Második albumával jelentkezett a napokban a budapesti Slowmesh. A banda 2016-ban alakult a VL45 romjain, gyakorlatilag egy rebootolt verziója az anyazenekarnak. Nem mondom, hogy kívül-belül ismerem a srácok előző két kiadványát, a 2017-es ’Something New’ albumot és a ’Liquid Love’ EP-t, de már az ’Isolate’ első néhány perce után érezhető, hogy változatosabb és magasabb szintű az anyag, mint a korábbi lemezek. Az alap ezúttal is az olyan grunge-os, de inkább southern rockos zene, mint amit a Black Stone Cherrytől megszokhattunk, és akikkel egyébként az elmúlt években szoros barátságot kötöttem. Ugyanakkor bátran mondhatom, hogy a Slowmesh ezen a lemezen pont azt hozza, amit kissé hiányoltam a Black Stone Cherry ’Kentucky’ utáni albumairól, méghozzá a sötétebb hangvételt. Néhány helyen dark rockos, már-már dark metalos megoldások teszik egészen egyedivé a csapat zenei világát, mindeközben olyan energiával és attitűddel zenélnek a srácok, mintha Amerikában születtek volna, Szabó Dávid énekes kiejtésén nyoma sincs akcentusnak, ritkán hallani ilyen profi előadást itthonról.
Az album erőssége egyértelműen a változatosság, nem egydimenziós, arénarockos southern, stoner rockot játszanak a srácok, hiába indul maximum fordulatszámon a lemez a rövid, intrónak is beillő Add To Cart után a Sold Outtal és a címadó Isolate-tel. Első néhány hallgatás után úgy éreztem, hogy szövege miatt a Ladyguest (ami helyenként erős Nickelback utánérzést kelt) és a Liquid Love felújított változata kilóg a lemezről, de hosszabb ismerkedés után belesimult mindkét dal a koncepcióba. Előbbi dalban egyébként Farkas Sarolta (Buttercup) énekel, utóbbiban pedig Kálló Péter (ex-Slowmesh, jelenleg Ákos, Rúzsa Magdi) közreműködik gitáron.
A slágeres vonalból sokkal komorabb és depresszívebb irányba is kitérőt tesznek a korai Antimattert idéző Out Of Reachcsel, ami fura módon az egyik kedvencem az ’Isolate’-ről. Zeneileg nagyon egyben van a produkció, az album végig magas színvonalú, ráadásul a végén a Sunflower képében megkapjuk az egész lemez esszenciáját, amiben feltűnik a csapat producere, Tari Szabolcs, aki a gitárszólón kívül klasszikus gitáron játszik egy hangulatos outrót. Munkája jól hallható a dalokban, a banda korábbi munkáihoz képest a vokálok sokkal rétegzettebbek, és talán az erős darkos hatás is részben neki köszönhető, gondoljunk csak korábbi zenekarára, a tavaly örök nyugalomra helyezett Miseriumra.
Nem szeretem az utolsó pillanatban érkező lemezeket, mert az év végi rohanásban hajlamos vagyok átsiklani felettük, de a Slowmesh új albuma kiköveteli magának a figyelmet, kétség nélkül az egyik legjobb hazai anyag 2020-ból. Kár, hogy jelenleg nincsenek koncertek, mert szívesen megnézném a srácokat élőben.
Összegzés
Ha szereted a Black Stone Cherry zenéjét és a grunge-dzsal, valamint a dark rockkal sem állsz hadilábon, akkor ajánlom figyelmedbe a Slowmesh második eresztését, ami nemzetközi színvonalú anyag. Ritkán hallani ennyire profi produkciót itthonról.
Pontszám: 9,5
Megjelenés: 2020
Kiadó: Nail Records
Stílus: dark southern rock
Származás: Magyarország
Zenészek:
Mészáros-Komáromy Dénes – basszusgitár
Szabó Dávid – ének
Süle Tamás – ének, vokál
Apró Antal – dob
Dalcímek:
- Add To Cart
- Sold Out
- Isolate
- Little Rock Nine
- Ladyguest
- Out Of Reach
- Liquid Love (2020 edition)
- Just A Guy
- Up To You
- Together Alone
- Sunflower
Legutóbbi hozzászólások