A BBC-nek adott interjúban azt állítja, a Deep Purple Speed Kingjének köszönheti, hogy elindult a zenei pályán.
„Pattanásos tinédzser koromban történt, hogy éktelen hangzavar hallatszott ki valakinek az ajtaján át, én meg benyitottam, hogy mi a nyavalya ez, és hát a Speed King volt, ami mindent megváltoztatott azonnal bennem. Jóval később nemcsak, hogy találkoztunk, hanem együtt is turnéztunk Ian Gillannel, mikor a Samsonban énekeltem. Meg az ő stúdiójában [Kingsway Recorders Studio, London] vettük fel az egyik Samson-albumot [Head On 1980], egyszer mindannyian együtt söröztünk, legurítottunk pár korsóval, az én rockistenem meg lazán megjegyezte, hogy »hékás, király az énekesetek, ki az?«. Abban a pillanatban erős hányingerem támadt, kiszaladtam a slozira és okádtam vagy háromnegyed óráig, míg az én bálványom rám nem törte az ajtót és csak annyit mondott, hogy »gyere ki szépen innen haver, töröld össze, amit műveltél«, aztán betett egy taxiba és hazaküldött. Gondoskodott róla, hogy sose felejtsem el az esetet.”
Pár évvel ezelőtt arról mesélt Bruce Dickinson, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rá Ian Gillan énekhangja. „Ian az én énekes hősöm. Rajta kívül még Arthur Brown a Kingdom Come-ból, meglepő módon Ian Anderson a Jethro Tullból, meg egy Peter Hammill nevű faszi a Van Der Graaf Generatorból. Mindannyian hasonló hangtartományban mozognak, határozott tenorral és terjedelmes baritonnal.” Azt is elmondta korábban, hogy a Fireball az egyik kedvenc Deep Purple-dala. „Nem egy agyonjátszott nóta, de fenomenális dolgok vannak benne, ehhez hozzájárul, hogy eredetileg dobos voltam, vagyis próbáltam az lenni. Minden tiszteletem a dobosoké, Ian Paice pedig a legnagyobbak egyike a világon, kevesen érhetnek a nyomába.”
Legutóbbi hozzászólások