Az évi rendes Alestorm-koncertünket most az eddigi legerősebb Paganfest-felállás keretén belül kaptuk meg, amire szinte teljesen megtöltötték a rajongók a csepeli nagy sátrat.
Tavaly sajnos nem láttam a banda Rockmaraton-fellépését, így nálam ezen az estén debütált az új felállás. Egyáltalán új felállásról beszélhetünk? Nem tudnám biztosan megmondani, egy tény: Patty Gurdy személyében most már szinte állandó színpadi tag erősíti a csapatot és borítja meg a nemek arányát a bandában.
Ennek köszönhetően sokkal több variációja van a srácoknak, ami a repertoárt és a műsort illeti. De kezdjük az elején, a már megszokott Keelhauled dallal rohant színpadra a tiszteletbeli magyar alakulat, hogy közel 80 percen keresztül forrósítsa a hangulatot a sátorban. A plusz tagtól függetlenül a korábbi poénok és közös pózok nem változtak, a Mexico alatt Máté és Chris páros performansza is a helyén, de végre a női énekek nem magnóról mennek, és nem kell valakinek beöltöznie nőnek.
Persze a régi megoldások mentek a zenekarhoz és viccesek is voltak, de nekem ez a mostani verzió jobban tetszik. És mivel több dalban eredetileg is Patty énekel, így még a visszatérés az eredetihez is megvalósult.
Előző nap ugyanezen a helyen a Pain nagyon jól szólt, és azt kell mondjam, a kalózcsapat is alaposan megdörrentette a motyót, az pedig, hogy egy plusz hangszer került képbe, sokkal autentikusabbá tette a zenét. Ami a műsort illeti, „szerencsére” a slágerparádé mellett döntöttek, a közönség kedvencei nagyrészt eljátszásra kerültek, most nem voltak olyan vadhajtások, amik néha az önálló bulikon szoktak lenni. Ez a mostani Paganfest igen intenzív turné volt, a bő egy hónapos út során pár szabadnap kivételével minden nap koncert volt, ennek ellenére nem éreztem semmilyen fáradtságot a bandán.
A Hangover alatt újfent megjelent a csapat ikonikus cápája, hogy a rappelős részt elhadarja, majd megpróbálja Mátét felzabálni.
A program egyik kellemes meglepetése a Fannybaws nóta volt, amit a múltban eléggé elhanyagoltak, nem nagyon került be a turnék programjába. Pedig baromira alkalmas arra, hogy a csapattal együtt énekeljük a refrént, illetve a sok „oh-oh”-t. Elliot Vernon percei következtek, a Zombies Ate My Pirate Shipben a szokásosnál több hörgős rész van, és itt tényleg nő énekelte a neki szánt részt.
Tavaly tavasszal jelent meg a zenekarnak egy EP-je, amit Budapesten rögzítettek, ahogy az idén megjelenő új album is Magyarországon készült, és ezeket a dalokat sajnos eddig nem volt szerencsém élőben hallani, pedig két tétel is nagy kedvencemmé vált. Végre eljött ennek is az ideje, a Voyage Of The Dead Marauder szerintem nagyon jól sikerült dal, amiben elég hangsúlyos szerepet kap Patty és tekerőlantja. És iszonyat húzós volt élőben hallani Peter Alcorn dobos játékát a dal második felében, sokkal jobban tetszett a dal élőben ilyen döggel, mint a lemezes verzió.
És persze Elliot újfent megmutathatta hörgőtudományát, hogy nem sokkal ezután a jelenlegi nagy kedvencem kerüljön terítékre. Sokadik országot énekelte már meg a csapat, amikor olvastam, hogy Üzbegisztán került a csapat célkeresztjébe, jót mosolyogtam, hogy abból mit lehet kihozni. De egy kurva jó dal lett belőle, nálam jelenleg az egyik legnagyobb kedvenc, a közepére betett, picit Electric Callboy-os őrület csak még jobban megkedveltette velem a dalt. Nálam az egyik csúcspontja a koncertnek ez volt.
A P.A.R.T.Y. alatt a szokás partihangulat kerekedett a sátorban, pedig a monstre program (6 zenekar lépett fel a Paganfest keretén belül) közel hatodik órájában jártunk már ekkor, de a közönség bulizni jött és bírták végig lendülettel. Szó se róla, olyan daloknál nem tud az ember egy helyben állni, mint a ráadás első tételénél, a Drinknél, ez a dal nem arra lett „kitalálva”, hogy unottan és enerváltan álldogáljon a közönség. A csapat magyarországi bulijai mindig mások, mint az összes többi koncert. Nagyrészt az ezer szállal kötődés miatt, másrészt a nekünk és persze Máténak írt dal miatt, amit máshol nem játszanak, itt viszont mindig. Most elmaradt Máté felkonfja, de amikor elhangzott a „pálinka for everyone” kiáltás, a sátorban eluralkodott az őrület. Ezt a dalt várta mindenki, mert ez nekünk szól, a „mi tengerünk kékje a PIROS, FEHÉR, ZÖLD” részt teli torokból üvölti mindenki.
Ne feledkezzünk meg a színpad jobb oldaláról se, ahhoz, hogy a két szintis, Patty és persze Máté színezni tudja a műsort, olyan biztos alapok kellenek, amiket Gareth Murdock szolgáltat négyhúros hangszerén.
Amin úgy is tudott játszani, hogy közben – a záró számban – a „fuck you” egyezményes jelét mutassa felénk, természetesen mi is viszonoztuk. A dal vége felé a színpad elején egy hatalmas „FUCK YOU” felirat fújódott fel, ezzel egészítve ki a három kacsából álló színpadképet. Az Alestorm megint jött, látott és győzött!
Keelhauled / Shipwrecked / Mexico / Under Blackened Banners / Alestorm / Hangover / Fannybaws / Zombies Ate My Pirate Ship / Voyage Of The Dead Marauder / Nancy The Tavern Wench / Uzbekistan / P.A.R.T.Y. / Shit Boat (No Fans) // Drink / Magyarország / Fucked With An Anchor
Az Alestorm legénységének a magyar koncertek mindig fontosak, az ezer szállal hozzánk kötődő zenekar, ha éppen egy fárasztó turné végén esik be hozzánk, akkor is a maradék energiáit mozgósítva lép fel nálunk, rengeteg ismerős, barát és családtag előtt játszani mindig különleges alkalom. De a hangulat – ahogy eddig mindig – most is kiváló volt, a közönség pedig imádja ezeket a srácokat. Már a kanyarban az új album, vélhetően bulizós dalokból és szórakoztató szövegekből nem lesz hiány, és azzal a lemezzel is várjuk vissza a „Balaton kalózait!”
Szöveg és fotók: Savafan
Külön köszönet a H-Music-nak a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások