Stula Rock: Őrláng

Megjelent a Stula Rock harmadik nagylemeze, az ‘Őrláng’. Ennek kapcsán próbáltam egy rendhagyó cikket készíteni róla, részben lemezkritika, részben beszélgetés Molnár Péter Stulával és Horváth Ádámmal az 5 éves szünet okáról, az új felállásról és az új stílusú lemezről, meg ami csak az eszünkbe jutott. Le kell ülni hozzá, mert egyikünk se vette be a fogalmazásgátlót!

Kicsit rendhagyó lesz ez az interjú, mert nem sok kérdés lesz benne, inkább amolyan igazi beszélgetés. Egy részében megfogalmazom a lemezkritikám is, elmondom a véleményem bizonyos dolgokról, ők meg lereagálják, hogy jól látom-e vagy sem, esetleg teljesen hülyeségeket beszélek.

HRM: A 2017-ben megalakult zenekar viszonylag gyorsan, 2018-ban és 2020-ban kihozott 2 nagylemezt. Ezekről írtam is annak idején. Kellemesen hagyományos, dallamos hard rock stílus volt, némi modern rock felhanggal, de korántsem hagyományos szövegekkel. Aztán jött 5 év csönd, és jó nagy fluktuáció a zenekarban, gyakorlatilag ti ketten maradtatok az eredeti felállásból. Zsigmond Albert billentyűs már a második lemezen ott volt, szóval egy „törzsgárdatagsági” cím neki is kijár, de a 2 gitáros poszton oda-vissza cikáztak az emberek. (Az oda-visszát úgy értem, hogy Berczelly ’Beró’ Csaba basszer például kilépett, majd visszatért, aztán újfent távozott, de lineárisabb formában a gitárosok is váltogatták egymást Vigyinszki Máté távozása óta.)

Ádám: Albert már az első lemez kiadásakor a zenekar tagja volt. Azon még nem játszott, de számomra alapítótag, már a legelső Stula Rock néven futó koncerten ő billentyűzött. Zenész lelkemnek megterhelő volt ez az 5 és fél év a két album között. Ami valójában csak három, mert meg is kellett írni, és az első akkord lepengetésétől a kész, valós CD kézhezvételéig kellett volna akkor is két év, ha fél évvel az ’Örökifjú’ után nekikezdünk ennek a lemeznek.

Stula: Menjünk sorban: 2020. április 17-én jelent meg az ’Örökifjú’ című második CD-nk. Az volt a maszkos korszakunk. Nemcsak nekünk, mindenkinek. Se lemezbemutató koncert, se további bulik, ahol megmutathattuk volna magunkat. Nyáron nyertünk egy kis pályázati pénzt, és ősszel tudtunk csinálni vagy 10 jó koncertet, majd megint lezárások jöttek. 2021 is erről szólt, akkor nyáron felvettük az első „koncert DVD-nket”, amit már nyilván csak a YouTube-ra tettünk fel, korongokat nem kezdtünk árusítani. Normál esetben ezzel le is zárulhatott volna az Örökifjú-éra, és már kellett volna a következő anyag, de a covid miatti kevés koncertezés okán úgy éreztük, hogy nem játszottuk ki még ezt a lemezt.

Ádám: 2022 jó sz@r év volt nekünk, ahány felkérésünk bejött, mindig ütközött valakiével a dátum. Akkor sem sértődtem meg, csak bosszantott, hogy vége a covidnak, én meg nyírom itthon a füvet. (nevet) Szeptemberben játszottunk először. Vigyinszki Máténak ez olyan volt, mintha már nem is lenne zenekar, csinálta a saját dolgait, nagyon helyesen, teszem hozzá. Érdekes volt a szakításunk, mert igazából nagyon szerettük egymást zeneileg és emberileg is, de már nem volt meg a kémia. Már csak barátságból maradt velünk, és így el lehetett volna – főleg ilyen kevés koncertszám mellett – évekig húzni, de aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot. A mai napig barátok vagyunk, és ennek nagyon örülök!

