A kisszínpad nagyjai: Masters Of Rock 3. nap, 2010.07.17. - Vizovice, Csehország
írta Hard Rock Magazin | 2010.08.23.
Tekintettel arra, hogy nem tudtunk a strand létezéséről, nem készültünk megfelelő öltözékkel, aki, amit talált a fesztiválozós vagy utazós ruhatárában, azt vette elő. Volt itt 2/3-os bermuda, fecske alsóra vett boxer alsó, sima boxer, minden, amit a táskáinkban találtunk. Így jelentünk meg a strandon és rögtön birtokba vettük a hely adta lehetőségeket. A rocker had, gyermekek módjára vetette bele magát a vizes élvezetekbe, az emberek által keltett hullámfürdőkbe és nem utolsó sorban a csúszdákra. Szinte minden negyedik lecsúszó páros magyar volt és a hullámfürdőkben is igen jó arányban "mozgattuk" a helyieket. Itt visszautalnék egy kicsit az előző, kórházas beszámolóra és egy közhelyes mondatot említenék: "Nálunk vannak a világon a legszebb nők!". Behemoth
Egy laza három-négy órás "áztatást" követően és egy gyors ebéd után már a lengyel Behemoth koncertjén álltunk. Mivel nem kedvelem ezt a zenei vonalat, örömömre szolgál, hogy a Masters Of Rockon nem ez a meghatározó, a lengyelek produkciója azonban mégsem rémisztett el. Kellő cirkusszal felvértezve adták elő számaikat, nem véletlen, hogy a fotósárok és a színpad széle tele volt a nap többi fellépőjével. Már a rómaiak is megmondták, "a népnek kenyér és cirkusz kell", amiből a Behemoth legénysége az egyik kitételt kifogástalanul teljesítette is, míg a másikat mindenki maga rendezte le, folyékony formában.
A fehérre festett arcok, a gondosan és igényesen elkészített ruhák, a sátáni alakzatokat felvonultató mikrofonállványok és az egyéb színpadi látványelemek mind a produkció részei voltak. Na, ezen a koncerten nem volt pilinckázás, csak és kizárólag zene volt; semmilyen szóló, vagy nagy monológ nem szakította meg a zenefolyamot. A záró tétel zeneileg meglepően hallgatható volt, amivel azt hiszem, le is tudtam az erre az évre szánt "durva zene" adagomat. Setlist: Ov Fire and The Void, Demigod, Conquer All, LAM, As Above So Below, Slaves Shall Serve, At The Left Hand ov God, Alas, Lord Is Upon Me, Chant For Eschaton 2000 Primal Fear
Bár a Coca-Cola Stage-en csak olyan helyi bandák játszottak, akik még karrierjük kezdetén vannak, a fellépők között mégis volt egy kakukktojás, a cseh Symphonity zenekar, akiknek a torokvirtuóz Olaf Hayer énekel a lemezén. Olaf korábban a nagy kedvencem, a Dionysus zenekar frontembere volt - szerencsére sikerült Őket látnom a Pecsában, annak idején -, aminek a feloszlása után több helyen is énekelt, mégis meglepődtem, amikor elvállalta egy cseh zenekar lemezének feléneklését. Ez a zenekar volt a Symphonity, akiknek a debüt lemeze végül zseniálisra, olyan igazi "Levimetal" kategóriásra sikeredett... Ezért és mert Olaf az egyik kedvenc énekesem, az sem tudott eltántorítani a koncerttől, hogy hatalmasakat villámlott és dörgött az ég, miközben a Coca-Cola Stage felé igyekeztem. A beállás vége felé vonultam be a fotósok részére fenntartott árokba, ahol Olaf hamar kiszúrta Dionysus pólómat, amit egy intéssel és nagy mosollyal értékelt. A zenekar rendelkezésére álló szűk egy óra pedig, maga volt számomra a mennyország!
A germán vitézek pedig még csak ezután jöttek! Bár már sikerült ebben az évben elcsípnem egyszer a Gamma Rayt, a saját turnéján, mégis nagyon vártam a mostani koncertjüket. A tavaszi koncert pazar volt az új, szokványosnak nem mondható setlist, a színpadkép és a világítás miatt is, most azonban a szervezők, a viharos szél okán, biztonsági okból megkurtították a nagyszínpad környékét, teljesen leengedték a kivetítőt, nem húzták fel a háttérvásznat, sőt még a fesztivál szponzorainak molinója is lekerült a helyéről. Mikor már a fotósárokban sétáltam, akkor vettem észre, hogy a turné színpadképét meghatározó két papír motoros sem került fel, nehogy a szél martaléka legyen. A vihar azonban elmaradt mind a levegőben, mind a színpadon; egy igen jó műsort kaptunk, de semmi extrát.
Ugyan ezen a koncerten is előjött a már az előző beszámolómban is kifogásolt időhúzó tevékenység, a dobszóló, mégis azt kell mondjam, tetszett; Dan Zimmerman, Terrana önálló produkciójához hasonlóan, klasszikus zenei alapokra rakott jópofa dobtémákat. Az Ő szólójával szemben azonban a főnök, Kai Hansen szólója tök fölösleges volt. A setlist egyébként szinte teljesen megegyezett a tavaszival, csak pár szám került le a műsorról az idő rövidsége miatt. Értelemszerűen az új lemez számai vitték a prímet, de a két "kötelező" Helloween klasszikus, a Ride The Sky és az I Want Out is elhangzott a koncerten. A közönségből többen bíztak benne, hogy Ralf csatlakozik korábbi zenekarához egy szám erejéig, de sajnos nem így történt. Jó Gamma Ray koncert volt, de nálam nem került be a fesztivál csúcspontjai közé. Aki ellátogat szeptemberben a Fezen fesztiválra, várhatóan ugyanezt a műsort fogja kapni a zenekartól. Setlist: Welcome, Gardens Of The Sinner, New World Order, Empathy, Fight, The Saviour, Abyss Of The Void, Drum solo, Armageddon, To The Metal, Rebellion In Dreamland, Ride The Sky // I Want Out, Send Me A Sign Bloodbound
A hangulatra azonban nem lehetett panasz, a zenészek is rendesen tolták, az egyetlen meglepetés csak az volt, hogy az énekes személye megváltozott a pesti buli óta. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a műsor gerincét az új lemez tételei adták, azonban a kedvencemet, a címadó Tabula Rasát így is kihagyták, helyette inkább elnyomtak a buli közepén egy ősi Maiden számot, a Wrathchildot. A kötelező pár kép ellövése után csatlakoztam a többiekhez és a nézőtér végében lévő sörsátorba vonultunk a szakadó eső elől. Na, itt kivételesen én, mint alkoholt nem fogyasztó is nagyra értékeltem a sörcsapokat, melyek szellőzőrácsain kiáramló meleg levegő a buli végére szinte teljes egészében megszárította csuromvizes ruhámat. 
Legutóbbi hozzászólások