Géczi László, hazánk elismert blues szakírója ’The Future’s Guitar Gods Of Blues-Rock’ címmel a napokban jelentette meg angol nyelven az Amazonnál legújabb könyvét, amelyben a műfaj 55 fiatal gitárnyűvőjének zenei pályafutását mutatja be életük érdekes fordulataival, lemezeik szubjektív értékelésével. 

Géczi Lászlótól 2012-ben már megjelent egy hasonló munka ‘A jövő gitáros istenei’ címmel, abban a hangszer 33 virtuóza szerepelt, közülük 13-nak a munkásságát ebben az új művében is nyomon követhetjük.
A névsort böngészve jól ismert neveket is találunk, hiszen többen is koncerteztek nálunk: Ben Poole, Dan Patlansky, Henrik Freischlader, Ryan McGarvey, Danny Bryant, Joanne Shaw Taylor, Josh Smith, Eric Steckel, Philip Sayce, Ash Wilson vagy Simon McBride, aki 2022-ben Steve Morse-t váltotta a Deep Purple-ben. Hogy pontosan kikről szól ez a könyv, az előszóból kiragadott két rövid részlet választ ad a kérdésre:
„Eric Clapton rászolgált a rajongók istenítésére, odaadó szeretetére, hiszen pályafutása töretlen szinte azóta is a még mindig aktív művésznek. Ebben a könyvben azonban nem róla, nem a múlt és a jelen szerencsére még élő gitáros istenségeiről (Jimmy Page, Walter Trout, Clem Clempson, Steve Hackett, Robin Trower, Warren Haynes, Derek Trucks, Joe Bonamassa, Kenny Wayne Shepherd, Mike Zito, de nem sorolom tovább őket) lesz szó, hanem a többnyire 20-40 közötti trónkövetelőkről, akik a jövő blues-rock gitáros istenei lesznek vagy lehetnek.
Érdekes, hogy tulajdonképpen mindegy ezeknél a roppant tehetséges gitárosoknál, hogy a világ mely sarkában születtek: brit, ír, német, holland, horvát, kanadai, egyesült államokbeli, dél-afrikai, ausztrál vagy brazil családban látták meg a napvilágot. A döntő hatás többnyire az volt, hogy a szülői házban milyen zene vette körül őket, az apák, a mamák lemezgyűjteménye, zenei ízlése volt az a kályha, ahonnan elindultak, már gyermekként a hat húr bűvöletébe kerültek, és rengeteg gyakorlással a legmagasabb szintre jutottak.
Néhányuknak mindössze egy-két albuma jelent meg (olyan is van, akinek még egy sem), és csak a játékával levette a szakmát és a közönséget a lábáról, de olyanok is szép számmal vannak közöttük, akik fiatal koruk ellenére már 10 fölött járnak a lemeztermésben.”

Maga a szerző régi motoros a szakmában, hiszen egészen fiatalon, 1964-ben találkozott a műfajjal. Rövid életrajzában így mesél a blues iránti rajongásának kezdetéről:
„Tinédzserként kerültem Budapestre, ahová a zenei kábítóSZER rövidhullámon Münchenből a Szabad Európa Rádiótól és egy luxemburgi adótól érkezett. Amikor csak tehettük, mindig ezeket az adásokat hallgattuk.
Mindezek mellett belépett a zenei életembe a Liversing, a korszak legjobb külvárosi bandája, amelynek bámulatos tehetségű szólógitárosa Szendrődi Zsolt volt, aki jóbarátom lett. 1963-1968 között játszottak, sokszor jobban adták elő az angol számokat, mint azok eredetiben voltak – a rajongójuk lettem. Mi, külvárosi rockfanatikus srácok többnyire csak »saját« zenekaraink bulijaira jártunk, időnként a hasonló muzsikát játszó, de szintén a hatalmi rendszer által nem támogatott együtteseket néztük és hallgattuk meg.”

A ’The Future’s Guitar Gods Of Blues-Rock’ megrendelhető az Amazonnál puhafedelű könyv és e-book formátumban. Kedvcsinálóként az e-book változat rendelési oldalán elolvasható a könyv előszava, valamint Kris Barras, Selwyn Birchwood és Oli Brown portréja teljes egészében, valamint Danny Bryanté félig.