Stula: Máté utódja Kosztin Laci lett, akivel már játszottam egy Fekete Skorpió nevű zenekarban néhány éve, de ott stúdiózás, alkotómunka nem történt. Laci egy képzett gitáros, eleve lekottázta Máté szólóit és hangról hangra játszotta. Amikor 2022 őszén megérkezett hozzánk, vázoltuk neki, hogy van egy új lemezanyag, ami zeneileg majdnem kész, a szövegekkel volt csak Ádám elmaradva kissé. Minél előbb be kell fejezni, ez a prioritás! Persze voltak koncertek, de már eltelt két és fél év a legutóbbi lemez óta, csinálni kell, ha van ötlete, hozhat dalokat, senki sincs kizárva, tehát ezzel kezdtük!

Ádám: Laci bevallottan nem egy stúdiógitáros, nekem van már gyakorlatom ebben bőven, próbáltam segíteni, ahol tudtam, elautóztam hozzá párszor. A Karomra szárnyat dalt felvettük, klipet is forgattunk rá, de sajnos nem tudtunk azonos hőmérsékleten működni. Nem akarom Laci nyakába varrni az egészet, mert koncerteken jól helytállt, de bennem már kezdett megfogalmazódni egy új felállású zenekar gondolata. Ha nem lett volna megírva a 12 dal és nem éreztem volna ezeket jóknak, biz’ isten kilépek a saját zenekaromból. Nem Laci miatt, csak ment az idő, telt az élet és nem történt semmi. Beró ki is lépett újra, hasonló indíttatásból, mint Máté. Ő is örök barát, mostanság Varga Miklós zenekarában újra összehozott minket a sors egy ritmusszekcióba. Őt Samay „Samu” Balázs és Csintalan Márk pótolta basszusgitáron 2024-ben. Mindkettőjüknek örök hála!

HRM: Mennyire volt oka az 5 év szünetnek ez a zenészcserebere vagy a covid? Vagy ha más, akkor mi? Alkotói válság?

Ádám: Az alkotói válság inkább technikai eredetű volt. Elköltöztünk, viszont hiába nagyobb és jobb ez a ház, a belső elosztottsága miatt a stúdiómat nem tudtam teljesen átköltöztetni. Nem tudtam csak úgy magamra csukni délelőttönként az ajtót néhány órára, és kotlani a dalokon. Pénzt kellett keresni civil munkával, ami felemészti a kreativitást. Lecsipegettem innen-onnan időket, de nem mindig a legalkalmasabb időpontokban. A feleségem hiába muzikális, és fantasztikus hangú énekesnő, látni is akar néha, nem tehetem meg, hogy hazajövök és folyton zombi üzemmódban ülök a laptop előtt. A dalírás olyan, mintha az ember gamer lenne, órákig bele vagy bújva a laptopba, de itt joystick helyett gitár van nálad, és ugyanúgy kizárod a külvilágot, majd arra eszmélsz, hogy fáj a tested az üléstől, az ujjaid a húroktól, az agyad a koncentrációtól. Majd cserélek, dob, basszusgitár, mikrofon. Még jó, hogy nem tudok zongorázni, bár midi-billentyűm is van, és azzal is írtam már dallamokat (Két igazság pl.), de csak úgy tudok szintizni, mint egy T-Rex, két-két ujjal! (nevet) A legtöbb idő mindig a kitalálással megy el. Amikor megvan minden, akkor az editálás, effektelés már gyerekjáték! Ahhoz nem kell flow-ban lennem, csak idő kell hozzá és pihent elme.
Nálam túlnyomórészt először a zene van meg, arra írok szöveget. Albertnek olyan instrukciókat adok, hogy ide szőnyeg, oda Hammond, máshová szóló, de mindig sokkal jobb ötletei vannak, mint nekem. Zseni a csávó! Ezután adom ki a többieknek, és mindenki hozzáteszi a saját dolgait. Na, itt akadtunk el. Albert is elkészült a billentyűtémákkal, tudtam, hogy ez egy jó lemez lesz, Vanek Gabi barátom kölcsönadott egy csöves Kaos-Amp előfokot, vásároltam egy új 7 húros gitárt és egy Telecastert, ’24 nyarán felritmusgitároztam az összes dalt rendesen. Nem várhatunk tovább, én riffelek a lemezen, Laci majd felszólózza. Mondta, hogy oké, de a szólósáv csak nem jött. Decemberben eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, beszéltünk Csintalan Márkkal, hogy mi lenne, ha ő lenne a gitáros, és segítene befejezni a lemezt.

