhez, a Dream Child és a Tango egymás rokonai. Kettőtök együttműködésének lesz még folytatása, vagy ez ötletszerű dolog, amit előre még nem lehet tudni? Esetleg ide fűzöm még azt a kérdést is, hogy mi lesz a szólókarriereddel? A.A.: Úgy érzem, ezzel az együttműködéssel mindenképp egy stabil szakmai kapcsolatot sikerült kiépí­teni, amelynek valamilyen formában lesz folyatása a jövőben. Hogy hogyan, arra még magam sem tudom a választ, csupán az intuí­cióm alapján merek nyilatkozni. Per pillanat mindenki a saját dolgaira fókuszál, de ki tudja, mikor érkezik egy újabb felkérés. Jómagam a leendő hivatalos szólóalbumom dalain dolgozom. A megjelenés időpontja egyelőre még tisztázatlan, ezért nem is merülnék bele a részletekbe. Annyi biztos, hogy stí­lusát tekintve jelentősen el fog térni a Mattsson-féle vonaltól, de természetesen lesznek közös zenei pontok is. HRM: Milyen embernek ismerted meg Mattssont, illetve a zenekar többi tagját? A.A.: Hihetetlen zenei összhang alakult ki közöttünk a fizikai távolság ellenére. Lars erről egy külföldi webzine-nek adott interjúban a következőképp nyilatkozik: "azt hiszem, egyfajta lelkitársak vagyunk, mert Adrienn igazán érti, hova is szeretnék eljutni". Ennél tökéletesebben én sem tudnám megfogalmazni. Nem hiszem, hogy Larson kí­vül még sok olyan zeneszerző akad, aki ennyire önzetlen és ekkora bizalmat képes a zenészeibe fektetni. HRM: Tehát a különböző részeket mindenki otthon rögzí­tette? A.A.: Mindenki maga rögzí­tette a saját részeit. A munkálatok alatt sohasem találkoztunk személyesen. Larsnak ugye adott a saját stúdiója, tehát az anyag gerince ott készült el. Mi énekesek pedig saját magunk gondoskodtunk az éneksávok felvételéről. Ha jól tudom, Markku is rendelkezik egy házi stúdióval odakinn Finnországban, meg én is kialakí­tottam a zenéléshez szükséges technikai feltételeket az otthonomban. Privát beállí­tottságú személy lévén nekem jobban is fekszik ez a fajta megoldás, mert nem vagyok sem időhöz, sem pedig anyagiakhoz kötve. Akkor merülök bele a munkába, amikor testileg-lelkileg készen állok rá, és annyiszor próbálkozom, ahányszor csak szeretném. Senki sem próbál irányí­tani, és ez óriási érzés, és nem utolsó sorban óriási lehetőség az önálló tapasztalatszerzésre. HRM: Mennyi beleszólásod volt az általad énekelt dalokba? Mattsson nyitott volt a zenészei ötleteire, vagy azt akarta tőletek visszahallani, amit ő megálmodott? A.A.: A dalokat Lars készen küldte el: először is magát a zenei alapot, mellé pedig az énekdallamot tartalmazó különálló sávot, amelyen a melódiát egy szintetikus hang játszotta. Nem tudom, pl. Markku mennyiben tért el az eredeti dallamtól (már ha egyáltalán volt, ahol módosí­tott), én itt-ott a változatosság kedvéért megvariáltam a dallamot, valamint a többszólamú vokálokat is önállóan dolgoztam ki. Lars részéről ez teljesen természetesnek hatott: ő az elejétől a végéig mindennel meg volt elégedve. HRM: Személy szerint mit gondolsz a Tangoról? Erős és jó lemez, vagy van olyan pillanata, amivel nem vagy kibékülve egészen? Ha látsz benne valami negatí­vumot, elárulod, mi az? A.A.: Egy kerek, erőteljes anyagnak tartom, viszont a Gypsy In Me-t, amely igazából csak humorként szerepel a lemez végén, vagy kihagytam volna, vagy pedig bónuszszámként tüntettem volna fel, a többitől elkülöní­tve. Ugyanis feltűnően kilóg a sorból. Szakmailag, előadásilag profi, és különösen tetszik Markku dallamvezetése, és a feeling, amellyel énekli a számot, viszont