2025. január 31-én került ismét a zeneboltok polcaira a Rush együttes egyik kiemelkedő albuma, a ’Counterparts’ vinyl formátumban. (Ugyanezzel a dátummal kerültek újra nyomásra a ’Presto’, a ’Roll The Bones’ és a ’Test For Echo’ albumaik is.)
Sok rajongó szerint a ’Counterparts’ a kettősség albuma, ahogy a cím is utal rá. Az eredetileg 1993-ban kiadott lemez a zenekar értékesítési szempontból egyik legsikeresebb kiadványa. Kanadában platina szintig jutott, a Billboard 200-as listáján a 2. helyet érte el, a Stick It Out pedig négy hétig vezette a Billboard Rock Chartját. A Leave That Thing Alone 1994-ben Grammy-jelölést kapott a „legjobb rock instrumentális előadás” kategóriában.
Mielőtt belemélyednénk a 2004-ben már újramasterelt album zenei mélységeibe, meg kell jegyezzem, a lemezborítókon csak az 1993-as dátum szerepel. A dupla lemez normál tokban (sajnos nem kihajtható) kap helyet egy inzerterrel, melyen a dalszövegek, alkotói kreditek és képek kaptak helyet. Maga a két hanghordozó lemez fekete, gyanítom, nem kockáztattak, az igényes Rush-kedvelők jelentős részének a világban kiváló minőségű lejátszója lehet, itt nem célszerű a hangzás kárára bármilyen színes vagy picture disckel kijönni. Maradt a jó öreg, megbízható minőségű fekete alapanyag, mely a lemezre nyomott címke szerint a Cseh Köztársaságban készült. Ezen a címkén már megjelenik a 2024-es is az 1993-as dátum mellett. A kiadás maga nem vadonatúj remaster, de nem is a 2004-est, hanem az Adam Ayan által 2013-ban a ’The Studio Albums 1989–2007’ boxsethez készített, ami vinylen 2015-ben jelent meg korábban.
A progresszív rock kedvelőinél is (akár a dzsessz esetében) kiemelten fontos a fizikai hanghordozó és annak minősége. A dinamikán kívül a részletgazdagság, amire nagy figyelmet fordítanak a rajongók. Így fordulhat elő, hogy ugyan nagyon várják a világban ezeket a vinyl újrakiadásokat, de ha elterjed a külföldi oldalakon, hogy elégedetlen a hangzással néhány kritikus, az visszavetheti a kezdeti vásárlási lelkesedést. Rövid keresés után könnyen találhatunk Rush-újrakiadások kapcsán olyan megjegyzéseket, hogy az eredeti jobb volt – bizonyos frekvencia tartományok hiányoznak stb… Ez a “bakelit” szerintem jól sikerült. Részletgazdag, harmonikus, szépen szól. A két lemezből három oldal hallgatható, a negyedik oldal üres, szép mintákkal a fényes fekete felületén.
Aki eddig nem szánt rá időt, az ne késleltesse tovább az ismerkedést a progresszív rockzene egyik úttörőjével! Az 1968-ban alakult kanadai Rush alapítói Alex Lifeson (gitár, vokál), John Rutsey (dob) és Jeff Jones (basszusgitár) voltak. Még abban az évben Jeff Jones helyére érkezett Geddy Lee, 1974 nyarán pedig – a debütalbum megjelenését követően – John Rutsey-t váltotta a dobok mögött Neil Peart, így 1974-re kialakult a legendás trió. 1974 és 2012 között 19 stúdióalbumot adtak ki, a koncertlemezek, válogatások és nem hivatalos megjelenések számát nem merném megbecsülni. Hatásuk a rockzenére nehezen felmérhető, de a mai nagy rockzenekarok közül kevesen vannak, akik nem emelik ki, hogy zenéjükre hatással volt a Rush. A csillagok ritka együttállása, amikor három ilyen zenei zseni talál egymásra. Sajnos 2020. június 12-én agydaganat következtében elhunyt Neil Peart, már csak ketten viszik tovább a zászlót. Ám jó hír, hogy hosszú csend után 2026-ban ismét aktivizálják magukat Anika Nilles dobos bevonásával. Ráadásul 2026-ban tovább folytatódik az újrakiadások sora, január 9-re ígérik vinyl formában a ’Feedback’ (a Rush egyetlen feldolgozásalbuma), a ’Snakes & Arrows’ és a ’Vapor Trails’ újranyomásának érkezését.
Már a bemutatkozó 1974-es ’Rush’ lemez megjelenése után közismertté vált a zenakar virtuozitása. Kiváló hangszertudásuk, alkotói vénájuk lehetővé tette összetett hangképek létrehozását. Váratlan ritmusváltások, meglepő hangszeres megoldásaik kísérték mindvégig albumaikat. A ‘Couterparts’ sikere szerintem annak köszönhető, hogy több olyan nóta is szerepel rajta, ami lazább dallamaival utat talált a hallgatók azon rétegeihez, akik ódzkodtak korábban a számukra túl összetett Rush-alkotásoktól. Ezenfelül ezen az anyagon ismét a gitár került központba az elektronikus (szintetizátor) vonal helyett. Természetesen nem tagadták meg magukat, most is végigvonul az összes stílusjegyük az 54 perces opuszon, viszont az olyan dalok, mint az Animate, Stick It Out, Nobody’s Hero gyorsan belesimulnak a hallójáratokba, amit tovább erősít a most is időnként filozofikus, időnként figyelemfelhívó szövegvilág, így könnyebben azonosulhat vele a zenekedvelő.
Ugyan a gitárt helyezték előtérbe a lemezen, így Alex Lifeson számról számra kiváló dallamvilágokkal lep meg, de Geddy Lee basszustémái is – a maguk nem tolakodó, de zseniális módján – végig biztos pontként adnak kapaszkodót a lemezen. A dob pedig külön szólam, messze nem csak a ritmust üti Neil Peart. A zenészek magabiztossága, az egyedi játékstílusuk azonnal megfog, jellegzetes, beazonosítható alkotás az első momentumtól, mely megérdemli, hogy vinylen hallgathassuk újra. Várjuk a további újrakiadásokat!
Dalok:
Animate / Stick It Out / Cut To The Chase / Nobody’s Hero / Between Sun & Moon / Alien Shore / The Speed Of Love / Double Agent / Leave That Thing Alone / Cold Fire / Everyday Glory
Zenészek:
Geddy Lee – basszusgitár, ének
Alex Lifeson – akusztikus és elektromos gitár
Neil Peart – dob, ütőhangszerek
John Webster – billentyűs hangszerek
McClear Pathé Studios Toronto alkalmi vonószenekara
Michael Kamen – karmester
Legutóbbi hozzászólások