K3: Under A Spell
írta pearl69 | 2007.06.04.
Megjelenés: 2007
Kiadó: K3 Production
Weblap: www.k3music.com
Stílus: instrumentális rock, metal
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Ahogy Krunó barátom mondta egyszer: "Lacikám! Már mindent megírtak és el is játszottak..."! Hinnem kell neki (hiszen nem mai "motoros" már sem az életben, sem a zenei világban), így ennek a rövid idézetnek a szellemében nem hasonlítgatások, jellegzetes riffek vagy stílusok említése, hanem egy nagyszerű, színes és élvezetes album meghallgatása kapcsán "feltörő" gondolatmenet kerül terítékre... Mindig is tiszteltem a trióban játszó bandákat! Itt nincs mese, nem lehet "szórakozni", a cuccnak szólnia kell, mint "állat" és nem lehet hibázni (mert bizony az az avatatlan füleknek is feltűnik)! Persze tudjuk, a stúdió "meseország", ott csodákat lehet tenni, de egy valódi rock banda élőben is tudja, amit a hangszigetelt falak között! A K3 csapata nem hogy ebben a "klasszikus" felállásban, de büszkén jelenthetjük, Magyarország színeiben, kiforrott technikai adottságokkal, professzionális zenei tudással és szívet melengető odaadással teszi a "dolgát"! A CD a Paul Gilbert / Spock's Beard koncert után került a kezembe, s ezzel talán el is árultam, hogy miért csak most kerül az olvasók elé e "szösszenet"! Várnom kellett, hogy kitisztult hallójárattal és fejjel vágjak neki az írásnak, bár másnaptól az Under A Spell volt a lejátszómban! Ami már az első meghallgatásra eszembe ötlött, az az "egyértelmű" szó! Félreértés ne essék, nem egy sablonlemez forog a lézernyaláb alatt, hanem egy tiszta, érthető, mindenki számára befogadható műremek! Egy-egy stílus olykor csak azok számára érzékelhető, akik favoritként tartják azt számon, lehelletnyi finoman jelenik meg a blues, a rock 'n roll vagy a jazz néhány eleme. Semmiképp sem erőszakos vagy "pótoljuk ki ezt a lyukat" formában, hanem ízléses "köntösben", ha kigondoltam, ki is mondom (leírom): intelligensen! Igen, azt hiszem, ennél a jelzőnél maradok...! Intelligens! Ez az a szó, amely jellemzi a triót és lemezét. Igyekszem mindezt azzal is alátámasztani, hogy többszöri meghallgatás után is azt érzem (az elsőnél nem így volt), hogy bizony elegendő az, amit hallok! A "premier"-kor hiányérzetem támadt a basszus és a dob kapcsán. Miért is? Nincs ének, ami számomra "probléma", lévén az intsrumentális előadások sosem fogtak meg annyira, mint amelyekben az ének, mint "főmotívum" jelen volt. Így aztán itt érthető módon a gitár viszi a "prímet" mind az alaptémák, a verzék és rekrének szintjén, a ritmusszekció húros tagja "csak" időnként kap nagyobb szerepet, míg a dobok - szintén egyértelmúen - az alapot kell, hogy szolgáltassák. Igen ám, de beleestem abba a csapdába, hogy ének híjján talán még többet vártam e hangszerektől és "kezelőiktől"! Ám a második alkalommal már rákellett jönnöm, tévedtem! Nagy hiba lett volna a zenei virtuózitást fitogtatva, állandó "virgákkal", kiállásokkal, eszeveszett szólókkal tarkítani az anyagot, hiszen akkor vész el az egység, mely minden zenész álma, feladata! Ismét Krunó barátom egy anekdótája jut az eszembe, mely közös próbáink alkalmával jópárszor elhangzott: "Majd a dupla szóló, élő DVD-n, na majd azon ez ott lehet...! Az utalás arra vonatkozik, ha egy muzsikus öncélú "magamutogatása" az egység rovására megy! Ismét igazat kell adnom drága barátomnak, sokan próbálkoztak már ezzel, s a siker nem mindig adatott meg. Összefoglalva első kétkedésem, úgy látom, hallom, érzem, hogy mindenki annyit "tett" eme nagyszerű zenei élményhez, amennyit szükségesnek érzett! Bizonyosra veszem, hogy a zenei előképzettség, a tudás és a sok gyakorlás több, nagyobb ívű megnyilatkozást is lehetővé tenne a zenészek számáról, de mivégett, ha az a tökéletes élmény rovására menne! Ismét a már említett szó ötlik fel bennem: intelligens! A korongon szereplő kilenc szerzeményt külön-külön nem kívánom taglalni, az előbbi mondataim szolgáljanak magyarázatul, ám egy, a Path Of A Strom mégis külön említést érdemel, hiszen Rajkai Péter billentyűs mellett egy igazán nagy név, Jordan Ruddes is feltűnik itt, mint közreműködő! Dícséretes teljesítmény, hogy sikerült a csapatnak "összehoznia" egy ilyen project-et és köszönetre méltó a Dream Theater "orgonistájának" hozzáállása is ehhez a kezdeményezéshez! Csak gratulálni tudok a K3-nak! Egy olyan vállalkozás részesei, mely komoly energiát és munkát igényelve ugyan, de sikerre van "ítélve"! Egy dologban bizonyosságot érzek, mégpedig, hogy a banda meghazuttolja Andy Warhol "orákulum"-át: "Mindenki az életben híres lehet 15 perc erejéig!", mert ez a csapat, remélhetőleg kis hazánkban is, de a nemzetközi porondon egész biztosan nagy jövőt tudhat a magáénak! Sajnos két lehetőségről is lemaradtam, hogy megnézzem a srácokat élőben, a következő alkalmat semmiképp sem szalasztom el!
Legutóbbi hozzászólások