Stula: Márk egy régi barát, és ex-Mobilmániás zenésztárs. Nagyon kedvesen igent mondott, mert látta a vergődést, de azt is korrekt módon közölte, hogy ő csak a zenéből él, és ami előbb be van írva a naptárába, oda kell mennie játszani! Lacit év végén elbúcsúztattuk, majd januárban Márkkal elkezdtük a gitársávok cseréjét. Felszólózott 5 dalt, majd amikor jöttek be az első koncertfelkérések, mindegyik ütközött az ő fellépéseivel. Összesen két bulit játszottunk úgy, hogy ő a szólógitáros, az egyik ráadásul akusztikus volt, erről még szót ejtünk! De kellett egy állandó gitáros. Ádám találta Bánfalvi Csabit.

Ádám: Gondoltam, olyan ez a lemez, mint egy barackmagot szaró kutya, remegve erőlködős, de ha már idáig eljutottunk, nem adjuk fel! Csak az előremenekülés jöhet szóba, fiatalítani kell a zenekart, csoda, hogy mi maradhattunk! (nevet) Először Jakus Kristófot találtam basszusgitárosi posztra, aki akkor még nem volt 20 éves. Kristóf balassagyarmati (én is onnan származom), és a nagyapja édesapám zenésztársa volt: Homuth „Öcsi” János, aki a környék legendásan nagy énekese volt. Sajnos már nincs az élők sorában, nekem komoly mentorom és példaképem volt. Kristóf az ő zenekarában is játszott, én meg vendégként felléptem velük néha, onnan az ismeretség. Atomstabilan basszerol, ami a legfontosabb, emellett nagyon jól énekel, ami egy ilyen vokális zenekarban alap! Emberileg is egy nagyon jó, intelligens gyerek! Februárban ráírtam Bánfalvi Csabira, akit már kinéztem korábban a Facebookon. Ez így hülyén hangozhat, de folyton lájkolta a zenekar bejegyzéseit, rákattintottam, és egy nagyon fiatal, extra jó fazonú gitáros srác volt a képen. Baszki, egy ilyen gitáros kellene ide is, mondtam is Stulának! Olvasom az oldalán, hogy tanulmányok: Kőbányai Zenei Stúdió. Na, akkor biztos jól gitározik. Ráírtam, és volt kedve. Az első próbánk a Dürerben volt, és a két fiatal csávó úgy felkészült, hogy seggre ültünk. Iszonyat stenk, kurva jól eljátszottuk a dalokat, mintha hosszabb idő óta együtt zenélnénk. Ez a koncert az első próba után kettő héttel volt:

HRM: A gitárosok váltakozásának lenyomata a lemezen is ott van, kicsit hasonló a Tankcsapda 9 gitárossal felvett új albumához, csak itt, ha jól olvasom, hatan vagytok a végső anyagon, mert Bánfalvi Csaba mellett Ádám ritmusgitár- és akusztikusgitár-játéka is hallható pár dalban, plusz van még egy akusztikus gitáros közreműködő, Benko Kristian Reinhold. De ettől csak változatosabb lett az egész. És mind a 4 szólógitáros olyan ízes szólókat tesz a lemezre, hogy bűn lett volna bármelyiket is lehagyni.

