Megjelent a Pokolgép első DVD-je! Azt mondják, jobb későn, mint soha (én is 28 évesen nősültem). Igaz, hogy már lassan a DVD is megy ki a divatból, de mi magyarok kicsit fáziskésésben vagyunk a technikával, a Mobilmánia úttörő 3D Blu-ray lemeze úgy megbukott, mint Rottenbiller, és most olcsóbban lehet hozzájutni, mint a DVD-verzióhoz. Szóval, ha már videófelvétel, akkor nálunk még mindig a DVD az etalon.

A zenekar 35. jubileumi koncertje a Papp László Budapest Sportarénában volt 2018. június 08-án. Ma már ez a csapat is olyan, mint az Accept, ahol Wolf Hoffmann viszi egyedül a lángot, itt Kukovecz Gábor az egyetlen alapító tag, aki Wolfhoz hasonlóan tehetséges fiatalokkal vette körül magát. Kivéve talán Pinyőt, aki ugyan nem alapító, jó 13 évvel később csatlakozott a zenekarhoz, de a többiekhez képest így is veteránnak számít. Ám a lényeg a „tehetséges” szón van, mert a jó érzékkel kiválasztott zenészek láthatóan jó hangulatban, összeszokottan játszva kiváló munkát végeztek. A zenébe nem lehet belekötni, ahogy a színpadon uralkodó hangulatba se.

A koncert elején Tóth Attila mindjárt igazi Judas Priest-feelinget varázsolt a színpadra, mivel egy Harley-Davidsonon gurult be középre és az öltözete is a ’80-as évekbeli Halfordot idézte: ujjatlan bőrdzseki és könyökig érő szegecselt alkarvédő. Szerencsére a hangi adottságai is ott vannak Halford környékén. Időnként egy-egy olyan sikolyt is eleresztett, ami a ’70-es évekbeli Gillanre emlékeztetett. Egy Aréna-koncertet mindig érdemes megnézni, akár a hetente Pokolgép-bulikra járó hardcore rajongóknak is, mert amit itt látványban hozzá tudnak adni a produkcióhoz, azt nem lehet minden kis színpadon reprodukálni. Gondoljunk csak a háromrészes óriáskivetítőre, a sabatoni magasságokba lövellt lángcsóvákra vagy a színpad elején található kifutóra, melyet leginkább csak Attila használt ki. Ő egyébként éppen 10 éve került a zenekarba, egy 2010-es Rockmaraton-koncertfelvétellel mutatkozott be lemezen, most 10 évvel később elkészült a videós bemutatkozása is. Neki legalább nem kellett 35 évet várnia rá.

A zenekar névadó nótájával indítottak, és a 70 perces programban igen erős, lendületes válogatást nyújtottak a zenekar pályafutásából. Persze azért nem amolyan ‘Epitaph’-féle (ha már a Judas Priesthez hasonlítottam őket) minden-lemezről-legalább-egy-számot-műsor volt, inkább az első Bivi-lemez, az 1986-os ‘Totális metál’ és az első Joe-lemez, az 1991-es ‘Adj új erőt’ volt középpontban. Meg persze az első Tóth Attila-lemez, a 2015-ös ‘Metálbomba’. A lendületet csak párszor törték meg, mint például az Ősi lázban felvezetéseként bemutatott Szent István ének című népdalfeldolgozásnál, melyet az a Péter Judit énekelt, akinek az utóbbi 15 év néhány Pokolgép-dalszövegét is köszönhetjük. A „szusszanós” nótáknál maradva, a kultikus Bon Scott emlékére és a koncert végi levezető Hol van a szó volt az a két dal, melyben Attila is szusszanhatott egy keveset, átadva az éneklést a közönségnek. Amikor egy tízezres aréna teli torokból üvölti, hogy „Hol van a szó, ami elmondaná, amit érzek belül…”, na, az valóban hátborzongatóan felemelő érzés egy zenésznek. Annál csak egy dolgot láttam, ami feledhetetlenebb: amikor a Wackenen 75 000 embert két szólamban énekeltetett meg a Helloween az I Want Outban legutóbb, a ‘Pumpkins United’ turnén.

A három gitáros a vokálokba is besegített, Kukó még duettezett is Attilával az Ősi lázban című dalban. Z. Kiss Zalán pedig tökéletesen kiszolgálta Kukót ritmusgitárosként, ikerszólókkal, amikor kellett, ám főszerepet egyedül az Átkozott nemzedékben kapott. Láthatóan élvezettel tolta le a bulit, az Így szép az élet elején még bohóckodtak is Kukóval: fejjel egymásnak feszültek, mint a bikák szarvasbőgés idején. Pedig kicsit el van nyomva a tehetségéhez képest, mint Uwe Lulis az Acceptben. Ahogy korábban mondtam, ez a zenekar úgy épül Kukovecz Gábor, mint az Accept Wolf Hoffmann köré. Az Az a szép Pokolgép-verziójának végén ki is merevítették Kukó képét, jelezve, hogy ő maga a Pokolgép.

Pintér Csaba sem maradt le fiatalabb társa mellett színpadi mozgásban, ő már megtalálta és megtanulta a helyét a bő 20 év alatt, hasznos tagja a ritmusszekciónak, mely egy másik fiatal titánnal kiegészülve szinte új életre kapott. Szolgálati közlemény: újabb zenekari hasonlat következik. Mint a Herman Rarebellt váltó James Kottak a Scorpionsban, úgy lehelt új életet a Pokolgép zenéjébe Kleineisel Márk. Aki – mint kiderült – vágónak sem utolsó. Az extrák közt szereplő beszélgetésből megtudtuk, hogy maguk vágták meg az anyagot, pontosabban Márk, aki informatikus és hobbija a vágás. Nekem nagyon tetszettek a különbözőképpen osztott képernyők, minden idők legjobb sorozatát, a ’24’-et juttatták eszembe, és a mai tendenciákkal ellentétben a kamerák képei között sem ugrált másodpercenként, mint a videóklipekben szokás. Hosszú távon az nagyon le tudja fárasztani az embert.

Összességében tehát egy nagyon jó koncertfelvételt láthattunk a 35 éves Pokolgép jelenlegi felállásától.

Összegzés:

Egy remek felvételt láthatunk a Pokolgép két évvel ezelőtti jubileumi koncertjéről, Dolby 2.0-ás hanggal, némi extrával megspékelve, a kiadónak köszönhetően egy elegáns digipack csomagolásban, a bookletben pedig gyakorlatilag egy fotóalbummal, melynek utolsó két oldalán ott a stáblista is. Ahogy mondják, egyszerű, de nagyszerű. Azt viszont fájlalom, hogy az este másik fele örökre elveszett.

Pontszám: 8

Megjelenés: 2020
Kiadó: GrundRecords
Stílus: heavy metal
Származás: Magyarország

Zenészek:

Tóth Attila – ének
Kukovecz Gábor – gitár, vokál
Z. Kiss Zalán – gitár, vokál
Pintér Csaba – basszusgitár, vokál
Kleineisel Márk – dobok

Péter Judit – ének

Dalcímek:

1. Pokolgép
2. Győzd le a Gonoszt
3. Szeretném, ha szeretnének
4. Így szép az élet
5. Aki másképp él
6. Ne köss belém
7. Adj új erőt
8. Szent István ének
9. Ősi lázban
10. Mennyit érsz
11. Bon Scott emlékére
12. Az a szép…
13. Ringben
14. A lázadó
15. Átkozott nemzedék
16. Véssétek fel
17. Hol van a szó?

 Extrák: Ric$Cast interjú, fotóalbum