Aktuálisabb címet nem is adhatott volna új lemezének Walter Trout. Ha körülnézünk a beteg világban, nem sok békével találkozunk, mindenhol forrnak az indulatok, háború itt, természeti katasztrófa ott, szárazság itt, áradás ott. Ez a pandémia még rá is tett vagy két lapáttal erre az őrületre, a jelek szerint egy darabig még velünk lesz, hogy rohadjon meg!
A gitáros lemezei legtöbbször úgy kezdődnek, hogy a zenéből áradó energia letépi az ember fejét, mindegy az, hogy slow blues vagy valami pörgősebb rocknóta. Nos, nem követte ezt a koncepciót, mert a címadó dal egy melankolikus lassú blues, finom gitárcsípésekkel, halk részekkel. És így visszafogottan is folytatódik. A Wanna Dance egy rockos darab, a dallamos formából: középtempós dal, megjegyezhető énekdallammal. A My Foolish Pride egy szép ballada, míg a Heartland újabb slágergyanús szerzemény, ebben a fiatal nemzedékhez szól a veterán bluesman. Az All Out Of Tears újra egy lassú blueskesergő – emlékdal Teeny Tucker bluesénekesnő elhunyt fiának –, rengeteg érzelemmel. A recept viszont a szokásos: egy billentyűs alapra helyezett síró gitárszóló, egyre jobban pörgetve. A lemez több mint fele ilyen koncepcióban készült, azonban ez nem jelenti, hogy rossz lenne.
A hatodik szám, a Final Curtain Call blues-rockja úgy az ember zsigeréig hatol, pedig a halálról szól. Szaggatott, kemény gitár, erőteljes szájharmonika-játék, az ének sem finomkodik. Azt gondoljuk, jön a váltás, de mégsem: a Heaven In Your Eyes újra egy melodikus nóta. A The Sun Is Going Down szokatlan, többszólamú vokállal indít, majd egy savas bluesnótába torkollik, visszhangosított gitárral, óvatosan menetelő énekdallammal. Ez sem szól keményen, de a pszichedelia, ami átitatja az egészet, felállítja a szőrt a hátunkon, és a végére azért rendesen felpörög. A Make It Right funkos, az Up Above My Sky egyszerre lírai és savas. És a végére hagy egy olyan bluest, ami belepréseli a hallgatót a székébe.
Az OK Boomer egy válasz a fiatalabb generációnak, akik a második világháború után és az ötvenes években születetteket ekézik. Boomernek hívják e nemzedék tagjait, az 1951-es születésű Walter Trout is beletartozik, akinek mellesleg három fia van. Ez egy kakukktojás, mert a lemez sötét, borús hangulatában az egyetlen vidám, bár szarkasztikus nóta. „I don’t care what you say, I’m a boomer and I’m OK.” – énekli a refrénben, amit felesleges lefordítani, nem is lehetne. Egy interjúban egyébként elmondta, hogy nagyon is bízik a fiatal generációban.
Nem ezt vártuk Walter Trouttól, hozzászoktunk a harapós blues-rock nótáihoz. Van ilyen is a lemezen, de most nem ez a vonal dominál, a jelenlegi világ más produkciót hozott ki belőle. Elmélkedős és óvatosabb dalokat írt, több lírai résszel, és ahogy a dalok bizonyítják, ez a vonal is jól áll neki és tud ő rockslágert is írni, remekül bánik a dallamokkal, kitűnően vegyíti őket a savas, borulós témákkal.
Összegzés:
Egy All-Star album (’We’re All In This Together’ 2017) és egy feldolgozáslemez (’Survivor Blues’ 2019) után egy saját maga által írt, saját bandájával felvett albummal jelentkezett Walter Trout. A jelek szerint a muzsikus jól van és az album is azt mutatja, hogy a világot reálisan látja: ez egyáltalán nem rózsaszín csomagolásba burkolt Tündérország. A szöveg mellett a zene is tökéletesen visszaadja ezt a nem épp optimista világlátást, mely ezúttal eltér a nála megszokottól, ám ez a fajta zenei koncepció is kiválóan sikerült.
Pontszám: 9
Megjelenés: 2020
Kiadó: Mascot Label Group
Stílus: Blues-rock
Származás: Amerikai Egyesült Államok
Zenészek:
Walter Trout – gitár, ének
Johnny Griparic – basszusgitár
Teddy ‘Zig Zag’ Andreadis – billentyűsök
Michael Leasure – dob
Skip Edwards – billentyűsök
Drake ‘Munkihaid’ Shining – billentyűsök
Anthony Grisham – gitár
Dalcímek:
- Ordinary Madness
- Wanna Dance
- My Foolish Pride
- Heartland
- All Out Of Tears
- Final Curtain Call
- Heaven In Your Eyes
- The Sun Is Going Down
- Make It Right
- Up Above My Sky
- OK Boomer
Nem kimondottan kedvelem a billentyűsöket, de ennek még az is jól állt!
Ugyan kedvelem a stílust de nem vagyok egy fanatikus blueser, így eddig nem ismertem Walter Trout munkásságát, csak itt olvastam róla párszor. Most meghallgattam ezt a lemezt és a 2015-ös “Battle Scars”-t és … öcsém, ez nagy zene! Ugyan ez a mostani lemez valóban lágyabb a korábbinál (a többit nem ismerem), de kellően változatos, és Mr. Troutnak nagyon erős a dalszerzői vénája, a legtöbb dalban messziről kerüli a tipikus sémákat, miközben maga a zene mégis blues. A hangszerelés is igényes és változatos. Köszi a kritikát, most nekiállok begyűjteni az életmű korábbi darabjait is.
Jobb későn, mint soha. Örülünk, hogy felhívtuk rá a figyelmed. Garantált, hogy nem fogsz csalódni.