Ádám: Ez így van. Mátétól és Lacitól maradt 1-1 szóló, de ezek valóban olyan jól sikerültek, hogy nem akartam újrajátszatni, csak azért, hogy újra legyen. A Karomra szárnyat lemezverziójához Csabi újra feljátszotta a ritmust, és belekerült a dalba az a pici plusz. Érdemes a klipverzió után a lemezverziót meghallgatni! Rockosabb, jobban szól, jobbak a dobok, Kristóf basszusjátéka és Csabi ritmussávjai új szintre emelik a dalt. Csabi 21 éves, de full analóg csávó. Eleve csöves Marshall fejládát használ. Bemikrofonoztuk, és hadd szóljon! Imádtam így dolgozni, Mátéval is így vettük fel anno az ’Őserő’ lemezt. Atom gitározás van, húz, mint egy gőzmozdony. Használtunk plug-ineket is, Márk úgy játszotta fel a szólóit, és az én ritmussávjaim is azzal készültek. Elég sok keresztbe gitározás van. Többnyire Csabi dominál ritmusban, 3 dalban hagytam meg az eredeti, általam felhegesztett ritmussávokat, a többit kitöröltem, hogy felzúzza Csabi. De a jövőben csak ő gitározik a felvételeken is!

HRM: A lemezt hallgatva elsőre érezhető, hogy keményedett a stílus. 2019-ben Stula párhuzamosan belépett az Omenbe, lehet, hogy ekkor már nagyjából kész volt a második anyag is, de valahogy azt éreztem, hogy az a két lemez mintha a Stula múltjából kötődés kapcsán inkább a Mobilmánia-féle hard rock vonalon ment volna tovább, azon rajongók szimpátiájára alapozott, most meg mintha az Omenben elért sikerein felbátorodva merészebben elmozdultatok volna a metál felé. Vagy ez mindig is benne volt a pakliban, csak a megfelelő emberek kellettek hozzá?

Stula: Érdekes gondolat, ez még eszünkbe se jutott. De nem, nem akartunk megfelelni senkinek, sőt!

Ádám: Ha Stula maradt volna a Mániában, és csinálunk mellette egy side projektet, akkor biztos, hogy a hard rockkal meg sem próbálkozunk, hanem eleve aprítás. Ha meg az Omen alatt kezdjük el a közös zenélést, akkor meg vagy egy sokkal lágyabb, vagy még az Omennél is zúzósabb zenét alkotunk. Ez lett volna a logikus, de mi nem ezen logika mentén alkotunk. Nincs értelme semmiből csinálni egy B-verziót, pláne egy ilyen pici országban. Amúgy a vicc az, hogy mélyebbre vagyunk hangolva, mint az Omen, ők D-re vannak, mi meg a legtöbb dalban B-re, de néha lecsúszik drop A-ra is, és a basszus is. Persze ez nem verseny!

Stula: Mindegyik vonal megvan nálunk, a pincébe hangolt gitár és a megadallamos részek is. Többször mondogatják, írják nekünk, hogy keményebbet, még keményebbet, aztán, amikor kijövünk egy zúzósabb dallal, az elmarad nézettségben, ismertségben a dallamosabb dalaink mellett. De azért nem adjuk fel, a Hess, vészmadár például az egyik kedvencünk, pedig az csak nyomokban tartalmaz vokális dallamokat. Klasszikus heavy metal 7 húros gitárral. Hamarosan készül hozzá videóklip!

Ádám: Nagyon szerettem mindig is a 7 vagy 8 húros gitárokat, pedig a Toto a kedvenc zenekarom. Valahol szívatom is magam hangmérnökileg, hangszerelésügyileg, mert minél vastagabb a gitársound, annál kevesebb hely marad a mixben a doboknak. Ettől függetlenül Vanek Úrnak sikerült egyensúlyba hoznia az arányokat. Életem legjobban megszólaló dobsoundja hallható ezen az albumon, úgy, hogy nem kellett a gitárokat elvékonyítani. Úgy gondolom, hogy hozzánk ez a hangzás illik, aztán a következő albumra lehet, hogy majd teszek pick-upot a láncfűrészemre, teszek rá torzítót, és berántom azt is! (nevet)

HRM: Jó, ha van egy saját hangstúdiód, megkönnyíti a felvételeket, és persze nem kell drága stúdióidőt vásárolni. Ádám, ugye, az már hagyomány, hogy a saját stúdiódban vettétek fel az anyagot, de a keverést profi szakemberekre bíztátok? Az első albumot még Nóniusz Gábor, a másodikat Fábián Zoltán keverte, mégis nagyjából azonos hangnemet ütöttek meg. Most viszont Vanek Gáborra esett a választásotok, aki a Felvidéken, Ipolyságban dolgozik. Vele hogy kerültetek kapcsolatba, és vajon miatta lett keményebb az új anyag, vagy az eltervezett megszólaláshoz választottátok a hangmérnököt?

