Rory Gallagher: Check Shirt Wizard – Live In ’77

Nem panaszkodhatnak Rory Gallagher rajongói az utóbbi időben. Még nincs is egy éve, hogy ’Blues’ címmel megjelent egy bőséges kiadvány kiadatlan koncertfelvételekkel, a stúdiók mélyéről előbányászott felvételekkel, most pedig itt egy újabb, eddig nem ismert dokumentáció: a néhai ír bluesgitáros 1977-es turnéjának brit állomásairól hallhatunk részleteket. Az épp aktuális lemezét, a ’Calling Card’-ot népszerűsítette, ez volt a nyolcadik stúdiólemeze a sorban. A felvételek a Rolling Stones és a Jethro Tull mobilstúdióinak segítségével készültek, és a legendás Abbey Road Stúdióban végezték a végső keverést.

Ez már az a korszak volt, amikor a hard rock elemei is megjelentek Rory zenéjében, és ezt sok kritikus nem szerette. Annak ellenére, hogy nagyon tradicionális bluesjátékos volt, jazz és country elemek jócskán jelen voltak dalaiban, így még színesebb lett a zenéje.

A ’Calling Card’ egy korszak lezárása is volt pályafutása során. Ezen az albumon és turnén játszott utoljára együtt a Rory Gallagher – Gerry McAvoy – Lou Martin – Rod de’Ath négyes, mely az 1972-es ’Blueprint’ albumtól kiválóan működött. Ez volt a gitáros életében az a korszak, amikor a billentyűs park jelentősebb szerephez jutott zenéjében, és az ezt követő lemezek is, mint a ’Tattoo’, minden idők egyik csúcs koncertalbuma, az ’Irish Tour’, és az ’Against The Grain’ szólópályafutásának legkiválóbb alkotásai. A ’Calling Card’ szerintem egy picit elmarad tőlük, de az sem rossz album. A műsorkínálat nagy részben ezt a korszakot mutatja be. A kilenc dalból nyolc felkerült erre az élő szelekcióra, bőven van mit összehasonlítani a stúdióverziókkal. Az LP producerének nevét említsük még meg: Roger Glover már a Deep Purple korai szakaszában is vállalt ilyen irányú munkákat és abban az időben nem csak Rory Gallagher volt, akinek segített.

Ha kellett, Rory kőkeményen, hard rockosan is tudott játszani. Ugyan a ’Tattoo’ brutális zúzása, a Cradle Rock nem került rá a lemezre, itt az I Take What I Want az ’Against The Grain’-ről. Na, erre dinamikában is rendesen rápakoltak, és Rory virgázása is köröket ver a stúdióban elhangzottakra. Persze, nem hagyja ki a nagy koncert sztenderdeket sem, mint a Tattooed Lady és a Million Miles Away.

Nincs Gallagher-koncert akusztikus blokk nélkül! A közönségnek persze nagyon tetszik, amikor belekezd az Out In The Western Plainbe – ez sem hiányozhatott egyetlen koncertjéről sem, akárcsak a Pistol Slapper Blues és a Too Much Alcohol. Érdekes, hogy ez utóbbi két ősi bluest egyik stúdiólemezére sem tette fel, mert az egyik a ’Live In Europe’-on, a másik pedig az ’Irish Tour’-on debütált. Énekében ilyenkor nagyon hozza az öreg blueszenészek manírjait, pedig ezeken a felvételeken csak huszonkilenc éves volt. A közönség reakcióiból halljuk, hogy rettenetesen élvezik a koncert eme részét. Itt is olyan stíluskavalkádot vonultat fel, hogy egyik ámulatból a másikba esünk. Az ezeket követő Edged In Blue dallamos témájánál jobbat nem is lehetett volna választani, mely visszavezetett az elektromos gitár uralta zenei palettára.