Paradise Lost: Obsidian

Paradise Lost: Obsidian

Az ’Obsidian’ valahol az előző két lemez stílusának keresztmetszetén próbál egyensúlyozni, ezáltal nem is mutat semmi olyan újdonságot, melyet ne hallottunk volna tőlük. Fejlődésük görbéje pont úgy laposodott el, mint a koronavírus terjedési íve, de ettől ez egy nagyon jó lemez.

Trivium: What The Dead Men Say

Trivium: What The Dead Men Say

A ’What The Dead Man Say’ nem borítja ránk az ajtót, de azért tud jó néhány kellemes percet okozni a hallgatónak, nálam például most jobban betalált, mint néhány elődje. A könnyen megjegyezhető dallamok és a „húsdarálás” nagyjából egyensúlyban van (szerintem utóbbi jobban áll nekik), de találni rajta néhány kiemelkedően jó és emlékezetes riffet is.

Beyond: Elhagyott város

Beyond: Elhagyott város

Számomra az ’Elhagyott város’ az eddigi legjobb Beyond-lemez, mely a hazai színtéren bőven megállja a helyét. Az anyag zenei része kifejezetten fogós, de azzal a korábbi lemezeken sem volt probléma, a néhány humorosra vett szöveg felett pedig szemet tudok hunyni.

Testament: Titans Of Creation

Testament: Titans Of Creation

A Testament újra megmutatta, hogyan kell thrash metalt játszani. Összességében az előző négy lemezt egymás mellé téve nem sok újdonságot fedezünk fel (nem is ezeknek az öreg rókáknak kellene feltalálni újra a spanyolviaszt), de ez cseppet sem számít akkor, amikor ilyen izgalmas dalok születnek a műhelyükben.