Ádám: Persze, ez kétségtelen! Bár ha nincs pénzed, akkor az időddel fizetsz. Manapság már minden utcában vagy egy „hangstúdió”, már mesterséges intelligenciával is lehet mastereltetni, és elég jó minőséget csinál, laikus nem biztos, hogy észreveszi. De mi analógok vagyunk ilyen téren is. Én is összevásárolgattam az évek folyamán ezt-azt, otthon mindent fel tudok venni, ami egy rock/metál lemezhez szükséges. Össze is tudnám keverni (nem MI-vel), de ahhoz még be kéne ruháznom egy drága lehallgató rendszerre, akusztikailag kimért helyiségre, és még több időt venne el. Nagyon meg voltunk elégedve a második lemezünk hangzásával, Fábi remek munkát végzett!
Vanek Gábor egy nagyon régi barátom. Billentyűs, énekes, hangmérnök Felvidéken. Amúgy Albert és Márk is Felvidékről származik. Gabival zenéltünk is együtt színpadon, közben nagyon kigyúrta a hangmesteri szakmát. Eszméletlen jó koncerthangmérnök, amikor tud, ő kever minket élőben is. Főállásban Szlovákiában Peter Cmorik zenekarának a hangmérnöke. Tanult a Magyar Rádióban, és a néhai Sellyei „Silk” Tamástól is, akinek a videóiból én is rengeteget képeztem magam. Vanek Úr már hat éve is csinált nekünk keverést, azok is jók voltak, de nekünk a nagyon jó kellett. Az a plusz 10% nem volt meg akkor még. A Karomra szárnyat dallal és a Szép nő akusztikus verziójával kezdtük újra a közös munkát. Az elmúlt években annyira sokat fejlődött a Gabi, hogy rábíztuk az új lemezt.

Stula: Nem volt összefüggés Vanek Gabi és a mi keményebb megközelítésünk között. Ő billentyűs-énekes eredetileg, Nóniusz és Fábi pedig gitárosok, akik 7 húrossal tolják. Tehát pont az ellenkezője történt. Néha meg lehet figyelni, ha egy hangmérnök gitáros, akkor a gitárok szólnak egy felvételen a legjobban, ha dobos, akkor a dobok, és így tovább. Ilyen hangulatú dalok jöttek Ádám tollából, az első két lemezen is vannak 7 húrosok, csak a háttérben. Most megfordultak az arányok, és ahol eddig csak színezett, most előre került. Sima, normál hangolású gitáron is megszólalnának ezek a dalok, de így jobb!

Ádám: Nekem a kedvenc megszólalású lemezem, nem kisebbítve az első kettő érdemeit ezzel! Nagyon sokat dolgozott Gabi a dalokon, talán óraszámban többet, mint én, pedig az is összeadva hónapokba mérhető. Nem csak összetolta, hogy vidd, öcsém, hanem részleteibe menve átellenőrzött mindent, újrajátszatott dolgokat, adott kölcsön mikrofont, előfokot, nagyon lelkiismeretesen csinálta. Nagyon élveztem minden percét, amikor kiautóztam hozzá, órákon át fejtegettük és beszélgettünk jókat. A határtól pár kilométerre lakik, magasiskola volt nekem is. A jövőben is vele fogunk dolgozni! Ajánlom őt, keressétek, ha jó soundot akartok!

HRM: Na, akkor nézzük, milyen is a Stula Rock új lemeze, az ’Őrláng’ szerintem!

A Hülyék háza volt az első bemutatott dal, ez is, meg a Bennünk az őrláng is rendesen meg van alapozva mély riffekkel, ugyanakkor hatalmas ívű dallamokat találunk bennük. A címadó dal egyébként emlékeztet a Szervusz, időre, ami az előzőről a legnagyobb kedvencem volt.