mint záródal, nem érzem odavalónak. Pl. a 'Dream Child' esetében a Goodbye tökéletes levezetésnek bizonyult, mind zeneileg, mind pedig szövegileg. HRM: Mennyire fontos számodra ez a lemez? Fontos lépcsőfoka az életednek és a karrierednek, vagy még csak az oda vezető út része? A.A.: Számomra nincsenek határok; addig zenélek és odáig jutok, amí­g és ameddig az Élet lehetővé teszi. Tele vagyok tervekkel és célokkal - mosolyog. A 'Dream Child' lemez egészen új zenei dimenziókat nyitott meg előttem, hiszen azt megelőzően nem énekeltem még hasonló stí­lusú produkcióban. Ezért zenei karrierem nagyon fontos állomásaként, mondhatni egy komolyabb ugródeszkaként tekintek erre az albumra. A 'Tango'-nak köszönhetően pedig már egészen hozzászoktam ehhez a tí­pusú zenéhez, és ének szempontjából sokkal magabiztosabbnak érzem ezt a lemezt. HRM: Mi a helyzet a turnézással? Terveztek együtt koncertezni, vagy ilyen szempontból mindenki megy a maga útján? Ha lenne rá lehetőség, szí­vesen lépnél fel magyar közönség előtt? A.A.: Közös koncertezésről eddig még nem esett szó. A tagok földrajzi szétszórtsága miatt elég nehéz lenne összehangolni egy Mattsson-turnét, de sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Addig is mindenki a saját projectjére koncentrál; Lars úgy tudom, mostanában nem koncertezik, Markkunak ugye ott a Status Minor, én pedig zenekar hiányában nem szoktam mostanában szí­npadra állni, és ezen változtatni is szeretnék. Természetesen nemzetiségtől függetlenül szí­vesen lépek közönség elé, tehát a hazai publikum szí­ne előtt is örömmel zenélnék. HRM: Korábban zenéltél együtt Závodi Jánossal is. Vele hogyan hozott össze a sors, és milyen volt vele a kapcsolatod? A.A.: Janót régóta ismerem, hiszen volt zenekarának, a Tunyogi Rock Bandnek rendszeres látogatója voltam. Egyszer felvetettem neki, hogy épp a saját demófelvételemen dolgozom, és minden feladattal elboldogulok, csupán egy dögös gitársound hiányzik a dalokból. Ekkor ő nagyon segí­tőkészen felajánlotta, hogy feljátssza a gitársávokat. Elsőre kicsit nehézkesen indult az együttműködés, hiszen Janónak nem éppen erőssége a keleti skála, de aztán szépen belejött, és egy igazán egyéni hangzást sikerült kihozni a kí­sérletezgetés folyamán. HRM: Magyar kiadója tudomásom szerint még nincs a Tangonak. Gondolom, szí­vesen vennéd, ha itthon is többen ismernék a neved. Vagy esetleg elégedett vagy a mostani helyzettel? A.A.: A kiadó honlapján magyar partnerként feltüntetett cégről nincs információm. Viszont ezúttal az internetes terjesztésen van a hangsúly, és tudtommal jóval kevesebb fizikai hanghordozó került legyártásra, mint az előző albumok esetében. A világhálón keresgélve könnyen elérhető az anyag; számos webshop kí­nálatában megtalálható. Úgy gondolom, a nagyérdemű számára sincs kényelmesebb megoldás, mint a lemez digitális formában való letöltése. Véleményem szerint a fizikai hanghordozók száma a kereskedelmi forgalomban egyre inkább csökken, a jövő mindenképp az interneté. Ebből a szempontból teljesen elégedett vagyok a jelenlegi szituációval. HRM: Skandináviában eddig milyen visszhangot váltott ki a lemez? A.A.: Földrajzi adatoktól függetlenül az eddigi visszajelzések alapján a 'Tango' az egyik legerősebb és legmeghatározóbb album a zenekar történetében. Skandináviában sem könnyű érvényesülni, hiszen az ottani bandák is ontják magukból az igényesebbnél igényesebb, minőségi rockzenét, szóval a verseny elég szoros. Mindenesetre Lars nemzetisége