Polgár Péter már két könyvet írt az Iron Maidenről, most pedig egy fanzine sorozatban újratárgyalja, szerkeszti kedvenc bandájának, a Vasszűznek a történetét.
Teszi mindezt azért, mert a világhálón az utóbbi években olyan információk láttak napvilágot a zenekar karrierjéről – főleg a korai időkről –, melyeket a szerző másképp írt le köteteiben. Ezért antológia sorozatában megpróbálja pontosítani a zenekar történetét.
Az első szám az Iron Maiden első négy évéről szól, mely az indulástól, 1975-től 1979-ig tárgyalja a történetet. Azt a korszakot, amikor még amatőr státuszban működött a zenekar, rengeteg tagcserével, rövidebb hiátusokkal, ám mindvégig a felszínen maradt, pedig időnként nagyon nehéz volt ott lenni. Pokolian kemény évek voltak ezek Steve Harris számára, hiszen meg kellett küzdeni minden egyes fellépésért, akadtak olyan tagok, akik alig-egy-két koncerten vettek csak részt. Igen, már ekkor formálódott Harris kérlelhetetlen zenekarvezetői attitűdje, miszerint, aki nem vett részt több mint száz százalékosan a zenekar működésében, gyorsan lapátra került. Már korán kirajzolódott Paul Di’Anno megbízhatatlansága, bár ezt kezdetben Harris még tolerálta. Sok ismerős név merül fel az oldalakon, hiszen a nemzetközi rocksajtó az utóbbi időben sokszor hangos volt attól, hogy egy-két – a korai időkben megfordult – tag szerzőként vélte magát felfedezni egyes mára már naggyá lett slágerekben, és nem átallottak a bíróságon kijárni némi baksist maguknak. Igaz, ami igaz, a szerző is megemlít dalokat, melyeknek nem biztos, hogy Harris volt az egyedüli írója. Ez már azért is lehetséges, mert az első két Maiden-albumon a dalok egy része évekkel korábban megszületett.
Az utóbbi időben több nosztalgikus megmozdulás is történt a korai tagság egy részéről, legutóbb Paul Di’Anno jelentette be búcsúkoncertjét néhány ős-Maiden taggal. Az is érdekes, hogy a történetbe már ekkor bejött Bruce Dickinson is, aki természetesen nem volt még a banda tagja, ám útjai már akkor keresztezték a Maiden kacskaringós pályafutását. Rod Smallwood is a fókuszba kerül, aki mai napig igazgatja a gépezetet.
Mindez hallatlan időrendi pontossággal van lefektetve az antológiában. Polgár Péter hajszálpontosan tárgyalja, ki jött és ment, valamint hol és mikor zajlottak egyes koncertek, miként funkcionálnak ma egyes helyszínek, milyen kísérő esemény zajlott egy-egy buli körül. Azt is leírja, tényekkel alátámasztva, hogy egy-két esetben maguk a tagok is rosszul emlékeznek bizonyos mozzanatokra.
Mindezek mellett ragyogó képet kapunk Londonnak, a rockzene európai fővárosának ilyen irányú életéről, pontosabban az akkor még alakuló, ám egyre több helyen előbukkanó Brit Heavy Metal Új Hullámáról, melyet kezdetben a punk korszak még elnyomott. Kóstolót kapunk a klubok, a kocsmák, a próbatermek hangulatáról, a korábbi Maiden-tagok jelenlegi életéről – jó páran zenélnek ma is.
Temérdek archív fotóval illusztrálták a kiadványt, napra pontos koncertnaptárt, próbaidőpontokat megadva. Nem hiszem, hogy ennél pontosabban el lehet készíteni egy zenekar biográfiáját, szerzője tényleg ügyel mindenre. Pár apróbb szerkesztési hibát leszámítva színvonalas az első rész. Ez nem egy idegen született szöveg magyar fordítása, hanem egy magyar srác aprólékos munkája a világ egyik legnagyobb hatású metalbandájának kezdeti lépéseiről. Előkészültben a második rész, ez az 1980-as évet tárgyalja a banda történetében – ekkor jelent meg az első album.
Legutóbbi hozzászólások