Érdekes a Hess, vészmadár kettőssége. Olyan billentyűjáték vezeti fel, melyről a Beast In Black koncertjein samplerről szóló, nyolcvanas éveket idéző szintifutamai ugranak be, megint egy könnyedebb dal, gondoltam. Amíg el nem indult az ének. Aztán megjelentek azok a vészterhes riffek, már szinte Omen keménységű a dal. Eltekintve attól, hogy az Omenben Nagyfi Laci a zene közelébe se engedne ilyen hangszert, pláne nem engedné, hogy még szólózzon is benne! És persze mindeközben Horváth Ádám szatirikus állatkertjében mindenki ott van, aki az elsőként bemutatott Hülyék házából kimaradt.

A másik érdekes dal számomra az Analóg generáció. A Kissin’ Dynamite és a The Baseballs közös száma, a Cadillac Maniac jut eszembe róla, ahol egy rock and roll banda és egy rockzenekar verseng felváltva egy hölgy kegyeiért. Itt egy kocsmai banda, zongorával és bőgővel indítja a dalt, aztán a rockzenekar az elektromos hangszerekkel felveszi a fonalat, ez adja a két ellentétes pólust a dalon belül. A végén a két lábdob úgy nyomja már, mintha power metalba mentek volna át. Mondjuk a végén visszatérhetett volna a kocsmai hangulat, legalább pár taktus erejéig…

A többi dal, a Szívdobbanás a maga kicsit Rainbow ízű keleties riffjeivel, a Morális szex, a Mindig a cél felé visszatérés a hagyományosabb hard rock vonal felé, de a szaggatott, Magnus Karlsson-szerű riffek, amelyek miatt az előző kettőt is szerettem, most is ott vannak. A Bemindenezve dalban még a jó öreg Hammond hangszín is előkerül. A Karomra szárnyat meg teljesen belesimul az előző lemezek világába, de talán az készült el legelőször, mi is bemutattuk már 2024 januárjában.

És persze ott vannak mindenütt Ádám mély gondolatiságú, de időnként zseniális poénokkal feldobott szövegei. Már az első lemezről is szállóigévé vált a „szar dolog a harag hatalom nélkül”, de itt is gyűjthetünk örökérvényű igazságokat, mint a „zuhanó repülőn nincs ateista már”, az „aki neked pletykál, az rólad is mesél”, vagy az „a győztes mindig olyan vesztes, aki sokszor maradt állva”, és persze ott a Szép nő „titokban hófehér a mája” pajzán kikacsintásához hasonló „kedvence a száraz fehér, és a nedves vörös”.

A lemeznek két komoly balladája van, a Legyél büszke rá zongorával indul, de power balladaként csúcsosodik ki. Az ‘Örökifjú’-n volt egy hasonló, az Egykori szobám, melyet annyiszor hallgattam, hogy elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy nyugdíjas koromra hazaköltözöm Miskolcra és megveszem nagymamám egykori házát, ahol felnőttem. Szóval mondhatni, mélyen megérintett. Mivel gyermekem sajnos nincs, a Legyél büszke rá dalszövegének nem én vagyok a célcsoportja, elvesztett szerettem viszont annál több, így a Kényszerfelszállás viszont betalált, de nagyon. A videóklipben szereplő rajongókhoz hasonlóan én is el-elmorzsoltam egy-két könnycseppet, ahányszor meghallgattam. Pedig ez megmaradt zongorás balladának végig, csupán a rárakódott további billentyűsávoknak köszönhetjük a fokozást. Kicsit Álmodtam egy világot feeling zeneileg. A dob is csak visszhangosan, a háttérből szól, „jó ötven méterről”.