és szakmai múltja kifejezetten előnyös a skandináv piacon való érvényesülés szempontjából. A világ ezen táján - egyelőre - jóval többen ismerik Őt és a munkásságát, mint más országokban, í­gy ezzel arányban az érdeklődés is nagyobb. A skandinávok hihetetlenül lelkes, kifinomult zenei í­zléssel megáldott emberek, akik még 2010-ben is ugyanúgy ünneplik a rockzenét, és tudnak neki örülni, mint évekkel ezelőtt. Mi is pontosan ezt tapasztaljuk a lemezeinkkel, í­gy pl. a 'Tango'-val kapcsolatban - nevet. HRM: Egy kicsit vegyük személyesebb irányba a dolgot. Tanultál énekelni, tudatosan készültél erre a pályára, vagy ezt csak a sors hozta í­gy? A.A.: Gyermekkorom óta életem szerves része a zene. A nővérem gitártanárnője már óvodás koromban kiszúrta, mennyire tisztán énekelek. Ez volt az egyik első jel, amely azt sugallta, a későbbiekben feltétlenül képeznem kell magam zenei téren. Kb. 5-6 éves koromban kaptam a szüleimtől egy elemmel működő miniszintetizátort, és a koromhoz képest egészen értelmes dallamokat játszottam rajta, többek közt a nővérem gitárdarabját blattoltam le hallásból - nevet. Majd általános iskolás koromban a szolfézsórák mellett zongorázni tanultam, szabadidőmben pedig saját kis műveket komponáltam. Később viszont komolyan elkezdett érdekelni az éneklés, í­gy természetesen magánénekórákat is vettem. Ezzel egyetemben egyre jobban belevetettem magam a dalszerzés rejtelmeibe is. HRM: Ha nem túl indiszkrét a kérdés, mesélnél kicsit a magánéletedről? A.A.: Akkor bele is kezdek a "húdejólennefőállásbanmuzsikálni" cí­mű novellámba - nevet. -A viccet félretéve, biztosan sokak számára ismerős a szituáció... Ennek ellenére teljesen elégedett vagyok az életemmel, mert van egy normális állásom, és lehetőségem a zenélésre. Ezenkí­vül sok minden érdekel: bármi, ami a természettel kapcsolatos, az ezoterika, a replülés-tudomány, különféle művészetek, az informatikán belül a multimédia, a fotózás, az idegen nyelvek... HRM: A jövőbe nézve egy kicsit... Mattsson úr azt í­rta, hogy nagyszerű énekesnő vagy, és nagyon jó volt Veled dolgozni. Osztom a véleményét én magam is. Ennek hatására, vagy akár ettől függetlenül, kerestek már meg más zenészek azzal, hogy énekelj a lemezükön? A.A.: Igen, volt rá példa. Sajnos nem minden esetben alakult ki a megfelelő összhang, főleg emberileg. De olyan is előfordult, hogy időközben kiderült, nem passzolunk össze zeneileg, nem azonosak a céljaink, elképzeléseink. Nehéz olyan partnert találni, akivel szakmailag és emberileg is létrejön a közös hullámhossz. Ettől függetlenül a jövőben is készséggel várom további zenészek jelentkezését együttműködés céljából. HRM: Van valamilyen régi álmod? Egy duett, vagy közös album az egyik kedvenceddel? A.A.: Egyelőre a szólóalbumom az első, amelyet remélem, sok-sok újabb követ majd. Egyszer szí­vesen alapí­tanék egy női progresszí­v rock/metál csapatot, olyanoktól aztán nem hemzseg a szakma... - nevet. Duettben illetve kedvenccel közös albumban még megmondom őszintén, nem gondolkodtam... De ha már í­gy rákérdeztél: pl. Joey Tempesttel szí­vesen énekelnék együtt egy dalt. Lemezen pedig pl. örömmel zenélnék együtt a súlyosabb, sötétebb, modernebb vonalat képviselő Lacuna Coil, vagy az elszállósabb, rendkí­vül fantáziadús és érzelem dús progresszí­v rockzenét játszó Marillion tagjaival. HRM: Akkor végszóként kí­vánom, hogy ezek esetleg összejöjjenek! Köszönöm a válaszokat! A.A.: Én köszönöm a lehetőséget, és long live rock 'n' roll!