Pár nap van hátra a Deep Purple új stúdióalbumának megjelenéséig, így magazinunk megkereste Ian Paice-t, a legendás banda dobosát, az egyetlen alapító tagot, hogy adjon egy kis helyzetjelentést a kvintett háza tájáról. A Purple jelenleg is Európában turnézik és már játszanak dalokat a július 19-én megjelenő ’=1’ albumról.
Ian Paice elmondta, hogy Simon McBride-dal nagyon elégedett az egész csapat, jól beilleszkedett. Az természetes folyamat, hogy egy új tag érkezésével változás áll be a zenekar életében, ez érvényes a dalírásra és a koncertekre egyaránt. Belépésével új színekkel gazdagodott a Deep Purple zenéje és ír gyökereivel új kulturális hátteret is hozott, nem beszélve arról, hogy egy kicsit a Purple régi zenei arculata is felelevenedett.
Nem bírtam kihagyni kérdést, hogy a Purple miért nem játszik hosszú improvizációkat a fellépésein. Ellenpéldaként felhoztam, hogy tavasszal Glenn Hughesnak a ’Burn’ albumot ünneplő koncertjén mindössze nyolc dal hangzott el száz perc alatt. Paice szerint mára sokkal nagyobb lett a banda repertoárja, nehezebb a választás, egy koncerten több ezer ember van jelen és nem mindegyik akarja ugyanazt hallani, sokaknak más az elképzelése a setlistről. A hetvenes években kevesebb nótából kiindulva még több idő jutott a rögtönzésekre, és persze az emberek hozzáállása is sokat változott az évtizedek alatt. Kompromisszumot kellett kötni, de azért így is adódik lehetőség hangszeres részekre, ez hallatszik az élő albumokon.
A veterán dobos érdeklődik a fiatalabb ütősgeneráció iránt, elismeréssel szólt az interneten ügyködő Sináról vagy Tosh Petersonról. Technikailag értékelhetők számára ezek a fiatal tehetségek, de ez a fajta, internetre kitalált „cover-dobolás” nem az ő világa.
Természetesen kikerülhetetlen volt Buddy Rich személye beszélgetésünkben. Felvetésemre, miszerint nagy hatással volt az ő generációjára, úgy reagált, hogy nemcsak az övére, hatása most is eleven az egész dobostársadalomra. Csodálatosan oldotta meg a legnehezebb dolgokat is, nagyszerű előadó volt. Csak néhány olyan dobos van, aki felér hozzá, Dave Weckl ilyen. Számára Rich most is lenyűgöző, senki sem tudja úgy ütni a swinget.
Kitértünk egy lehetséges szólóalbumra, ami még hiányzik Paice pályafutásából. Ha nem is gyakori, de nem szokatlan, hogy egy dobos zenekari tagként szólólemezt készít: Roger Taylor vagy Nick Mason is készített saját lemezeket. Nem zárkózik el egy ilyen vállalkozástól, de akkor annak másnak kell lenni, mint a Deep Purple. Karrierje során sok kiváló muzsikussal játszott együtt, de az esetek többségében Deep Purple-dalokat adtak elő. Más úton kell elindulni, de nehéz az egyeztetés a zenészbarátaival, mert mindenki a saját dolgaival van elfoglalva.
A járványidőszak alatt jelent meg a ’Turning To Crime’ album, melyen kizárólag feldolgozásokat hallunk. Kérdésemre, hogy ez a lemez megjelenhetett volna-e, ha nincs lezárva a világ, határozott nemmel felelt, ez a pandémia terméke. Senki nem tudott sehova menni, különböző helyeken éltek, volt, aki másik kontinensen. Valamit kellett csinálni. A lemezcím onnan jött, hogy más tollaival ékeskedtek, mások szerzeményeit vették át, de ahogy Paice hangsúlyozta, valami saját ízt hozzá kellett tenni a dalokhoz. Mindenki odahaza a saját stúdiójában dolgozott, végül az informatika segítségével rakták össze a dalokat. Amúgy elégedett a végeredménnyel, mely ugyan nem tipikus Deep Purple, de jól szól. A jó dalok mindig jó dalok maradnak.
Felidéztük pályafutása egyik nagyon fontos fellépését az 50 évvel ezelőtt lezajlott California Jam fesztiválon, ahol a Deep Purple koncertje nem a szokásos mederben zajlott. Paice szerint nagyszerű esemény volt, a Purple jól játszott, ugyanakkor kaotikus állapotok uralkodtak. A szerződésük értelmében napszálltakor kellett volna színpadra lépniük, ám nem így történt és Ritchie Blackmore nagyon nem akart napsütésben játszani. A feszültség egyre nőtt a színpadon, aztán Blackmore benzint locsoltatott az erősítőire, amit meggyújtottak. Ő pár méterre dobolt a tűztől, nem győzte törölgetni a szemüvegét a füst miatt. Mindenesetre szokatlan színpadi eszköznek hatott.
Végül Steve Morse-ról kérdeztem a dobost, aki 28 év szolgálat után, 2022-ben kénytelen volt elhagyni a zenekart, hogy az utolsó napokban halálos beteg felesége mellett lehessen. Megvolt már a turnészerződés arra az évre, ám Steve ennek nem tudott eleget tenni, így került a képbe Simon McBride, akivel többen is muzsikáltak már együtt a bandából korábban. Paice szerint lehetséges, hogy Morse valamikor a jövőben beugrik még a Deep Purple-be, mert Simon McBride számára ez egyáltalán nem probléma, ahogy Don Airey-nek sem jelentett gondot Jon Lord időnkénti visszatérése.
Legutóbbi hozzászólások