Ádám: Alapvetően egy rocker csávó vagyok, aki imádja a technikás, látványos dobolást, zenélést, de emellett sokrétű a zenei ízlésem, amibe az északi metáloktól a minőségi popzenén át sok minden belefér. Mindig is egy all-round zenész voltam, dobosként a funkytól az igényes (és olykor sajnos nem igényes, de azt hamar elhagyó, ám abból is valamit tanuló) vendéglátón át a kétlábgépes metálon, a gótikus, progresszív rockon keresztül, vagy énekesnőket kísérve alig-dobolással mindent csináltam már. Hét évig káváztam Homonyik Sanyi mögött, máshol meg a fülem mögül ütöttem partvisnyéllel a kínai tányéron a zsíros grove-okat. A Bemindenezve dal verzéi, ha jobban megfigyeled, ős-funky, az Analóg generáció első verzéje pedig swinges jazz! Ott fedeztem fel, hogy bármennyire is szeretem a triolás dalokat, valamiért az Örökifjú középrészén kívül soha nem írtam ebben a zenekarban ilyet. Itt volt az idő, és ha már shuffle, akkor hadd legyen benne swing, kétlábdobos szextola, majd bluesos lezárás, tussal a végén. A lemezt is úgy állítottam össze sorrendileg, mintha egy 49 perces koncert lenne, induljon erősen, ne legyenek hasonló hangulatú és hangnemű dalok egymás után, sehol ne laposodjon el. Ne legyenek felesleges körök, de az énekesnek legyen ideje levegőt venni! A Kényszerfelszállást a szomorú hangulata miatt a végére tettem, a Szép nő akusztikus verziója pedig eleve bónusz, de az olyan, mint egy visszataps után a ráadás. Külföldön ezt csinálja a producer, riffötletekből koncepciózus, kész dalokat.
A szövegeket nem szoktam magyarázni, bár szeretek a dalaimról beszélgetni olyanokkal, akik kíváncsiak rájuk. Emlékszem, amikor kijött az ’Őserő’ lemez és bementünk 1-2 rádióinterjúra, Stulát kérdezték a dalszövegekről, ő meg elkezdte mondani a maga verselemzését, én meg ültem mellette és magamban értetlenkedtem, hogy dehát nem is erre gondoltam, nem erről szól ez a dal. Aztán hamar rájöttem, hogy ez jó, neki ezt jelenti, másoknak meg mást. Nekem mások a nagy bemondások, de ha neked ezek jönnek át, az még jobb!

HRM: Az első 2 lemezen Velősy Flóra közreműködőként szerepelt háttérvokáljaival, illetve egyetlen számban – Felfelé sodor a szél – duettet énekelt Stulával. Azóta sok minden változott vele kapcsolatban, nemcsak a feleséged lett, Ádám, de az új fotókon – és a lemez stáblistáján is – már hatodik tagként szerepel. Nem gondoltatok rá, hogy tovább lehetne erősíteni a szerepét, és 2 énekessel vinni tovább a bandát, vagy legalább több duettet beépíteni a műsorba? A Visions Of Atlantisban vagy az Amaranthe-ban nagyon jól működik a több énekeses felállás, vagy ha olyat keresek, ahol a férfi énekesen van a hangsúly, akkor talán a Dirkschneider And The Old Gang (DATOG) lenne a jó példa rá. A korábbi lemezeiteken az említett Felfelé sodor a szél, vagy a Két igazság – Dudás Ivett-tel – is nagyon jól működött. Én ebben látnék egy további előrelépési lehetőséget.

