Lassan teljesen kicserélődött az Accept legénysége Wolf Hoffmann körül, viszont így legalább bizonyította korábbi állításomat, hogy az Accept tőle az, ami. Az Iron Maidens pedig izgalmas koncertet adott, klasszikusok és ritkaságok elegyével, csak egy kissé álló játékot folytattak. Az öreg rókák tavaly nyáron százszor többet mozogtak, mint ezek a fiatal csajok.
A mennyekben érzem magam az új Robin McAuley-klip hallatán, pedig a címe Feel Like Hell.
Nagyszerű este volt, a mennyországban éreztem magam! Talán ott volt valahol Gary Moore szelleme is a vállamon. Az első félidőben Somogyi Remig hegemóniáját csupán Kontor Tamás tudta megtörni pár percre, a második játékrészben a bluesgitározás német istensége, Henrik Freischlader, a magyar SRV, Tommy Katona és Gary Moore magyarországi helytartója, Vámos Zsolt közösen igyekezett az ír gitáros muzsikáját megidézni. Sikerrel!
Láttam már sok KISS-koncertet VHS-en, DVD-n, Blu-rayen, az aktuális turnéról is részleteket a YouTube-on, de arra az élményre egyszerűen képtelenség felkészülni, amit egy KISS-show élőben jelent. Így kellene búcsúzni minden zenekarnak, hogy úgy emlékezzenek rájuk, az utolsó dobásuk volt a legnagyobb!
Kell ahhoz egyfajta pimasz magabiztosság, hogy valaki az új lemez 12 perces eposzával nyisson egy koncertet és a klasszikus Keeper Of The Seven Keys közel húszperces – korábban csak részletekben megvillantott – végigjátszásával fejezze be a show-t. A Helloween megtette ezt, a hardcore rajongók nagy örömére, a HammerFall viszont jól megalapozta a hangulatot ehhez egy populáris „besztof”-műsorral.
Legutóbbi hozzászólások