Yes – Chris Squire halálával kétségessé vált a zenekar jövője

A Chris Squire – a Yes júniusban leukémiában elhunyt basszusgitárosa – helyébe lépő Billy Sherwood azon aggódik, hogy alkalmas-e új szerepére.

A dobos, Alan White rögtön úgy nyilatkozott, hogy folytatják, mivel ez volt Chris végakarata. Sherwood – aki Squire helyébe lépett, miután a betegség nyilvánvalóvá vált – viszont kétségeinek adott hangot, hogy egyáltalán alkalmas-e erre. „Senki nem gondolta, hogy a Yes pont velem fogja folytatni ebben a nehéz helyzetben, nekem meg kétségeim voltak, hogy egyáltalán elfogadnak-e a többiek és Chris elvesztése után elbizonytalanodtam. Meglepetésemre és örömömre a legtöbb Yes rajongó jól vette a változást.”

Felidézte a novemberben lezajlott Cruise To The Edge progresszív zenei luxushajó-fesztiválon szerzett kellemes benyomásait is, mint például  „szeretettel küldjük jókívánságainkat Chris családjának” vagy „együttérzünk és egyetértünk a Yesszel, hogy ezt veled kell folytatni”.

Sherwood – aki már harmadszor dolgozik a Yes csapatában – bevallotta, hogy fel se fogta, hogy Chris Squire végleges pótlása van napirenden, mikor a téma először szóba került: „Arról volt szó, hogy beugrom Chris helyett, de ahogy az állapota egyre romlott, alighanem ő látta reálisabban a helyzetet, mint én. A maga módján felkészített a feladatra: ’Átveszed a helyem. Megígéred, hogy megcsinálod? Mondd, hogy benne vagy!’ Hallgatnom kellett, ahogy kimondja pár nappal a halála előtt: ’Megvan a diagnózis.’ Megrendítő volt, ahogy az utolsó telefonbeszélgetésünkkor mondta: ’Legyőzőm a rákot!’ Azt mondta nekem: ’Bármit teszel, lehessek rá büszke! Nem kérem, hogy Chris Squire akarj lenni, csak add magadat, ez minden, amit szeretnék, tudom, hogy képes vagy rá!’”

A Chris halála utáni első koncertről Billy Sherwood így nyilatkozott: „A szürreális a megfelelő jelző. Chris helyére állni egyszerre volt megtiszteltetés és nagyon szomorú dolog. Beletelt jó időbe, mire normálisan tudtam játszani a turnén és nemcsak álltam ott, mint aki ébren álmodik és csak játszom a hangokat, miközben Chrisre gondolok, nézem a közönséget és tudom, hogy mi jár a fejükben. Jól ismertem Christ, nem akarta, hogy búskomoran álljak ki a színpadra a Yesszel. Azt akarta, hogy tündököljek.”