Ádám: Ezen a lemezen is lett volna egy duett, a Morális szex. Viszont annyit tologattuk a hangnemeket le-föl, hogy mindkettőjük hangja üssön, hogy elvesztünk. Amikor megtaláltuk ezt a hangnemet, és fel is lett gitározva, basszusgitározva, akkor mégsem lett jó. Annyiban elcsesztem, hogy van a szólótól egy nagy modulálás felfelé, egy nagytercnyi, akkor jó ötletnek tűnt, hogy nem csak egy hangot megyünk felfelé. Egyszerűen nem tudtuk jól összefésülni, valamelyikük hangja elvékonyodott, inkább hagytuk, Flóra sem tudta beleélni magát teljesen ebbe a dalba, így felénekelte Stula az egészet egyedül. Túl nagy meló lett volna az egész dalt újragitározni, basszerolni, szólózni egy hanggal mélyebben, még most sem lett volna kész a lemez, ha nem engedjük el ezt a verziót. Vanek Úr javasolta, hogy hagyjuk le erről az albumról, majd összeáll későbbre, de kötöttem az ebet a karóhoz, néha túl makacs vagyok, szövegileg az egyik liblingem. Irtózom a töltelékdaloktól, az a lemezvásárló átb@szása! Szerintem így sem lett az, már olvastuk, hogy valakinek ez a kedvence az albumról.
De természetesen vannak ilyen terveink, Kristóf is kurva jól énekel, ráadásul hörög, screamel profin, olyan magyar Amaranthe – amit én nagyon szeretek – lehetnénk, hogy csak na! (nevet) De erre kínosan próbálunk ügyelni, hogy ne legyünk egy külföldi zenekar kópiája egy az egyben. Dalíráskor elkerülhetetlen, hogy ne hasonlítson valami valamire, de a jövőben vannak ilyen tervek, hogy még színesítsük a dalokat, ami eszközünk van, azt használjuk!

HRM: A 2020-as interjúnkban szó volt egy tervezett akusztikus lemezről. Aztán ebből annyi lett, hogy A szép nő akusztikus verziója felkerült ennek a lemeznek a végére bónuszként. Azzal a dallal amúgy is nagyot futottatok, 2020-ban Nőnapon jelent meg az eredeti klipje, pontosan 3 évre rá, 2023-ban Nőnapon meg az akusztikus verzió jött ki. Gondolom, ez az, ami most rákerült az új albumra. Az akusztikus álmoknak viszont befellegzett?

Ádám: Nem, sőt, nagyon rajta vagyok, hogy még 2026-ban ez testet öltsön! 4-4 vagy 5-5 dalt tervezek felesben, újakat és a legslágeresebb dalainkat új köntösben. A címét is kitaláltam: ’StulAkusztik: Ördögtől valótlan’! Mint írtam, elsősorban idő kell hozzá, kreativitásom rengeteg van, azon nem múlik! A srácoknak is ki van adva, hogy tessék agyalni új dalokon, ötletekből kifogyhatatlanok vagyunk!
Viszont hamarosan jelentkezünk egy teljes akusztikus koncertünk többkamerás, sávonként felvett és megkevert anyagával. Ezt a bulit még Csintalan Márkkal játszottuk és már a kanyarban van, csak az új lemez elsőbbséget élvezett, és szabadidőmben vagdostam össze a videót, kicsit olyan, mint egy hivatalos tévéfelvétel. Gyertek el minél több bulinkra, ha a közelben játszunk, mert ez a felállás élőben a legerősebb! Találkozzunk március 7-én a fővárosi lemezbemutató koncertünkön az A38 hajón!

HRM: Köszönöm a lehetőséget, hogy meghallgattátok a véleményemet, illetve válaszoltatok a kérdéseimre!

A Stula Rock ’Őrláng’ lemeze beszerezhető digipak CD-ként a kiadótól vagy a lemezboltokban.

STULA ROCK:

Molnár Péter ‘Stula’ – ének, vokál, csörgő
Velősy Flóra – ének, vokál
Bánfalvi Csaba – gitár
Zsigmond Albert – billentyűs hangszerek
Jakus Kristóf – basszusgitár, vokál, scream, hörgés
Horváth Ádám – dobok, gitár, akusztikus gitár, vokál

Közreműködtek:

Csintalan Márk – gitárszóló (1, 3, 5, 6, 7)
Kosztin László – gitárszóló (2, 13)
Vigyinszki Máté – gitárszóló (4), akusztikus gitár (13)
Berczelly ’Beró’ Csaba – basszusgitár (13), vokál (2, 13)
Benko Kristian Reinhold – akusztikus gitár

Dallista:

Hülyék háza / Karomra szárnyat / Bennünk az őrláng / Szívdobbanás / Hess, vészmadár / Legyél büszke rá / Morális szex / Mindig a cél felé / Bemindenezve / Égben végigmérnek / Analóg generáció / Kényszerfelszállás / A szép nő (Akusztikus bónuszdal)