Folyamatos volt Smici és a Moby Dick részéről a tájékoztatás a december 12-én tartott 45 éves jubileumi koncertjük kapcsán. Vendégek, különleges fénytechnika, különleges látványtechnika, minden, mi szem-szájnak ingere, szerepelt az étlapon. És így is lett.
A zenekar 1980-as megalakulása óta 45 év telt el. A bandát Schmiedl Tamás „Smici” és Mentes Norbert alapította gyermekfejjel a nyugati végeken, Sopronban. A 45 év alatt számos zenei hatás érte a 2 gitárost, így változott a zenéjük is a 4 és fél évtized alatt. Jómagam az első stúdiólemezük, az ’Ugass kutya’ óta követem őket. Időnként elveszítem a fonalat a felállás tekintetében, de egy dolog változatlan maradt velük kapcsolatban, ez pedig az elkötelezettségük a zene irányába. Minden albumuk, minden újrakiadásuk minőségi, és ahogy teltek az évek és rakódott a tapasztalat a zenekari és menedzsmenti tagokra, úgy fejlődött a minőség is.
Ugyan az utolsó stúdiólemez megjelenése óta már több mint 6 év telt el, mégsem mondhatjuk, hogy tétlenkedik a zenekar lemezmegjelenések kapcsán. Csak az idén, pontosabban 2025. évben négy újrakiadás látott napvilágot. Az utolsó az ’Indul a boksz’ a jubileumi koncertre volt időzítve. Az újra kiadott lemezek az ’Indul a boksz, a ’Fejfa helyett’ és a ’Kegyetlen évek’ a 2016-os újra felvett anyag vinyl kiadásai, valamint a 2003-as ’Golgota’. A ’Kegyetlen évek’ csak „bakeliten”, a többi bakelit és CD formában jelent meg. A zenekar nem spórolt a lemezekhez köthető ajándéktárgyakkal sem, hiszen pólók, pengetők, kapucnis pulóverek egyaránt szerepelnek a megvehető relikviák között.
A koncert kezdetekor épp feltettem a költői kérdést, hogy a zenekar régi tagjai közül vajon hányan fognak szerepelni ezen a különleges estén, a beharangozóban ugyanis csak három vendégzenész neve volt publikus. Pozitív meglepetés volt ezen a téren is, számos régi zenésztárs bukkant fel a banda történetéből, és a végeredmény a magyar metál színtéren belül igen nívós produkció lett. Szomorú aktualitása az estének, hogy ugyan még nem tudtam, de ekkor láttam utoljára a Moby Dick kötelékében a színpadon játszani Gőbl Gábort.
45 évnyi alkotást – még akkor is, ha közben volt egy rövid szünet – összefoglalni egy koncerten lehetetlen. Smiciék ezt 33 dal kiválasztásával oldották meg (beleszámítva az Intrót és az Outrót is.) Ahogy nézem a fényképek készítési idejét, bizony a koncert éjfél után ért véget, és az ígért időben, azaz kilenc körül kezdődött, vagyis 3 órás Moby Dick-műsort kaptunk.
Az elmúlt években fesztiválokon láttam a zenekart, ezeken a rövidített programokon nem éreztem bennük azt az átütő energiát, ami ezen az estén jellemezte őket. Most viszont elemükben voltak.
Gőbl Gábor basszusgitárjátéka közben nem volt megállás, évek ide-oda, nem számít, ment a headbangelés rendesen. Ismét ő volt – ahogy az évtizedek alatt oly sokszor –, aki bemozogta a színpad minden zugát, magára vonta a közönség figyelmét játékával.
Márkus Dominik dobos és Schmiedl Balázs gitáros hiba nélkül teljesített. Dominikból a füst miatt maximum a körvonalakat láthattuk, viszont játékát éreztük és hallottuk. Balázs szokás szerint hibátlanul, pontosan játszott, de szeretném egyszer felszabadultnak látni játék közben.
Smici pedig természetesen a hátán vitte az estét. Kommunikált, konferált, vezényelt, kezelte a vendégeket, ja és persze énekelt és gitározott. Egyedül versmondással nem készült…
A hosszú koncerten voltak persze kisebb hibák, de pontosan ezek a kis nüanszok biztosítják az élő koncert varázsát. Mint például Dominik szétesett lábdob gépe (szerelés alatt mondta Smici, amikor kifogyott a szóból, hogy „versmondással nem készültem”), vagy a színpadra felvonuló keresztes sereg közönséggel való kommunikációja, mely mikrofon nélkül valósult meg. Ezek nem elvettek az este értékéből, hanem hozzátettek. (Bár azt gyanítom, a zenészek nem így gondolják, főleg, amikor megakad a műsor…)
Az első blokk 8 dala úgy röppent el, hogy még magamhoz sem tértem Boros Olimp koncertfelvezetője után, de már benne ültünk a Körhintában. Az első rövid pihenőben érkezett az első vendég, Köhler Ágnes grafikus, aki Smicitől kapott két lemezt, aminek grafikáján ő is dolgozott. Mint megtudtuk, Ágnes elköteleződése a zenekar felé több mint 30 éves.
Innentől elindult a henger: Körhinta, Ugass kutya, Bűz van, Gumiszoba… egymást érték a jól ismert zúzós tételek, majd egy vendégpáros az Akelából: Katona Főnök László és Arany Máté gitáros érkezett, akikkel együtt a Talpak című dal hangzott el. Nem volt véletlen az akelások vendégszereplése, hiszen mind a mai napig együtt portyáznak. Így volt ez a 90’-es években, és így van ez ma is.
A következő vendég Horváth Tamás (ex-Bloody Roots) basszusgitáros volt, aki az Ilyen ez a századnál lépett színpadra, és 5 dalban kapott lehetőséget.
Ki kell emeljem a Ne add fel dalt, melyben Tamás mellé Farkas Zotya (Ektomorf) érkezett. A koncert ezen pontja egy másik energiaszinten zajlott.
Amit Zotya ebben az egy számban eltolt, az az atomtámadás energiája volt. Meglepetés volt nekem, hogy ő is ilyen régi rajongó. Ahogy mondta, ha nem lett volna Moby Dick, talán ő sem ezt a zenét játssza. Brutál volt ez a dal, köszönet érte!
Zotya érkezésével a dob mögött is csere történt, Budai Béla ült a bőrök mögé két dal erejéig, de belőle sem láttunk sokat.
A folyamatos pirotechnika, a különleges világítás és a rendszeresen visszatérő különböző lézereffektek, mind-mind méltó show-elemei voltak a koncertnek, melyet a háttérvetítés koronázott meg. Egy szó, mint száz, ilyen színpadtechnika illik hozzájuk.
Következő rendkívül kellemes meglepetés a Pokolrock dalnál következett, amikor is Rozsonits Tamás – „Rózsi” – és Giczi Kurt dob- és basszusgitárfronton érkezett erősítésként.
A segítségükkel előadott háromdalos blokk egy számomra ismeretlen oldalát mutatta meg a Moby Dicknek. Kurt játékát eddig még nem hallottam, egy másik zenekar hangképét és stílusát hozta.
Apa és fia gitárt cserélt, előkerültek a Les Paul-formák és igazi blueszal átitatott, laza hard rock hangzású dalok következtek. Azt tudtuk, hogy Smiciék bírják Hobót, de hogy ezen a koncerten így fog szólni a Tobacco Road, le a kalappal!
A blokk végeztével ismét egy kis szusszanás, és a hátralévő kilenc dalban már csak a Johannita fáklyások, az apácák és keresztesek voltak a különleges vendégek. Persze mindemellett a koncert végére pirotechnika és a lézer még magasabb sebességbe kapcsolt, de ez már csak hab volt ezen a jól sikerült tortán.
Tudtam, mire megyek, nagy elvárásokkal érkeztem, de hiszem, hogy ennél ütősebb Moby Dick-koncert nem volt az elmúlt években. Aki nem tudott eljönni, annak nem tudok könnyebbséget hozó gondolatot mondani, mert erről a buliról nem lett volna szabad lemaradni.
Intro / Mennyből az angyal / A politikus / Durván akár a vulkán / Zsibbad az agyam / Na mi van? / Ámen / Jusson eszébe // Körhinta / Ugass kutya / Bűz van / Gumiszoba / Talpak / Kiképzés / Legyél jó / Ilyen ez a század / Beteg a föld / Ne add fel / Tegyünk úgy / Indul a boksz / Pokolrock / Tobacco Road / Zokog a lelkem // Múló álom / Rossz helyen / Fejfa helyett / Kártyavár / Terápia / Good bye // Prometheus / Gazember / Keresztes vitéz / Outro: Nyugi
Hogy mit hoz a jövő az aktív zenekarnak, azt hamarosan látni fogjuk, de tervek már vannak. Gábor távozása komoly változást hoz a zenekar életében, egy biztos, koncertjeik folyamatosak, a zenekar nyomul. Bízom benne, hogy az 50. évforduló legalább ilyen minőségű koncertet fog hozni, még több koncertlátogatóval és olyan régi zenésztársakkal is, akik most nem voltak a színpadon.
Szöveg és fotók: Török Tamás (TT)
Külön köszönet a Moby Dick zenekarnak a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások